A büntetőeljárás során a gyanúsított tájékoztatáshoz való jogáról

Milyen jogai vannak a gyanúsítottaknak és vádlottaknak a tájékoztatásukkal kapcsolatban?

Az Európai Unió Tanácsa 2012/13/EU irányelve minimumkövetelményeket fogalmaz meg a a gyanúsítottak és a vádlottak jogaikkal kapcsolatos tájékoztatást illetően. Ez az irányelve az európai elfogatóparancs hatálya alá tartozó személyekre vonatkozó rendelkezéseket is megállapít.

Attól az időponttól kezdve kell alkalmazni, amikor valamely tagállam illetékes hatóságai az érintett személy tudomására hozzák azt, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják – egészen az eljárás befejezéséig.

A tagállamok az irányelvnek megfelelő rendelkezések hatályba léptetésére 2014. június 2-ig kaptak határidőt.

Kötelező tájékoztatás gyanúsítottak részére

Az irányelv 3. cikkében foglalt, a jogokra vonatkozó tájékoztatáshoz való jog azt jelenti: a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsítottak és a vádlottak haladéktalanul tájékoztatást kapjanak a következőkről:

  • az ügyvéd igénybevételének jogáról, térítésmentes jogi tanácsadásra való jogosultságról és ennek feltételeiről,
  • a vádra vonatkozó tájékoztatás jogáról,
  • a tolmácsoláshoz és a fordításhoz való jogról és
  • a hallgatáshoz való jogról.

Ezen követelmények magyar jogba való átültetéséről a Be. 179. § gondoskodik: eszerint a gyanúsítottal a kihallgatás előtt közölni kell a gyanúsítás lényegét, figyelmeztetni kell arra, hogy védőt választhat, ill. védő kirendelését kérheti, tájékoztatni kell továbbá a személyes költségmentesség feltételeiről.

A 117. § (2) bekezdése szerint a terheltet a kihallgatásának megkezdésekor figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét, illetve az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja.

A gyanúsított tájékoztatásának közérthetőnek kell lennie

Az irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerint biztosítani kell, hogy a tájékoztatásra szóban vagy írásban, egyszerű és közérthető nyelven kerüljön sor, figyelembe véve a gyanúsított speciális igényeit.

Többlet-tájékoztatás őrizetbe vételkor

Az irányelv 4. cikke rendelkezik a jogokról szóló írásbeli tájékoztatóról az őrizetbe vételkor. Ez azt takarja, hogy az őrizetbe vett vagy fogva tartott személynek haladéktalanul kézhez kell kapnia a jogairól szóló tájékoztatót; lehetőséget kell kapnia, hogy elolvashassa ill. hogy magánál tarthassa szabadságelvonásának ideje alatt.

Ennek az írásbeli tájékoztatónak a következőkről kell tartalmaznia információt:

  • az ügy irataiba való betekintés jogáról,
  • a konzuli hatóságok és egy személy értesítéséhez való jogról,
  • a sürgősségi orvosi ellátáshoz való jogról, valamint arról, hogy
  • a gyanúsított legfeljebb hány óráig vagy napig lehet megfosztva a szabadságától, mielőtt igazságügyi hatóság elé állítják.

Tájékoztatást kell tartalmaznia továbbá az őrizetbe vétel elleni panasztételnek, a fogva tartás felülvizsgálata kezdeményezésének lehetőségéről is. Fontos kiemelni, hogy az irányelv előírja: ezt a gyanúsítottnak az általa értett nyelven kell megkapnia.

Ez a cikk magyar jogban a Bvtv. 12. §-ban jelenik meg; a törvény részletezi az írásbeli tájékoztató tartalmát, amelyet az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott magánál tarthat. A törvény előírja továbbá, hogy a tájékoztatás megtörténtét és annak tudomásulvételét írásban rögzíteni kell.

Európai elfogatóparancsok esetében kötelező tájékoztatás

Az irányelv 5. cikke ugyanezen tájékoztatási követelményeket írja elő az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban.

