Kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények Magyarországon – jogi keretek, védekezési lehetőségek és aktuális joggyakorlat


A cikk tartalma:

Az elmúlt közel két évtizedben, védőügyvédként számos kábítószeres ügyben vettem részt – a birtoklástól a kereskedelemig terjedő ügykörben. A gyakorlatban is megtapasztaltam, hogyan változott a jogszabályi környezet, és ez miként befolyásolja a bírósági megítélést és a jogalkalmazást – legyen szó arról, hogy mit tekint a jog kábítószernek, hogyan számítják a hatóanyag-mennyiséget, vagy miként különülnek el az egyes elkövetési alakzatok. Külön figyelmet érdemel a büntetéskiszabás gyakorlata, valamint az, hogy a büntetőeljárás új keretei – például az úgynevezett „vádalku” – hogyan befolyásolják az ügyészi és védői stratégiákat a kábítószeres ügyekben.

Ezt az összefoglalót azért írtam, hogy szakmai tapasztalataim alapján, közérthető, de jogilag precíz módon mutassam be, hogyan kezeli a magyar büntetőjog a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeket – különös tekintettel a kábítószer-birtoklásra, a kábítószer-kereskedelemre, a mennyiségi kategóriák meghatározására, valamint az elterelés és a védekezés lehetőségeire.


A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények a magyar büntetőjogban

A Büntető Törvénykönyv (2012. évi C. törvény – Btk.) rendkívül szigorúan szabályozza a kábítószerrel kapcsolatos cselekményeket. A jogalkotó célja egyértelmű: visszaszorítani a kábítószerek terjesztését és fogyasztását, valamint megelőzni azok társadalmi és egészségügyi következményeit.

Magyarországon a kábítószerrel való visszaélés minden formája jogellenes, és a büntetőjogi felelősség mértékét elsősorban a cselekmény jellege (birtoklás vagy kereskedelem) és a kábítószer mennyisége határozza meg. A jogszabályok és természetesen a joggyakorlat nem csupán az anyag típusát és mennyiségét, hanem a forgalmazás vagy birtoklás konkrét módját, az elkövetés körülményeit is figyelembe veszik.

A bírósági gyakorlat azt mutatja, hogy bár a törvény betűje nemzetközi, európai összehasonlításban rendkívül szigorú, a jogalkalmazás során mégis van lehetőség a méltányos, arányos ítélkezésre. Ez egyértelműen pozitív jelenség, nem csak ügyvéd szemszögből, mivel minden hozzáértő szakember számára világos, hogy az egyoldalú szigornak pozitív hozadéka sem egyéni, sem társadalmi szinten nincs, károkat és szenvedést azonban mindkét szinten okozhat.


Mi minősül kábítószernek a magyar jogban?

A magyar jog a nemzetközi egyezményekre épül, amelyek meghatározzák, milyen anyagok minősülnek kábítószernek. Ide tartozik az 1961-es Egységes Kábítószer Egyezmény és annak 1972-es módosítása, valamint az 1971-es Bécsi Egyezmény a pszichotróp anyagokról. Ezeket a magyar jog a 78/2022. (XII. 28.) BM rendeletben foglalja össze, amely részletesen felsorolja a tiltott szereket és vegyületeket.

2025 június 15-től azonban a Büntető Törvénykönyv új, kiterjesztett definíciót alkalmaz:
kábítószernek minősül minden olyan anyag, amely alkalmas bódulat előidézésére, még akkor is, ha nem emberi fogyasztásra szánták. Ide tartoznak a más szerek hozzáadásával vagy szerkezeti módosítással előállított vegyületek, valamint a hasonló tudatmódosító hatású anyagok is

Ez a módosítás azzal a céllal született, hogy a jogalkotás képes legyen lépést tartani a designer drogok és új pszichoaktív anyagok gyors megjelenésével, azonban számos alkotmányossági és gyakorlati kérdést vet fel.
Kérdés például, hogy a normavilágosság követelménye – azaz a törvény egyértelműsége – hogyan érvényesülhet, ha a definíció ilyen tág, és akár olyan anyagok is a hatálya alá eshetnek, amelyek eredetileg nem kábítószerek (pl. Technokol Rapid).

