Ügyvédként több olyan büntetőügyben jártam el, amely valamilyen formában sajtónyilvánosságot kapott. Volt olyan ügy, amelyről a sajtó önállóan tudósított, volt olyan is, amelyben én magam vagy az ügyfél tartotta indokoltnak a nyilvánosság bevonását, és rendszeresen előfordul az is, hogy újságírók nyilvánosságot kapott büntetőügyekkel kapcsolatban kérnek tőlem szakértői jogi véleményt.
Ezért tartom fontosnak, hogy összefoglaljam: milyen szerepe van vagy lehet a sajtónak a büntetőeljárásokban, meddig terjed a nyilvánosság tájékoztatásához való jog és kötelesség, és hol húzódnak azok a határok, amelyeket a büntetőeljárás eredményessége, az emberi méltóság, a személyes adatok védelme és az ártatlanság vélelme miatt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Mi a szerepe a sajtónak a büntető igazságszolgáltatás területén?
A nyilvánosság nem pusztán érdeklődő közönség. Jogállamban kontrollfunkciója van. A büntető igazságszolgáltatás az állami büntetőhatalom gyakorlása: a legsúlyosabb állami beavatkozások egyike. Éppen ezért alapvető társadalmi érdek, hogy a büntetőeljárások bizonyos keretek között átláthatók legyenek, és a közvélemény képet kaphasson arról, hogyan működik az igazságszolgáltatás. A bírói hatalom egyik fő alkotmányos kontrollj.
A a tárgyalások és az ítéletek nyilvánossága. több nemzetközi egyezmény mellett az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Emberi Jogok Európai Egyezménye szerint az ítéleteket nyilvánosan kell kihirdetni.
Azonban ez a garancia mintha napjainkban visszájára fordulna. Ugyanis a büntetőügyek iránti nyilvános érdeklődés gyakran nem jogállami kontrollként, hanem bulvárfogyasztásként jelenik meg. Egy letartóztatás, egy vádemelés vagy egy tárgyalótermi tudósítás könnyen azt a hamis benyomást keltheti, mintha az érintett személy bűnössége már bizonyított lenne. Ez különösen veszélyes, mert a büntetőeljárás egyik legalapvetőbb tétele szerint senki sem tekinthető bűnösnek addig, amíg bűnösségét bíróság jogerős ügydöntő határozata meg nem állapította.
A hatóságok tájékoztatása: a nyomozás és a vádemelés szakaszában lehetőség, nem korlátlan nyilvánosság
A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény, vagyis a Be. kifejezetten szabályozza, hogy a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság miként tájékoztathatja a nyilvánosságot a büntetőeljárásról. A törvény főszabályként lehetővé teszi, hogy ezek a szervek tájékoztatást adjanak az eljárásról. A nyomozás során erre a nyomozó hatóság feljogosított tagja és az ügyészség, a bírósági eljárásban pedig a bíróság erre jogosult személye és az ügyészség jogosult. [Be. 107. §]
Ez a szabályozás helyesen abból indul ki, hogy a nyilvánosság tájékoztatása nem lehet parttalan. Egy folyamatban lévő büntetőeljárásban egyszerre kell figyelembe venni a társadalom tájékozódáshoz fűződő érdekét, a sértett, a tanú, a gyanúsított vagy vádlott jogait, valamint az eljárás eredményességét.
A tájékoztatást kérő médiatartalom-szolgáltatónak meg kell adnia az azonosító adatait, és azt is közölnie kell, hogy milyen felületen keresztül kívánja tájékoztatni a nyilvánosságot. Ez nem puszta adminisztráció. A büntetőeljárásban a tájékoztatásnak felelős, azonosítható és ellenőrizhető keretek között kell történnie.
Bírósági szakasz: a tárgyalás nyilvánossága és a sajtó tudósítási joga
Ha büntetőügy eljut bírósági szakba, ott már mások a szabályok. A bírósági tárgyalás nyilvánossága a büntetőeljárás egyik klasszikus garanciája. A Be. rögzíti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy a bíróság tárgyalásáról a médiarendszer útján tájékoztatást kapjon. [Be. 108. §]
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a sajtó jelenléte nem valamiféle kellemetlen mellékkörülmény, hanem a nyilvános igazságszolgáltatás természetes velejárója. A sajtó tudósíthat arról, mi történik a tárgyalóteremben, milyen bizonyítás zajlik, milyen indítványokat terjesztenek elő a felek, és milyen döntést hoz a bíróság.
