Dr. Bátki Pál ügyvéd
Az új büntetőeljárási törvényben az “előzetes letartóztatás” „letartóztatás” elnevezéssel szerepel, de szabályozása a régebbi törvényhez képest nem változott meg alapvetően.
A letartóztatás a legszigorúbb kényszerintézkedés. Nem előrehozott büntetés, hanem egy olyan kényszerintézkedés, aminek az a rendeltetése, hogy biztosítsa a terhelt jelenlétét az eljárs során, illetve megakadályozza, hogy a terhelt befolyásolja a tanúkat vagy megsemmisítse a bizonyítékokat.
Az ügyvéd feladatai a letartóztatással kapcsolatban
Letartóztatás esetén a védőügyvédre sokkal nagyobb felelősség hárul, és feladatai is megszaporodnak. A letartóztatás előszobája az őrizetbe vétel, amit nem csak bíróság rendelhet el, és 72 óráig tarthat.
Őrizetbe vétel esetén az ügyvédnek haladéktalanul meg kell látogatni védencét, megismerni az ügyet és az elsődlegesen rendelkezésre álló bizonyítékokat. Ezekre azért van, szükség, hogy az ügyvéd kellőképp felkészülhessen az esetleges letartóztatási tárgyalásra.
Az ügyvédnek fel kell térképezni, hogy a gyanúsított egzisztenciális és családi körülményei alkalmasak-e arra, hogy esetlegesen enyhébb kényszerintézkedés (bűnügyi felügyelet, korábbi nevén házi őrizet vagy lakhelyelhagyási tilalom) indítványozható-e a bíróság előtt tartandő letartóztatási tárgyaláson.
Amennyiben erre esély mutatkozik, úgy az ügyvédnek haladéktalanul be kell szerezni a szükséges okiratokat. (Befogadó nyilatkozat, eltartási nyilatkozat, tulajdoni lap, jövedelmi igazolás)
Hozzátartozók lehetőségei
Őrizetbe vétel esetén különös jelentősége van annak, hogy a büntetőeljárási törvény szabályai szerint ügyvédet a hozzátartozók is meghatalmazhatnak. Korlátozás nélküli ügyvédi beszélőre a BV intézetben ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha az ügyvédnek van meghatalmazása, és az ügyvéd igazolni tudja, hogy az benyújtásra került a nyomozóhatósághoz.
Szükségesség és arányosság vizsgálata
A bíróság egyik legfontosabb feladata a letartóztatás elrendeléskor, hogy mérlegelje, hogy feltétlenül szükséges-e annak elrendelése, és a letartóztatás célja más módon nem biztosítható-e.
A letartóztatás ugyanis, mint a legsúlyosabb kényszerintézkedés, a többi mellett továbbra is a végső, legutolsó opció marad – akkor kerülhet sor az elrendelésére, ha a kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél távoltartással, bűnügyi felügyelettel nem biztosítható.
Megjegyzést érdemel, hogy ennek az alapelvnek a törvényi rögzítése üdvözlendő, de hogy mennyire válik be a gyakorlatban, hogy a letartóztatás tényleg kivételes ‘ultima ratio’ vagy ‘last resort’, tehát végső opció maradjon. E célnak az elérésre a védőügyvédekre is nagy felelősséget telepít, de azt gondolom, hogy igazi szemléletváltás az ügyészségeken illetve a nyomozási bíróknál szükséges.
A letartóztatás céljai
A törvény felsorolja a célokat, amelyek biztosítása érdekében személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés elrendelhető. Így:
- a terhelt jelenlétének biztosítása érdekében, ha
- megszökött, szökést kísérelt meg, vagy a hatóságok elől elrejtőzött
- vagy ha megalapozottan feltehető, hogy a büntetőeljárásban elérhetetlenné válna, különösen tehát megszökne, elrejtőzne (elrejtőzésnek minősül az is, ha a terhelt elmulasztja a lakóhelyének megváltozását bejelenteni a hatóságoknak)
- a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának megakadályozása érdekében, ha
- a terhelt a bizonyítás meghiúsítása érdekében a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlített, jogellenesen befolyásolt, tárgyi bizonyítási eszközt megsemmisített, meghamisított vagy elrejtett
- megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a fenti magatartásokkal a bizonyítást veszélyeztetné
- végül pedig a bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében, ha
- a gyanúsítotti kihallgatását követően az eljárás tárgyát képező bűncselekményt tovább folytatta, vagy ezután elkövetett újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt gyanúsítottként kihallgatták
- megalapozottan feltehető, hogy a megkísérelt vagy előkészített – tehát be nem fejezett – bűncselekményt véghezvinné, vagy újabb bűncselekményt követne el
Mennyi időre rendelik el?