A Btk. ugyanakkor továbbra is konkrétan nevesíti a leggyakrabban előforduló kábítószereket, például:
LSD, pszilocibin, pszilocin, amfetamin, metamfetamin, heroin, morfin, kokain, MDMA (ecstasy), MDPV, dihidrokodein, metadon, ketamin, tetrahidrokannabinol (THC), GHB, valamint számos új pszichoaktív vegyület, mint az AB–CHMINACA, MDMB–CHMICA, AM–2201, AB–PINACA, AB–FUBINACA, ADB–FUBINACA.


A mennyiség szerepe – csekély, jelentős és különösen jelentős mennyiség

A kábítószer mennyisége alapvető fontosságú tényező a bűncselekmény megítélésében. A törvény négy kategóriát különböztet meg:

  • Csekély mennyiség – privilegizált, enyhébb elbírálás
  • Alapeseti mennyiség
  • Jelentős mennyiség – minősített eset
  • Különösen jelentős mennyiség – minősített eset, a legsúlyosabb kategória, de csak kábítószer-birtoklás esetén van jelentősége

A jelentős mennyiség alsó határa a csekély mennyiség felső határának hússzorosa, a különösen jelentős mennyiség alsó határa pedig annak kétszázszorosa.

A következő táblázat segít megérteni a mennyiségi határokat:

Kábítószer típusaCsekély mennyiségAlapeseti mennyiségJelentős mennyiségKülönösen jelentős mennyiség
THC (tetrahidrokannabinol)≤ 1 g tiszta hatóanyag vagy ≤ 5 tő kannabisz1–20 g20–200 g> 200 g
Heroin≤ 0,6 g0,6–12 g12–120 g> 120 g
Kokain≤ 2 g2–40 g40–400 g> 400 g
Amfetamin≤ 0,5 g0,5–10 g10–100 g> 100 g
LSD≤ 0,001 g0,001–0,02 g0,02–0,2 g> 0,2 g
Morfin≤ 0,9 g0,9–18 g18–180 g> 180 g

Fontos megérteni, hogy ezek a határok a tiszta hatóanyagra vonatkoznak, nem pedig a bruttó, lefoglalt anyagmennyiségre. A tiszta hatóanyag meghatározása kémiai vizsgálattal, igazságügyi vegyész szakértő bevonásával történik, általában az NSZKK Kábítószervizsgáló Szakértői Intézetében vagy annak regionális laborjaiban.

Ez a vizsgálat gyakran hónapokig tart, és bár a törvény szigorú határidőt ír elő, a laborok leterheltsége miatt ez a gyakorlatban ritkán tartható. A gyanúsított így sok esetben letartóztatásban várja a szakértői eredményt, ami különösen nehéz helyzetet teremt a védelem számára.


Kábítószer-birtoklás és kábítószer-kereskedelem – a két fő kategória

A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények két alapvető kategóriába sorolhatók:

  • Kábítószer birtoklása – a fogyasztói típusú magatartásokat foglalja magában (pl. megszerzés, tartás, fogyasztás).
  • Kábítószer kereskedelme – a terjesztői magatartásokat (pl. kínálás, átadás, forgalomba hozatal, eladás) fedi le.

A két kategória közötti különbség a legmeghatározóbb a büntetés mértéke szempontjából. A birtoklás általában enyhébben ítélendő meg, míg a kereskedelem már a társadalomra különösen veszélyes cselekménynek minősül, jelentős mennyiség esetén a magyar büntetőjogban kiszabható legsúlyosabb büntetést, az életfogytiglani szabadságvesztést is maga után vonhatja – a törvény betűje szerint.

A gyakorlatban a birtoklás és a kereskedelem elhatárolása a laikusok, terheltek számára nem mindig egyszerű . Előfordul, hogy a gyanúsított azzzal védekezik: „nem kereskedni, nem eladni akartam, csak megosztani a barátaimmal” – például fesztiválokon vagy szórakozóhelyeken.
Jogilag azonban mind az ingyenes átadás, mind az értékesítés forgalomba hozatalnak számít, így a büntetési tétel mindkét esetben azonos.