A kép- és hangfelvétel készítése azonban már külön szabályokhoz kötött. A bírósági tárgyalásról kép-, hang-, illetve kép- és hangfelvétel az egyesbíró vagy a tanács elnökének engedélyével készíthető. A bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, az ügyész és a védő főszabály szerint az érintett külön hozzájárulása nélkül is rögzíthető, más jelenlévő személyekről azonban csak hozzájárulásukkal készíthető felvétel. [Be. 108. § (2)]
Ez a megoldás jól mutatja a szabályozás lényegét: a tárgyalás nyilvános, de a tárgyalóteremben részt vevő személyek nem válnak automatikusan közszereplővé. Egy tanú, egy sértett vagy akár egy vádlott személyiségi jogai nem vesznek el pusztán azért, mert büntetőeljárásban szerepel.
Mikor tagadható meg a tájékoztatás?
A nyilvánosság tájékoztatása nem lehet fontosabb, mint az élet, testi épség, egészség, magánélet, személyes adatok vagy a büntetőeljárás eredményességének védelme.
A Be. szerint a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság köteles megtagadni a tájékoztatást, illetve a kép- vagy hangfelvétel engedélyezését, ha annak következtében például valamely eljárási szereplő élete, testi épsége, egészsége vagy magánélethez fűződő joga közvetlen veszélybe kerülne, ha az a személyes adatok védelme érdekében szükséges, ha veszélyeztetné a résztvevők befolyástól és megfélemlítéstől mentes eljárási részvételét, ha minősített adatot vagy zárt tárgyaláson védendő érdeket érintene, vagy ha sértené az eljárás eredményességét, folyamatosságát vagy zavartalanságát. [Be. 109. §]
Fontos garancia ugyanakkor, hogy a tájékoztatás megtagadása nem lehet általános, kényelmi vagy presztízsszempontú döntés. A törvény szerint a korlátozás csak a szükséges mértékben és időtartamra alkalmazható. Ez a jogállami egyensúly lényege: a nyilvánosság nem abszolút, de a korlátozása sem lehet önkényes.
A sajtó mint kontroll — és mint kockázat
A sajtónyilvánosságnak komoly kontrollszerepe van. Egy büntetőeljárásban a nyilvánosság segíthet abban, hogy az eljáró hatóságok és bíróságok döntései társadalmi figyelem mellett, átlátható módon szülessenek meg. Különösen jelentős ügyekben a sajtó képes ráirányítani a figyelmet eljárási visszásságokra, aránytalan kényszerintézkedésekre, elhúzódó eljárásokra vagy olyan körülményekre, amelyek egyébként nem kapnának kellő figyelmet.
Védői szempontból sem kizárt, hogy a nyilvánosság bevonása az ügyfél érdekeit szolgálja. Természetesen ez mindig nagy körültekintést igényel. A sajtó nem lehet a tárgyalóterem helyettesítője, és nem alkalmas arra, hogy bizonyítási kérdésekben döntsön. De lehet szerepe abban, hogy a közvélemény ne csak a vád vagy a hatósági kommunikáció nézőpontját ismerje meg.
A probléma ott kezdődik, amikor a büntetőeljárásból médiaesemény lesz. A „gyanúsított”, „vádlott”, „letartóztatott” kifejezések a közbeszédben gyakran már-már azonosulnak a „bűnös” fogalmával. Egy bilincsben elvezetett ember képe, egy rendőrségi közlemény dramatikus megfogalmazása vagy egy egyoldalú tudósítás önmagában képes olyan társadalmi ítéletet létrehozni, amelyet később egy felmentő ítélet sem mindig tud teljesen helyrehozni.
Ezért különösen fontos, hogy a sajtó és a nyilvánosság is értse: a büntetőeljárás nem az első sajtóhírrel, hanem a jogerős bírósági döntéssel zárul le. A gyanú nem bizonyosság. A vádirat nem ítélet. A letartóztatás nem büntetés. A büntetőeljárás szereplői pedig nem karakterek egy bűnügyi sorozatban, hanem valós emberek, valós jogokkal és sokszor visszafordíthatatlan személyes következményekkel.