A Bvtv. 12. § (5a) bekezdése szerint az európai elfogatóparancs alapján őrizetbe vett személy részére a befogadásakor írásban, az általa értett nyelven egyszerűen, közérthető módon tájékoztatást kell adni az előbbieken kívül az európai elfogatóparancs tartalmának megismeréséhez való jogról, az egyszerűsített átadáshoz történő hozzájárulás lehetőségéről és jogkövetkezményeiről, valamint a hozzájárulás megtagadásának jogkövetkezményeiről.

A váddal kapcsolatos kötelező tájékoztatás

A 6. cikk a váddal kapcsolatos tájékoztatáshoz való jogot részletezi. A tagállamoknak ez alapján biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsítottak/vádlottak tájékoztatást kapjanak arról a bűncselekményről, amelynek elkövetésével gyanúsítják őket.

Ezt a tájékoztatást haladéktalanul meg kell adni és olyan részletességgel, ami a védelemhez való jog eredményes gyakorlásához szükséges. Információt kell, hogy kapjanak az őrizetbe vételük, fogva tartásuk okairól is.

A Be. 179. § (2) bekezdése értelmében a gyanúsítottal a kihallgatás elején közölni kell a gyanúsítás lényegét, az erre vonatkozó jogszabályok megjelölésével; a 217. § (3) bekezdése hosszasan felsorolja továbbá a vádirat tartalmát. A 23/2003. (VI. 24.) BM–IM együttes rendelet 119. § (1) bekezdése kimondja, hogy a gyanúsítottal a bizonyítékok ismertetése nélkül közölni kell a terhére rótt bűncselekményt megvalósító magatartásának lényegét, és a Btk. szerinti minősítését.

Ha a gyanúsítottat több bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják, minden egyes bűncselekményt illetően külön-külön kell közölni a terhére rótt tényeket és ezeknek a Btk. szerinti minősítését. Ha a gyanúsításban közölt bűncselekmény minősítése megváltozik, azt vele a kihallgatásánál közölni kell.

Gyanúsítottak, vádlottak iratbetekintési joga fogvatartásuk esetén

A 7. cikk rendelkezik az ügy anyagaiba való betekintés jogáról. Ez azt foglalja magában, hogy amennyiben valakit a büntetőeljárás bármely szakaszában őrizetbe vesznek vagy fogva tartanak, a tagállamok biztosítják, hogy az adott üggyel kapcsolatos, az illetékes hatóságok birtokában levő dokumentumokat, amelyek nélkülözhetetlenek az őrizetbe vétel ellen a nemzeti jog szerint eredményes panasztételhez, vagy a fogva tartás jogszerűsége felülvizsgálatának kezdeményezéséhez, az őrizetbe vett személy vagy ügyvédje rendelkezésére bocsássák.

Biztosítani kell, hogy a gyanúsított ill. ügyvédje a gyanúsítottra nézve akár kedvező, akár terhelő valamennyi anyagba betekinthessen, mégpedig kellő időben, de legkésőbb a vád tartalmának bírósághoz való, elbírálás céljából történő benyújtásakor, térítésmentesen.

2014. január 1-je óta a Be. 211. § a következőképpen rendelkezik, az irányelv hatására: ha az indítvány tárgya előzetes letartóztatás elrendelése, a gyanúsítottnak és a védőnek megküldött indítványhoz csatolni kell azoknak a nyomozási iratoknak a másolatát, amelyekre az indítványt alapozzák.

Ha pedig az indítvány tárgya az előzetes letartóztatás meghosszabbítása, a gyanúsítottnak és a védőnek megküldött indítványhoz csatolni kell azoknak az indítványt megalapozó nyomozási iratoknak a másolatát, amelyek az előzetes letartóztatás tárgyában hozott legutóbbi döntést követően keletkeztek.


Olvassa el a többi büntetőjogi cikkeimet

Gyanúsítottak és vádlottak jogai

EU-s tájékoztató a gyanúsítottak jogairól

Kérdése van?

Keressen bátran.