A védekezés során kulcsfontosságú a kereskedelmi szándék bizonyíthatósága. A kúriai gyakorlat 2007-ben elég tágan fogalmazta meg a kereskedelem körét, ami szerin kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélések a forgalomba hozatalnál tágabb elkövetési magatartások.

Kereskedelemnek minősül minden olyan tevékenység, amely elősegíti, hogy a kábítószer eljusson a viszonteladóhoz vagy a fogyasztóhoz. Ezek közé tartozik a kábítószernek kereskedés céljából történő megszerzése, készletezése is, amely magatartás befejezett önálló tettesi cselekmény.

A fentiek szerint a kereskedelmi szándékkal történő kábítószer-birtoklás is kereskedelemnek számít a az évtizedes bírói gyakorlat szerint.

A kereskedelmi szándék megállapításakor a bíróság figyelembe veszi:

  • a lefoglalt kábítószer mennyiségét,
  • a megtalált eszközöket (pl. mérleg, tasakok, csomagolóanyagok),
  • a készpénz mennyiségét,
  • valamint az elkövető vallomását és életkörülményeit.

A gyakorlatban a bíróság jelentős vagy különösen jelentős mennyiség esetén gyakran már önmagában a mennyiségből is következtet a terjesztési szándékra, még akkor is, ha konkrét eladási cselekményt nem sikerül bizonyítani.

A kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos ügyek bizonyítása során a tanúvallomások mellett gyakran megjelennek

  • a lefoglalt telefonokon megtalált sms-ek, messenger, Viber üzenetek,
  • a híváslisták illetve
  • a titkos információgyűjtés (telefon-lehallgatások) eredményei, valamint
  • a hívásforgalmi adatok, aminek része a telefonszolgáltatóktól bekért cellainformációk, amik azt rögzítik hogy hívás indításakor vagy fogadásakor mely távközlési adótorony körzetében tartózkodott az adott személy.

Kábítószer-kereskedelem minősítő körülményei

A Büntető Törvénykönyv számos minősítő körülményt sorol fel, amelyek súlyosabb büntetést vonnak maguk után, például ha:

  • az elkövető fiatalkorút használ fel a bűncselekményhez,
  • a cselekményt oktatási vagy gyermekvédelmi intézmény közelében követi el,
  • vagy bűnszövetségben történik az elkövetés.

A bűnszervezet kérdése kábítószer-kereskedelem esetén

A bűnszervezet kérdése különösen problémás, mert a jogi fogalom rendkívül tág, és elvileg akár minden kábítószer-kereskedelmi ügyre „ráhúzható”. A gyakorlatban azonban a bíróság csak akkor alkalmazza ezt a minősítést, ha az elkövetők között tartós, szervezett együttműködés bizonyítható.
Ez a minősítés rendkívül súlyos következményekkel jár: a büntetés végrehajtása során például kizárt a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége, ami lényegében több évet is jelenthet, illetve a gyakorlatban a legszigorúbb, fegyház szintű végrehajtási fokozatot jelenti.


Elterelés – a büntethetőséget megszüntető lehetőség

Az ún. elterelés a kábítószeres ügyek egyik legfontosabb, a védekezést alapvetően meghatározó intézménye.
A Btk. 180. § alapján az elkövető mentesülhet a büntetőjogi felelősség alól, ha:

  • a birtoklás bizonyos formáját csekély mennyiségű kábítószerre követi el
  • legalább hat hónapig tartó megelőző-felvilágosító kezelési programon vagy gyógyító ellátáson vesz részt, aminek szabályai egy rendeletben részletezettek

További feltétel, hogy az elkövető beismerje a cselekményt, és az elmúlt két évben nem vett részt elterelésben.