Újságírói forrásvédelem – egy kritikus probléma a sajtó és a büntetőjog, büntető eljárásjog kapcsolatában:
A büntetőeljárás és a sajtó kapcsolatának különösen fontos eleme az újságírói forrásvédelem. A Be. lehetővé teszi, hogy a médiatartalom-szolgáltató és a vele munkaviszonyban vagy más munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy megtagadja a tanúvallomást, ha azzal az információt átadó személy kilétét vagy az átadott információt felfedné. [Be. 174. §]
Ez a szabály nem az újságírók privilégiuma, hanem a sajtószabadság egyik alapvető biztosítéka. Forrásvédelem nélkül számos közérdekű információ soha nem jutna el a nyilvánossághoz. Aki visszaélést, hatósági hibát vagy közérdekű tényt tár fel, sok esetben csak akkor mer információt adni a sajtónak, ha bízhat abban, hogy kiléte nem kerül automatikusan a hatóságok elé.
A forrásvédelem ugyanakkor nem korlátlan. Sőt álláspontom szerint talán túlságosan behatárolt. A bíróság kivételes esetben kötelezheti a médiatartalom-szolgáltatót vagy munkatársát a forrás felfedésére, ha legalább három évig terjedő vagy annál súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény felderítése érdekében ez nélkülözhetetlen, a bizonyíték mással nem pótolható, és a bűncselekmény felderítéséhez fűződő érdek egyértelműen meghaladja a forrás titokban maradásához fűződő érdeket. [Be. 174. § (2)]
Ez is az egyensúly logikáját tükrözi: a sajtó szabadsága alapérték, de kivételesen súlyos bűncselekmények felderítése érdekében bírói kontroll mellett korlátozható. A nagy kérdés, hogy hol húzható meg a határ.
Mit jelent mindez a büntetőügy szereplőinek?
A büntetőeljárásban érintett személyeknek — legyenek gyanúsítottak, vádlottak, sértettek vagy tanúk — tudniuk kell, hogy a nyilvánosság komoly tényező lehet az ügy alakulásában. Nem jogi értelemben dönt az ügyről, de befolyásolhatja az ügy társadalmi környezetét, az érintettek megítélését, üzleti, családi és személyes életét.
Védőként ezért minden sajtóval kapcsolatos döntést stratégiai kérdésként kell kezelni. Nem minden ügyben hasznos a nyilvánosság. Van, amikor kifejezetten káros. Máskor viszont éppen a nyilvánosság segíthet abban, hogy egy eljárási aránytalanság, egy méltánytalan helyzet vagy egy szakmailag vitatható hatósági álláspont nagyobb figyelmet kapjon.
Az ügyvéd feladata ilyenkor nem az, hogy „médiaszereplővé” tegye az ügyfelet, hanem az, hogy felmérje: a nyilvánosság bevonása szolgálja-e az ügyfél jogi és személyes érdekeit. Ehhez higgadt mérlegelés, pontos jogi keretek és felelős kommunikáció szükséges.
Láthatjuk, hogy A büntetőeljárás és a sajtó kapcsolata érzékeny terület. A nyilvánosság jogállami kontrollt jelenthet az igazságszolgáltatás felett, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a büntetőhatalom gyakorlása ne zárt ajtók mögött, társadalmi ellenőrzés nélkül történjen.
Ugyanakkor a büntetőügyek sajtónyilvánossága komoly veszélyeket is hordoz. A bulvárlogika, a gyors ítélkezés, a kattintásvadász címadás és az egyoldalú tudósítás könnyen sértheti az ártatlanság vélelmét, az emberi méltóságot és az eljárás tisztaságát.
A helyes megközelítés ezért nem a teljes zártság és nem is a korlátlan nyilvánosság. A büntetőeljárásban a sajtónak helye van, de felelős keretek között. A nyilvánosság akkor tölti be valódi szerepét, ha nem előre ítélkezik, hanem ellenőriz; nem megbélyegez, hanem tájékoztat; nem helyettesíti a bíróságot, hanem segít megérteni, hogyan működik az igazságszolgáltatás.
Más büntetőjogi cikkeim itt olvashatók
Néhány sajtómegjelenésem összefoglalója itt található
