A büntetőeljárási “gyorsítócsomag”

2011. március 1-vel vel sok fontos változás lépett hatályba a büntetőeljárási törvényben. Túlzás lenne azt állítani, hogy ezek kedvezőek lennének a jogállamiságra nézve, azt viszont le lehet szögezni, hogy a változások mind a terheltek, mind védőügyvédjeik jogait és védekezési lehetőségeit korlátozzák.

A változások jogalkotói indoka az eljárás gyorsítása volt. Számtalan megalapozott kritika fogalmazódott meg azóta, melyek szerint egyrészt olyan jogok és garanciák kerültek feláldozásra ennek érdekében amelyek aránytalanok, másrészt a sietős szabályozás nem került átgondolásra (nemhogy az érintettekkel való egyeztetésre) és ennek következtében gyakran épp visszájára fordul a gyorsítási szándék. A kritikák gyakran nem is az ügyvédi szakmán belül, hanem bírói fórumokon kerültek megfogalmazásra.

A vádlott engedélyezett távolléte általánosságban

A vádlott távollétének kérdése – mellyel most foglalkozom – szerencsés kivétel, ennek új szabályaival nem csorbulnak az eljárási garanciák. Megfigyelhető viszont, az a tendencia, mely a bírósági tárgyalás és azon történő érdemi vádlotti védekezés szerepét csökkentik. Holott ügyvédi és más szakmai körökben már evidencia: a magyar büntetőeljárásnak alapvető hibája, hogy a nyomozási szakasz túlzott jelentőséget kap, időben és figyelemben egyaránt. Az ügyek lényegében a nyomozás során dőlnek el, a bírói szakaszban csak megismétlődik a nyomozás során felvett bizonyítás.

Ennek egy jogállamban nem így kellene lennie. A nyomozás során csak össze kellene gyűjteni, és meg kellene jelölni hogy milyen bizonyítékok vannak az ügyre vonatkozóan. A részletes bizonyításnak (tanúk részletes kihallgatása stb.) a tárgyaláson – kontradiktórius eljárásban – lenne a helye.

A vádlott engedélyezett távollétének szabályai

A kitérő után lássuk tehát, hogy mik az új szabályai a vádlotti jelenlétnek.

A bíró, mind a tárgyalás előkészítése során, mind később a tárgyalás során dönthet úgy, hogy felajánlja a vádlottnak: nem kötelező részt vennie a tárgyaláson. Ez gyakran jelentős könnyítés számára, gondoljunk csak azokra az ügyekre, amikor a vádlott külföldön él, vagy akár egy belföldön egy távoli városban. Vagy gondoljuk a sokvádlottas ügyekre, ahol minden egyes vádlottnak jelen kellene lennie a vádlott-társaira vonatkozó tanúk meghallgatásán, olyan cselkemények ügyében amik teljesen függetlenek azoktól a cselekményektől, amik miatt ő áll bíróság előtt.

Ennek ellenére fontos tudni, hogy a távolmaradás lehetősége nem alanyi jog, hanem bírói döntés kérdése. Tehát szó sincs arról, hogy a vádlott ezután egy levélben tájékoztatja a bíróságot távolmaradási szándékáról, és innentől kezdve nem köteles megjelenni a tárgyalásokon. Amíg a bíróság nem tájékoztatja egyértelműen írásban arról, hogy a továbbiakban nem köteles részt venni a tárgyaláson, addig a távolmaradó vádlott akár az előzetes letartóztatását is kockáztatja, ha nem jön el a tárgyalásra.

Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a változások kapcsán még ügyvédek és bírók számára sem volt ez egyértelmű, és sok eltérő értelmezés kapott hangott.

Ugyanakkor mind a vádlott, mind ügyvédje kezdeményezheti, hogy a bíróság adjon felmentést a jelenlét kötelezettsége alól, de ez bírói mérlegelés tárgya.

Ha a bíróság úgy dönt, hogy a vádlott döntése szerint távol maradhat, úgy védőügyvéd részvétele kötelezeő az eljárás során. Ha a vádlottnak nincs meghatalmaztott védője akkor védőt ki kell számára rendelni.

Mind a vádlott, mind a bíróság meggondolhatja magát a későbbiekben. Természetes a vádlott számára végig fennáll a lehetőség, hgoy visszatérjen az eljárásba. Ugyanígy a bíróság sincs kötve engedélyező határozatához. A távollétben lefolytatott bizonyítást ugyanakkor nem kell megismételni.

Engedélyezett távollét esetén az idézéseket nem kell kézbesíteni a vádlottnak. Ő tulajdonképpen ezt követően ügyvédje útján értesül az eseményekről. Természetesen kézbesíteni kell számára mind az ítéletet, mind azokat a végzéseket amik ellen fellebbezéssel élhet.