Az elterelés célja, hogy a büntetés helyett rehabilitációt biztosítson azoknak, akik nem terjesztésben, hanem fogyasztásban érintettek.
A 2025-ben bevezetett módosítás azonban már szűkebb körben teszi lehetővé az elterelést: az elkövetőnek lehetővé kell tennie a dealer beazonosítását és felelősségre vonását, meg kell neveznie, hogy kitől vagy honnan szerezte a kábítószert.
Ez a rendelkezés komoly problémákat vet fel, mivel sok esetben lehetetlen pontosan megadni az adatokat – különösen, ha az illető csak „becenevet” vagy részleges információt ismer.
A gyakorlatban ez a szabály akár hamis vádakhoz vagy téves azonosításokhoz is vezethet, ezért a védőügyvéd szerepe kulcsfontosságú az ilyen helyzetek kezelésekor.


A kábítószer-függőség jogi megítélése

A közhiedelemmel ellentétben a függőség ma már nem enyhítő körülmény a magyar büntetőjogban.
Korábban a függő személyek privilegizált megítélés alá estek, de az új szabályozás megszüntette ezt a lehetőséget. Ennek oka, hogy a függőség megállapítása szubjektív és nehezen bizonyítható, így a jogalkotó a gyakorlatban egységesebb elbírálásra törekedett.

Ugyanakkor a függőség továbbra is releváns lehet a védekezés stratégiájában az egyéni büntetéskiszabás során, ahol a bíró figyelembe veheti a szenvedélybetegség tényét mint enyhítő körülményt.


Új pszichoaktív szerek – „dizájner drogok”

A 2010-es években megjelent designer drogok radikálisan új kihívást jelentettek a jogalkotás számára.
Ezek olyan laboratóriumban előállított, kissé módosított molekulák, amelyek hasonló hatásúak, mint a már tiltott szerek, viszont a kémiai szerkezetük miatt nem szerepeltek a tiltólistán.

A gyorsan változó helyzetre reagálva a jogalkotó 2012-ben bevezette az új pszichoaktív anyag kategóriáját, amelyet az 55/2014. (XII. 30.) EMMI rendelet részletez.
Ez a rendelet lehetővé tette, hogy rugalmasan bővíthető legyen a tiltott szerek listája, hiszen egy miniszteri rendeletet sokkal könnyebb és gyorsabb módosítani, mint egy törvényt.

A 2025-ben hatályba lépett Btk.-módosítás azonban megszüntette az „új pszichoaktív anyag” önálló fogalmát, így ma már ez a kategória nem szerepel a büntetőtörvényben.
Ugyanakkor a 2025 előtti elkövetések esetében továbbra is érvényes jogi relevanciával bír, mint a kábítószernél enyhébb megítélésű szer. Különsen mivel az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos büntetendő cselekmények egy része csak szabálysértésnek minősülnek, és ennek megfelelően az elévülés szabályai is jóval kedvezőbbek.


A CBD jogi és büntetőjogi megítélése

A CBD (kannabidiol) a kannabisznövény egyik természetes hatóanyaga, amely – a THC-vel ellentétben – nem pszichoaktív, tehát nem okoz bódulatot.
Sem az 1961-es, sem az 1971-es ENSZ-egyezmények nem sorolják a CBD-t a kábítószerek közé.

A magyar és európai joggyakorlat szerint azonban a CBD-termék jogszerűsége attól függ, hogy:

  • a termék elhanyagolható THC-tartalmú legyen, és
  • a kivonásra használt növény alacsony THC-tartalmú ipari kenderből származzon.

A CBD tehát nem kábítószer, de a közigazgatási szabályok (pl. étrend-kiegészítőként való forgalmazás) korlátozhatják.
Saját célra történő rendelése nem jogellenes, de engedély nélküli kereskedelme bírsággal sújtható.

A büntetőeljárásokban gyakran felmerül, hogy a terhelt tévedésben volt a tekintetben, hogy az általa termesztett növény CBD-t vagy THC-t tartalmazott-e.
A tévedés, ha alapos, a Btk. 20. § alapján kizárhatja a büntethetőséget.
A védőügyvéd számára ez kiemelten fontos jogi lehetőség, különösen olyan ügyekben, ahol a botanikai szakértői vizsgálat kimutatja, hogy az adott növény ipari kendernek minősül.