Amennyiben a vádemelés előtt rendelték el a letartóztatást, az alapesetben az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tart – itt kerül sor határozathozatalra arról, hogy a terhelt továbbra is előzetesben maradjon-e, vagy kiengedjék.
A bíróság tehát az tárgyalás előkészítése során dönthet a meghosszabbításról: az elrendeléstől számított 1 év elteltéig alkalmanként max. 3 hónappal, ezt követően pedig alkalmanként max. 2 hónappal meghosszabbíthatja. Amennyiben az ügydöntő határozat meghozatala után került sor az elrendelésre vagy a fenntartásra, a letartóztatás legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés időtartamáig tart.
Letartóztatás maximuma
Rendelkezik a törvény a letartóztatás tartamának felső határáról is. Attól függően, hogy a bűncselekmény legfeljebb hány évnyi szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett, más-más lesz a letartóztatás maximális tartama is. Így három évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény esetén például maximum 1 év lehet; de például ha tíz évnél súlyosabb a szóbanforgó büntetés, úgy 4 évig tarthat legfeljebb a letartóztatás. Nincs azonban felső határa a letartóztatásnak, ha például a terhelttel szemben életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás.
Hol hajtják végre a letartóztatást?
A letartóztatást az ügyészség rendelkezése alapján rendőrségi fogdában is végre lehet hajtani, itt azonban maximálisan 60 napot tölthet el a terhelt. Egyébként büntetés-végrehajtási intézetben kerül sor a végrehajtásra.
A bíróság a terhelt indítványára rendelkezik arról, hogy a terheltet és a gyermekét együtt helyezzék el egy megfelelő részlegen, ha a terhelt egyévesnél fiatalabb gyermekét gondozó nő és nem áll fenn törvényben meghatározott kizáró ok.
Egy példa a letartóztatás megszüntetésére védőügyvédi érvelés alapján
Egyik ügyfelemet, az külföldi állampolgárságú Q.-t budapesti kávézóban zsebtolvajlással gyanúsította. Mivel tetten érték, őrizetbe vették és az eltulajdonított összeg a helyszínen elvették tőle.
Tettenérés és őrizetbe vétel és előzetes letartóztatás
Ügyfelem a tettenérésre tekintettel beismerte a cselekményét, együttműködött a nyomozó hatósággal. A bíróság az őrizetbe vételt követően elrendelte az előzetes letartóztatását a következő indokokra alapozva:
- a várható büntetés súlyosságára figyelemmel a szökés, elrejtőzés veszélye fennállt, másrészt
- a gyanúsított nem rendelkezett magyarországi lakóhellyel, kapcsolatokkal, csupán átutazási célból tartózkodott az országban.
Nyomozás elhúzódása
Az ügyet bonyolította, hogy a nyomozóhatóság szerint további, korábban elkövetett zsebtolvajlások is ügyfelem számlájára voltak írhatók. Mivel ezeket az iratokat is be akarták szerezni, ezért az ügyészség indítványozta a letartóztatás 30 napon túli meghosszabbítását.
Védőügyvédi érvelés
Én ennek megalapozatlanságára hivatkozva kértem a bíróságot, hogy a letartóztatás meghosszabbítására irányuló indítványt utasítsa el. Szükség esetén rendelje el a terhelt csehországi házi őrizetét. Előzetes letartóztatásban levő gyanúsított esetén ugyanis az eljárást soron kívül kell lefolytatni, és a nyomozó hatóságnak arra kell törekednie, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson.
Márpedig ezzel a törvényi előírással ellentétes, hogy a nyomozó hatóság ezideáig nem tudta beszerezni két másik rendőrségi akta iratait, ami legfeljebb pár napos művelet lett volna. Emellett egyrészt sem a kiszabható büntetés súlyossága nem adott alapot a szökés és az elrejtőzés veszélyének megállapítására.
A védői érvelés hangsúlyos része volt, hogy az EU jog már régen lehetővé teszi, hogy a magyar bíróság által elrendelt a házi őrizetről akár külföldön kerüljön végrehajtásra.
Letartóztatás megszüntetése
A bíróság helyt adott az érvelésemnek. Megállapította, hogy a büntetőeljárás inaktív volt, ez pedig a letartóztatás meghosszabbításának akadályát képezte. A bíróság azt is megállapította, hogy, a bűncselekmény súlyára, mint a szökés veszélyét növelő tényezőre való hivatkozás komolytalan, hiszen a bűncselekmény két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Egy jó összefoglaló a BV honlapjáról