A bizonyítás a büntetőjogban
A büntetőügy kimenetele a bizonyítékokon, és azok értékelésén áll vagy bukik. Ismerje meg, hogy milyen bizonyítási rendszer működik a magyar büntető-eljárási jogban. A bizonyítási eljárás során a védőügyvédnek kiemelt jelentősége van: egyrészt a vádlottat mentő vagy felelősségét enyhítő bizonyítási indítványokat terjeszthet elő, másrészt védőbeszédében értékeli a bíróság előtt lezajlott bizonyítás eredményét. Két fontos fogalomnak központi jelentősége van a büntetőjogban:
- a szabad bizonyítás elvének, és az
- indoklási kötelezettségnek.
Szabad bizonyítás elve
A magyar bünteteljárásban a szabad bizonyítási rendszer érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a törvény nem határozza meg, hogy az egyes bizonyítékoknak milyen bizonyító erejük van. (Szemben például az „unus testis nullus testis” azaz egy tanú nem tanú római eredetű jogelvvel).
A bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. Az ügyvédhez forduló jogkereső ügyfelek gyakran teszik fel azt a kérdést, hogy egy állítás és egy tagadás esetén a bíró hogyan, milyen szabály szerint állapítja meg az igazságot.
Indokolási kötelezettség
Erre a kérdésre is a szabad értékelés szabálya adja meg a választ: a bíró úgy dönt ebben a helyzetben, ahogy szakmai tapasztalata, emberismerete, személyes meggyőződése diktálja. Lényeges kötelezettsége azonban, hogy a döntését átláthatóan indokolja az ítéletben.
Nagyon fonos szabálya a bizonyításnak, hogy nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon, vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg. Természetes, hogy például a kínvallatás útján beszerzett bizonyíték nem használható fel az eljárásban, de ugyanilyen megítélés alá esik például egy olyan hangfelvétel, amit nem megfelelően engedélyezett titkos lehallgatás útján szerzett be a hatóság.