A le nem foglalt kábítószer hatóanyagának számítása

A büntetőeljárás során előfordul, hogy a hatóság nem a teljes kábítószer-mennyiséget foglalja le.
Ilyenkor a le nem foglalt rész hatóanyag-tartalmát szakértői becsléssel kell meghatározni. Sőt a gyakorlatban olyan is van, hogy egyáltalán nem kerül lefoglalásra kábítószer, más bizonyítékok szolgálnak a kereskedelem kétséget kizáró bírói megállapítására.

A gyakorlatban az NSZKK (Nemzeti Szakértői és Kutató Központ) a feketepiacon adott időszakban lefoglalt minták laboreredményeiből indul ki. Azonban nem átlagos hatóanyag-tartalmat kell számolni, mivel a bíróságnak ilyenkor mindig a terheltre legkedvezőbb számítást kell alkalmaznia. Ez már töretlennek nevezhető gyakorlat, de a pályám elején voltak ügyek, ahol ezért még külön küzdeni kellett.
Ez a gyakorlat különösen marihuánával kapcsolatos ügyekben jelentős, ahol a THC-tartalom a rossz és jó minőségű készítmények között szélsőségesen ingadozhat.


Néhány tipikus kábítószeres-ügy a gyakorlatban

Fesztiválon történő kábítószer-kereskedelem

A nyári fesztiválokon elkövetett „fesztiválos” kábítószeres ügyek az utóbbi években a védőügyvédi gyakorlat egyik gyakori típusát jelentik.
Ezekben jellemzően külföldi elkövetők érintettek, akik nincsenek tisztában a magyar büntetőjog szigorával, különösen a marihuána-fogyasztás és birtoklás tilalmával kapcsolatban.
A bíróságnak ilyenkor védői indítványra mérlegelnie kell, hogy az elkövető tisztában volt-e azzal, hogy bűncselekményt követ el. Ez fontos szempont különösen az olyan speciális helyzetekben mint az Ozora fesztivál, amit világszerte pszichedelikus fesztiválként tartanak számon és ilyen céllal látogatják. Hozzá kell tenni, hogy ez a védekezés adekvát kérdést vet fel, ami ténylegesen hatással lehet a büntetés kiszabására.

De a bűnösség hiányának megállapításához a Btk. vonatkozó szakasza szerint az kell, hogy alapos oka legyen valakinek azt hinni, hogy a cselekménye a cselekmény nem veszélyes a társadalomra.

Az internetes kábítószer-rendelések

Az interneten kis mennyiségben rendelt kábítószerek szintén mindennaposak a hatóságok előtt, és komoly okai a bűnüldözés leterheltségének, akár egy kábítószer-rendelés elbírálása is évekig húzódik a gyakorlatban. Ez tehát egy tömegesen előforduló elkövetési forma.
Ilyenkor a rendelt anyagot a gyakorlatban a NAV mint vámhatóság vonja vizsgálata alá a repülőtéren, és a címzettet csak utólag értesítik egy ügyészi lefoglalásról rendelkező határozattal, mivel a kézbesítésre nem kerülő postai küldemény lefoglalására csak az ügyész jogosult.
A gyanúsítottat a pozitív eredményt hozó vegyészsakértői vizsgálatot követően rendőrségi kihallgatásra idézik.

A gyakorlatban azt látom, hogy kábítószer-rendelésekkel kapcsolatos gyanúsítotti kihallgatásokon jellemzően vérmérséklet, stressztűrő képesség és lélekjelenlét kérdése a védekezés alapvető iránya, azaz a beismerés vagy a tagadás.

Fontos megjegyezni, hogy a védekezés során gyakran jelentőséggel bírhat az az érv, hogy bárki rendelhet kábítószert az interneten más, lakótársa vagy barátja nevében is, abban bízva, hogy ezzel minimalizálja a kockázatot, és a végén neki is juthat valami.   

Az interneten történő csekély mennyiségű kábítószer rendelések már nem feltétlenül a dark-weben történnek, számtalan ilyen oldal elérhető a hétköznapi keresések során. Az ügyészi és a bírói gyakorlat viszont meglehetősen ellentmondásos abban a tekintetben, hogy ez a hétköznapi cselekmény kábíószer-birtokláson belül hogyan minősül, kimeríti-e az „ország területére behozatal” elkövetési magatartását, és befejezett cselekménynek számít-e.

