A specialitás a büntetőjog egyik régi elve. Azonban sokank nem ismerik, sokan félreértik és sokan megkérdőjelezik a specialitás elvének létjogosultságát.
A kiadatásról szóló cikkemben ezzel a kérdéssel is foglalkozom. De lássuk most a specialitás legfontosabb szabályait:
A specialitás jelentése
A specialitás szabálya a kiadatások és európai elfogatóparancsok alapján történő átadások azt jelenti Az átadott személlyel szemben az átadása előtt elkövetett, az átadásának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt nem indítható büntetőeljárás, nem ítélhető el, és egyéb módon sem fosztható meg szabadságától.
Kivétel a specialitás szabálya alól
Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a kiadatást követően a kiadó ország joghatósága és védelme valamilyen szinten még megilleti a kiadott személyt. Két kivétel van a specialitás alól:
- Ha kiadó ország utólag hozzájárul más, kiadatástól eltérő bűncselekmény miatti büntetőeljáráshoz
- Ha a kiadni kért személy lemond a specialitáshoz fűződő jogáról.1
A specialitás szabálya a bírói gyakorlatban
A specialitás szabálya több eldöntendő kérdést vetett fel a magyar büntetőjogi gyakorlatban. A legfontosabb értelmezési forrást az 1/2015. számú Büntető Jogegységi Határozat jelenti.
Ez kimondja, hogy mennyiben a terhelt a Magyarországra történő átadása során a specialitás szabályának alkalmazásához fűződő jogáról nem mondott le és az átadó külföldi állam igazságügyi hatóságától az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. számú törvény 30. §-ának (2) bekezdésének g) pontja szerinti hozzájárulás nem került beszerzésre, akkor az átadás előtt elkövetett, az átadás iránti kérelemben nem szereplő ítélettel kiszabott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelése az erre irányuló, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 572. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti különleges eljárásban sérti a specialitás elvét.
A specialitás szabálya egy példán keresztül
Ennek a megértéséhez képzeljük el, hogy valakit felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek, majd a próbaidő alatt újabb szándékos bűncselekményt követ el. Ezután külföldre távozik, és a magyar hatóságok európai elfogatóparancsot2 vagy nemzetközi elfogatóparancsot adnak ki ellene, de csak a második bűncselekménye miatti büntetőeljárásban. A külföldi kiadatási (átadási) eljárásban pedig a terhelt, (kiadni kért személy) nem mond le a specialitás jogáról.
A kiadatás eredményes lesz, és hazaszállítják Magyarországra. Ezt követően a magyar hatóságok mindkét bűncselekmény miatt le kívánják folytatni a büntetőeljárást, ami az első bűncselekmény esetében azt jelentené, hogy el akarják rendelni a korábban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. Ezt nem lehet! Ezt mondja ki a fenti kúriai határozat.
A korábban jogerősen kiszabott – végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelése a terhelt személyi szabadságától való megfosztását jelenti és ezért az EUbe. 30. (1) bekezdésének utolsó fordulata szerinti, a szabadságtól egyéb módon történő megfosztásnak minősül.
- 2022-ben részt vettem a Res Iudicata Bírói Egyesület egy nemzetközi büntetőjoggal foglalkozó szakmai rendezvényén ahol, az első kérdés felém az volt, hogy miért mondana le valaki a specialitás jogáról. A válaszom az volt, hogy nem tudok ilyen indokot, ez semmilyen helyzetben semelyik terheltnek nem áll érdekében. ↩︎
- A többi európai elfogatóparanccsal kapcsolatos cikkeim itt olvashatóak ↩︎
Más, nemzetközi büntetőjoggal foglalkozó cikkeim itt olvashatóak
Megszólalás a Magyar Hangban – jogi eszközök vagyonkimentés ellen és vagyonvisszaszerzésre
A Nemzetközi Büntetőbíróság, Netanjahu és Magyarország – második felvonás
