A HVG 360 felületén 2026. február 13-án megjelent cikk – amely előfizetéshez kötötten olvasható – a szexuális bűncselekmények, a pedofília, valamint a kegyelmi botrány kapcsán vizsgálja a kormányzat gyermekvédelmi politikáját és annak büntetőjogi fókuszát.
A cikk címe „A pedofilok keményebb büntetésével álcázza a kormány, hogy keveset tesz a gyermekbántalmazások ellen”, alcíme pedig így hangzik: „A bűnügyi statisztikák mögé néztünk és kiderült: az elítéltek és a feltárt esetek száma között szembetűnő az aránytalanság.”
A cikk központi állítása szerint a kormányzat a gyermekvédelem sikerességét elsősorban a börtönstatisztikák emelkedésével igyekszik igazolni: míg 2010-ben 81 „pedofilként” nyilvántartott elítélt töltötte büntetését, addig 2024-re számuk 700 fölé emelkedett. A szakértők azonban rámutatnak arra, hogy a fogvatartotti létszám növekedése önmagában nem bizonyítja a gyermekek fokozottabb védelmét, és nem áll közvetlen összefüggésben a bűncselekmények visszaszorulásával.
A cikk részletesen elemzi:
- a büntetési tételek aránytalanná válását,
- a gyermekpornográfiával kapcsolatos elítélések jelentős növekedését,
- a feltételes szabadság kizárásának következményeit,
- valamint a kegyelmi jogkör korlátozásának rendszerszintű hatásait.
A publikáció egyik hangsúlyos megállapítása, hogy a büntetőjog – természeténél fogva – reaktív eszköz: az elkövetett cselekményekre ad választ, de nem alkalmas a mögöttes társadalmi problémák kezelésére. A felderítési hatékonyság, az áldozatvédelem és a prevenció erősítése nélkül a szigorítás önmagában nem jelent valódi strukturális megoldást.
Az ügy és a téma egyik szakértője Szomora Zsolt büntetőjogász, egyetemi tanár hangsúlyozta, hogy a fogvatartottak számának növekedése és egy adott bűncselekménytípus visszaszorulása között. A társadalmi biztonság nem attól függ, hányan ülnek börtönben. A magas bebörtönzési arány nem egyenlő hatékony bűnmegelőzéssel. a folyamatos szigorítás következtében a büntetési tételek rendszere aránytalanná vált. Egy-egy pedofil jellegű bűncselekmény önmagában súlyos, de ha a büntetési tételeket más, kiemelkedően súlyos bűncselekményekhez – például emberöléshez vagy emberkereskedelemhez – viszonyítjuk, az arányok torzulása láthatóvá válik.
Álláspontja szerint a szigorítási verseny szükségszerűen eljut egy pontra, ahol már csak az életfogytig tartó szabadságvesztés maradna mint „fokozás”, ami nyilvánvalóan nem lehet általános megoldás.
A cikkben a szerkesztő engem is megszólaltatott.
Én azt hangsúlyoztam, hogy a folyamatos büntetőjogi szigorítás teljesen aránytalnná teszi ezeknek a cselekményeknek a megítésélt. Legaránytalanabbul azokat a „felhasználókat” érinti a törvény szigorodása, akik ugyan valóban keresletet teremtenek a gyermekek szexuális kizsákmányolására épülő gyermekpornogárfiára, de sem készítőként, sem terjesztőként nem járulnak hozzá a sértettek szenvedéséhez – Az ilyen ügyekben gyakran maguk az elkövetők is fiatalok, akár gyerekek, a probléma megoldásában is muszáj lenne a büntetőjognál finomabb, differenciáltabb eszközt alkalmazni.
Felidéztem: „Egy tárgyaláson az ügyész vádbeszéde közben egyszer csak a vádlotthoz fordult, és – szavait hozzá, nem általában a bíróságnak címezve – emberi hangon elmagyarázta neki, hogy miközben azt hihette, hogy ő csak képeket nézeget, az azokon szereplő gyerekek azért szenvedtek, mert ilyen képekre kereslet van. Ezt értse meg, és ezt belátva ne csináljon többé ilyet”
Szóvá tettem, hogy a gyermekvédelem azt is megkövetelné, hogy a gyermekpornográfiával kapcsolatban az iskolákban bűnmegelőzési célú felvilágosítást folytassanak, nehogy bármelyik fiatal életét egy meggondolatlan botlás törje ketté.
A cikk egészében itt olvasható:
Ha érdekli a témával foglalkozó cikkem itt tudja elérni: https://batki.info/pedofilia-es-buntetojog/