További kérdés az interneten történő kábítószer-rendelések esetén, hogy tudatában volt e a vásárló azzal, hogy pontosan milyen szert vásárol, vagy esetleg tévedésben volt ezzel kapcsolatban. A tévedés a Btk szerint bizonyos esetekben szándékosság helyett gondatlanságot eredményez, vagy akár a teljes büntetőjogi felelősségre vonás mellőzésével is járhat.

Az interneten történő kábítószer-rendelés és repülőtéren lefoglalt kábítószer a bírói gyakorlatban

A rendelkezési jog megszerzése tipikusan – de nem kizárólagosan – jár együtt a kábítószer birtokbavételével. Így a tényleges birtokállapot létrejötte nélkül is megszerzi a kábítószert az elkövető, ha rendeltetésének meghatározása a hatalmában áll.” – így rendelkezik az egyik kúriai határozat, ami a repülőtéren lefoglalt kábítószerre elkövetett terhelti cselekmény megszerzéssel elkövetett – kábítószer birtoklásának minősíti. A védőügyvéd azért terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet mivel ügyfele álláspontja szerint nem birtokolta a kábítószert, ugyanis azt a határon lefoglalták.

A bíróság viszont úgy ítélte meg hogy a „kábítószer birtoklása” a terhelt terhére rótt bűncselekménynek nem az elkövetési magatartása, hanem a megnevezése, és ez alá tartozik a fenti cselekmény is.

Tehát ismét csak azt látjuk, hogy a kábítószer-kereskedelemhez hasonlóan nem a szavak köznapi értelmét, hanem a jogi jelentést, definíciót kell figyelembe venni. Ennek megfelelően a kábítószer-birtokosa már a terhelt volt akkor amikor azt lefoglalta a vámhatóság.

A fenti értelmezés viszont egy ugyanilyen jellegű ügyemben viszont azzal a gyakorlati következménnyel járt, hogy ezt a külföldről történő internetes rendelést az ügyészi indítvánnyal szemben nem „ország területére törénő behozatalnak” minősítette a bíróság.A konkrét esetben nem kábítószerről hanem új pszichoaktív anyagról volt szó, ezen múlt, hogy szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősül-e a cselekmény, és ennek megfelelően elévült-e vagy sem.

Bár a bírói gyakorlat az irányadó határozattal kiforrottnak tűnik, kritikát is kap a fenti bírói gyakorlat, jogi megoldás, hogy a postai küldeményekről, fuvarozásról szóló polgári jogi szabályozás felől közelíti meg ezt a kérdést. Lényeges ugynis hogy mivel a kábítószer úgy ahogy van jogellenes, adásvétel tárgya sem lehet a polgári jog szabályai szerint. Nem biztos ezért, hogy a kereskedelmi jog részletszabályai felől eldönteni ezt.

Az új pszichoaktív anyaggal kapcsolatos internetes rendeléssel kapcsolatos ügyemben egyébként az ügyészség is végig vitatta, hogy ez az ügy ne ország területére történő behozatalnak minősüljön.


Büntetéskiszabás és a magyar büntetőpolitika ellentmondásai

A magyar büntetőjog a kábítószer-kereskedelem és -birtoklás terén különösen szigorú.
Ugyanakkor a bírói gyakorlat – főként első bűntényes elkövetők esetén – igyekszik méltányos, arányos ítéleteket hozni.
Szakmai álláspontom szerint a jelenlegi szabályozás több ponton túlzottan szigorú, különösen, amikor fiatalkorú vagy alkalmi elkövetőket életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyeget olyan esetekben, amelyek társadalmi veszélyessége nyilvánvalóan alacsonyabb. Egy ilyen álláspontot akár nemzetközi, akár belföldi – más bűncselekményekkel való összehasonlítás is megalapozhat, tehát ezt nem védőügyvédi minőségem miatt alakítottam ki.

