Letartóztatás – előzetes letartóztatás
Az új büntetőeljárási törvényben az “előzetes letartóztatás” „letartóztatás” elnevezéssel szerepel, szabályozása a régebbi törvényhez képest nem változott meg alapvetően.
A jogszabály rögzíti, hogy csak szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folytatott eljárásban van helye a terhelttel szemben személyi szabadságot érintő kényszerintézkedésnek, akkor, ha a terheltet a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítják, vagy vele szemben vádat emeltek, és a kényszerintézkedés céljának eléréséhez szükséges annak elrendelése, és ez a cél más módon nem biztosítható.
A letartóztatás céljai
A törvény felsorolja a célokat, amelyek biztosítása érdekében személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés elrendelhető. Így:
- a terhelt jelenlétének biztosítása érdekében, ha
- megszökött, szökést kísérelt meg, vagy a hatóságok elől elrejtőzött
- vagy ha megalapozottan feltehető, hogy a büntetőeljárásban elérhetetlenné válna, különösen tehát megszökne, elrejtőzne (elrejtőzésnek minősül az is, ha a terhelt elmulasztja a lakóhelyének megváltozását bejelenteni a hatóságoknak)
- a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának megakadályozása érdekében, ha
- a terhelt a bizonyítás meghiúsítása érdekében a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlített, jogellenesen befolyásolt, tárgyi bizonyítási eszközt megsemmisített, meghamisított vagy elrejtett
- megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a fenti magatartásokkal a bizonyítást veszélyeztetné
- végül pedig a bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében, ha
- a gyanúsítotti kihallgatását követően az eljárás tárgyát képező bűncselekményt tovább folytatta, vagy ezután elkövetett újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt gyanúsítottként kihallgatták
- megalapozottan feltehető, hogy a megkísérelt vagy előkészített – tehát be nem fejezett – bűncselekményt véghezvinné, vagy újabb bűncselekményt követne el
A törvény szerint csak legvégső esetben
A letartóztatás, mint a legsúlyosabb kényszerintézkedés, a többi mellett továbbra is a végső, legutolsó opció marad – akkor kerülhet sor az elrendelésére, ha a kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél távoltartással, bűnügyi felügyelettel nem biztosítható.
Megjegyzést érdemel, hogy ennek az alapelvnek a törvényi rögzítése üdvözlendő, de hogy mennyire válik be a gyakorlatban, hogy a letartóztatás tényleg kivételes ‘ultima ratio’ vagy ‘last resort’, tehát végső opció maradjon. E célnak az elérésre a védőügyvédekre is nagy felelősséget telepít, de azt gondolom, hogy igazi szemléletváltás az ügyészségeken illetve a nyomozási bíróknál szükséges.
Elrendeléséről a bíróság határoz.
A letartóztatást az új Be. a régivel azonosan definiálja: ez a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt.
Mennyi időre rendelik el a letartóztatást?
Amennyiben a vádemelés előtt rendelték el a letartóztatást, az alapesetben az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tart – itt kerül sor határozathozatalra arról, hogy a terhelt továbbra is előzetesben maradjon-e, vagy kiengedjék. A bíróság tehát az tárgyalás előkészítése során dönthet a meghosszabbításról: az elrendeléstől számított 1 év elteltéig alkalmanként max. 3 hónappal, ezt követően pedig alkalmanként max. 2 hónappal meghosszabbíthatja. Amennyiben az ügydöntő határozat meghozatala után került sor az elrendelésre vagy a fenntartásra, a letartóztatás legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés időtartamáig tart.
Letartóztatás maximuma
Rendelkezik a törvény a letartóztatás tartamának felső határáról is. Attól függően, hogy a bűncselekmény legfeljebb hány évnyi szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett, más-más lesz a letartóztatás maximális tartama is. Így három évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény esetén például maximum 1 év lehet; de például ha tíz évnél súlyosabb a szóbanforgó büntetés, úgy 4 évig tarthat legfeljebb a letartóztatás. Nincs azonban felső határa a letartóztatásnak, ha például a terhelttel szemben életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás.
Hol hajtják végre a letartóztatást?
A letartóztatást az ügyészség rendelkezése alapján rendőrségi fogdában is végre lehet hajtani, itt azonban maximálisan 60 napot tölthet el a terhelt. Egyébként büntetés-végrehajtási intézetben kerül sor a végrehajtásra.
A bíróság a terhelt indítványára rendelkezik arról, hogy a terheltet és a gyermekét együtt helyezzék el egy megfelelő részlegen, ha a terhelt egyévesnél fiatalabb gyermekét gondozó nő és nem áll fenn törvényben meghatározott kizáró ok.
Egy példa a letartóztatás megszüntetésére védőügyvédi érvelés alapján
Egyik ügyfelemet, az külföldi állampolgárságú Q.-t budapesti kávézóban zsebtolvajlással gyanúsította. Mivel tetten érték, őrizetbe vették és az eltulajdonított összeg a helyszínen elvették tőle.
Tettenérés és őrizetbe vétel és előzetes letartóztatás
Ügyfelem a tettenérésre tekintettel beismerte a cselekményét, együttműködött a nyomozó hatósággal. A bíróság az őrizetbe vételt követően elrendelte az előzetes letartóztatását a következő indokokra alapozva:
- a várható büntetés súlyosságára figyelemmel a szökés, elrejtőzés veszélye fennállt, másrészt
- a gyanúsított nem rendelkezett magyarországi lakóhellyel, kapcsolatokkal, csupán átutazási célból tartózkodott az országban.
Nyomozás elhúzódása
Az ügyet bonyolította, hogy a nyomozóhatóság szerint további, korábban elkövetett zsebtolvajlások is ügyfelem számlájára voltak írhatók. Mivel ezeket az iratokat is be akarták szerezni, ezért az ügyészség indítványozta a letartóztatás 30 napon túli meghosszabbítását.
Védőügyvédi érvelés
Én ennek megalapozatlanságára hivatkozva kértem a bíróságot, hogy a letartóztatás meghosszabbítására irányuló indítványt utasítsa el. Szükség esetén rendelje el a terhelt csehországi házi őrizetét. Előzetes letartóztatásban levő gyanúsított esetén ugyanis az eljárást soron kívül kell lefolytatni, és a nyomozó hatóságnak arra kell törekednie, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson.
Márpedig ezzel a törvényi előírással ellentétes, hogy a nyomozó hatóság ezideáig nem tudta beszerezni két másik rendőrségi akta iratait, ami legfeljebb pár napos művelet lett volna. Emellett egyrészt sem a kiszabható büntetés súlyossága nem adott alapot a szökés és az elrejtőzés veszélyének megállapítására.
A védői érvelés hangsúlyos része volt, hogy az EU jog már régen lehetővé teszi, hogy a magyar bíróság által elrendelt a házi őrizetről akár külföldön kerüljön végrehajtásra.
Letartóztatás megszüntetése
A bíróság helyt adott az érvelésemnek. Megállapította, hogy a büntetőeljárás inaktív volt, ez pedig a letartóztatás meghosszabbításának akadályát képezte. A bíróság azt is megállapította, hogy, a bűncselekmény súlyára, mint a szökés veszélyét növelő tényezőre való hivatkozás komolytalan, hiszen a bűncselekmény két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Más letartóztatással kapcsolatos cikkeim elérhetők itt és itt
Egy jó összefoglaló a BV honlapjáról