A hatékony drogstratégia hiánya és a börtönrendszer túlterheltsége miatt a törvényi szigor nem feltétlenül eredményez visszatartó hatást.
Valódi eredmény csak akkor várható, ha a jogalkotás és a jogalkalmazás összhangba kerül, és a hangsúly a megelőzésen, a kezelésen és a társadalmi reintegráción lesz.


Kábítószer-kereskedelem és letartóztatás

A kábítószerrel kapcsolatos büntetőügyekre különösen igaz, hogy nem csak a végeredmény számít. Az, hogy az eljárás hogyan és mennyi idő alatt zajlik le azért is nagy jelentőségű, mert a kábítószer-kereskedelem miatt indult büntetőeljárásokban – különösen jelentős vagy különösen jelentős mennyiségű kábítószer esetén – az ügyvédi tapasztalat azt mutatja, hogy az ügyészség szinte kivétel nélkül indítványozza a letartóztatást. A nyomozási bírák pedig az esetek túlnyomó részében, különösen az első harminc nap esetén helyt adnak ennek az indítványnak, és csak kivételesen alkalmaznak enyhébb kényszerintézkedést, annak ellenére, hogy bűnügyi felügyeletet, óvadék, vagy konkrét magatartási szabályok előírása sok esetben reális alternatívája lenne a letartóztatásnak.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a terhelt a teljes eljárás során letartóztatásban maradna. A védőügyvéd feladata ilyenkor az, hogy folyamatosan figyelje, mikor válik lehetővé a kényszerintézkedés enyhítése, hiszen a nyomozás előrehaladtával a fogva tartás indoka gyengülhet. A gyakorlatban a tanúk kihallgatása, a lefoglalt telefonok és üzenetváltások elemzése, valamint a szakértői laboreredmények megérkezése kulcsfontosságú az enyhébb intézkedés szempontjából.

A bűnügyi felügyelet, mint a letartóztatás alternatívája a nyomozás elején a komolyabb kábítószer-kereskedelmi ügyekben tehát ritkának számít, és az eljárás kezdeti szakaszában a letartóztatás szinte sajnos automatikusnak tekinthető.
Külföldi elkövetők esetében ez még inkább igaz: a szökés, elrejtőzés vagy a bizonyítás megnehezítésének veszélye miatt a bíróság rendszerint nem tartja elegendőnek az enyhébb kényszerintézkedéseket, így az ő esetükben a letartóztatás meghosszabbítása is jóval gyakoribb. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az óvadék intézménye ilyenkor hasznos tud lenni a védekezés során.

A védelem szempontjából kulcskérdés, hogy az ügyvéd terhelt szabadlábon törénő védekezése érdekében is felkészült legyen és különösen a nyomozás során ilyen szempontból se legyen passzív.

Összegzés

A magyar büntetőjog kivételesen szigorúan kezeli a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeket, de a bírósági gyakorlat igyekszik az arányosság és az igazságosság elve szerint eljárni.
A védőügyvéd feladata, hogy a terhelt számára a legkedvezőbb jogi lehetőséget biztosítsa – akár az elterelés, akár a tévedés, akár a mennyiségi besorolás tekintetében.

A kábítószeres ügyekben az időben megkezdett védelem, a szakértői ismeretek és a bírósági gyakorlat alapos ismerete döntő szerepet játszanak abban, hogy a terhelt tisztességes, fair eljárásban részesüljön, és ne kapjon kirívóan súlyos büntetést.


2019-es HírTV-és tudósításban a valaha volt legnagyobb kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos ügyben a Sziget – fesztiválon:

Ügyvédi konzultáción gyakran előforduló kérdések az ügyfelek részéről:

Hogyan lehet elkerülni a letartóztatást kábítószer-kereskedelem gyanúja esetén?

A letartóztatás elkerüléséhez a védelem szempontjából fontos a körülmények igazolása: rendezett személyi viszonyok (munkaviszony, állandó lakcím), erős családi kapcsolatok, eltartási vagy befogadó nyilatkozat bemutatása. Emellett lényeges az ügyészséggel és a nyomozóhatósággal való együttműködés stratégiai kezelése — a tényleges eredmény azonban az ügy konkrét körülményeitől és a bíróság mérlegelésétől függ. Külföldi elkövetők esetén a letartóztatás indoka és gyakorlata a gyakorlatban még gyakoribb.

Milyen mennyiségi kategóriák vannak a kábítószerekre?

A törvény különbséget tesz csekély, alapeseti, jelentős és különösen jelentős mennyiség között; a határértékek anyagonként eltérnek (például THC, heroin, kokain stb.). Ezek a kategóriák a tiszta hatóanyag-mennyiségre vonatkoznak, nem a lefoglalt bruttó súlyra, és a kategória átlépése súlyosabb minősítést, büntetési tételt von maga után.

Létezik„kereskedelmi mennyiség” kábítószer esetén?

A törvény nem használ külön fogalomként „kereskedelmi mennyiséget”; jogilag a mennyiségi kategóriák (csekély, alapesetei, jelentős és különösen jelentős) A kereskedelmi szándékre egyéb körülmények (pl. adagolásra alkalmas csomagolás, mérleg, nagyösszegű készpénz) alapján lehet következtetni. A gyakorlatban azonban a bíróság azonban gyakran a mennyiségből következtet a terjesztési szándékra.

Köteles vagyok megadni a telefon PIN-kódját vagy jelszavamat, ha a rendőrség lefoglalja a telefonomat?

Nem a terheltnek nem köteles erre nyilatkozni, nem kötelezhető satát magát terhelő nyilatkozat megtételére, még tanúként sem. Ugyanakkor a hatósággal való együttműködésnek (pl. bizonyos adatok önkéntes átadása) előnyös lehet az eljárás lefolyása, különösen őrizetbe vétel vagy letartóztatás szempontjából.

Kiszabható-e életfogytiglani szabadságvesztés kábítószeres ügyben?

A Btk. minősített esetben, akár már csak jelentős mennyiség esetén is megengedi az életfogytiglani (legsúlyosabb büntetés) kiszabását. De a magyar bírói gyakorlatban a kábítószeres ügyben életfogytiglani szabadságvesztés kiszabására egyáltalán nem volt példa.

Védekezhetek azzal, hogy olyan országból rendeltem a szert, ahol az legális?

Nem: Magyarország területén a magyar büntetőjog szabályait kell betartani, még külföldieknek is.

Ha külföldön használok egy ott legális szert, ezért elítélhetnek Magyarországon?

Igen, a büntetőjog személyi hatálya miatt a magyar állampolgárok külföldön is kötelesek betartani a magyar Btk. minden rendelkezését. Az eset bizonyítása más kérdés, de a külföldi elkövetés miatti büntetőjogi felelősségre vonás törvényi lehetősége megavan.

Köteles vagyok feltárni a beszerzési forrást az elterelés igénybevételéhez?

A 2025-ös jogszabályi módosítások értelmében az elterelés igénybevételéhez szükséges a többi feltétel mellett az, hogy a terhelt ne csak beismerje a cselekméyt, de lehetővé tegye a kábíószer terjesztőjének beazonosítását.


dr. Bátki Pál ügyvéd

dr. Bátki Pál – védőügyvéd, büntetőjogász
Több mint 18 éve foglalkozom büntetőjoggal. Ügyeim között egyaránt szerepelnek országosan ismert büntetőügyek és kevésbé látványos, de az érintettek számára fontos eljárások. Szakmai szempontból nincs különbség kis és nagy ügy között.
Rendszeresen szerepelek a médiában, szakmai konferenciákon, podcastokban büntetőjogi szakértőként, és részt veszek az ügyvédjelöltek gyakorlati képzésében.
Több nagykövetség ajánlásával látok el védelmet külföldi állampolgárok számára is, és részt veszek Magyarországot érintő nemzetközi emberi jogi jelentések elkészítésében.
Angolul folyékonyan, franciául társalgási szinten beszélek, rendelkezem nemzetközi büntetőjogi tapasztalattal.
📞 Kapcsolatfelvétel

Kérdése van?

Keressen bátran.