Egy rendkívül összetett, Törökországban jelentős sajtónyilvánosságot kapott ügyben láttam el egy török állampolgár védelmét. Az ügyben a kiadatási eljárás mellett menekültügyi, idegenrendészeti, majd magyar büntetőeljárás is indult. A kiadatási, valamint a magyar büntetőeljárásban a képviseletet én láttam el, míg a kapcsolódó menekültjogi és emberi jogi kérdésekben dr. Pohárnok Barbara ügyvéddel dolgoztunk együtt.
A törökországi büntetőügy háttere
Ügyfelem ügye a Törökországban nagy nyilvánosságot kapott, Bora Kaplan nevéhez kapcsolódó büntetőeljárás része volt. A török hatóságok állítása szerint ügyfelem a Bora Kaplanhoz kötött bűnszervezet egyik vezetője volt, és súlyos bűncselekmények elkövetésében vett részt.
Az ügynek ugyanakkor jelentős politikai háttere is volt. Bora Kaplan és a környezetében lévő személyek – köztük ügyfelem – 2016-ban részt vettek az Erdoğan elnök elleni puccskísérlet leverésében, az akkori belügyminiszterrel, Süleyman Soyluval kapcsolatban álló kör részeként. Évekkel később, a politikai viszonyok megváltozását követően Bora Kaplant és több tucat más személyt letartóztattak. Az eljárás olyan rendőri, ügyészi és politikai szereplőket is érintett, akik a korábbi belügyminiszter érdekköréhez tartoztak.
Ügyfelemet a nyomozást folytató rendőrök eredetileg védett tanúként vonták be az eljárásba. Elmondása szerint azonban napokon keresztül kínozták, és arra kényszerítették, hogy a rendőrök és ügyészek által előre elkészített vallomásokat írjon alá. Ezekben Bora Kaplanra és más személyekre, valamint saját magára nézve is terhelő kijelentések szerepeltek.
A helyzet ezt követően drámai fordulatot vett. Ügyfelem védett tanúi státusza kiszivárgott, személyazonossága megjelent a török médiában, majd egy étteremben fegyveres merényletet követtek el ellene. Többször meglőtték, életveszélyesen megsérült, de túlélte a támadást. A török hatóságok ezt követően közölték vele, hogy már nem képesek megvédeni, ugyanakkor a korábban védett tanúként tett, saját magára is terhelő vallomása alapján gyanúsítottként kezdték kezelni.
Ügyfelem ezek után elmenekült Törökországból. Külföldön nyilvánosságra hozta történetét, és emigrációban élő török ellenzéki újságíróknak adott interjúkat, amelyeket jelentős törökországi hírműsorok is átvettek. Görögországban menedékkérelmet nyújtott be, majd további fenyegetések miatt továbbmenekült.
Elfogás Magyarországon és a kiadatási eljárás
Ügyfelemet végül Magyarországra történő belépésekor fogták el. Hamis útlevelet használt, és az Interpol-körözés alapján azonosították. A török hatóságok kérelmére kiadatási eljárás indult, amelynek idejére kiadatási letartóztatásba került.
A kiinduló helyzet a védelem számára kifejezetten nehéz volt: ügyfelemmel szemben rendkívül súlyos bűncselekmények miatt folytak eljárások, nemzetközi körözés alatt állt, és hamis okmánnyal próbált Magyarországra belépni.
A kiadatási eljárásban azonban nem az volt az elsődleges kérdés, hogy a török hatóságok milyen súlyos vádakat fogalmaztak meg. Azt kellett vizsgálni, hogy a konkrét ügy körülményei között jogszerűen kiadható-e ügyfelem Törökországnak, illetve fennállnak-e a kiadatás törvényi feltételei.
A védelem ezért részletesen bemutatta a török büntetőeljárás hátterét, az ügyfél védett tanúként történt bevonását, az állítása szerint kínzással és kényszerrel megszerzett vallomásokat, tanúvédelmi státuszának kiszivárgását, az ellene elkövetett fegyveres merényletet, valamint azt, hogy a török hatóságok a korábbi ígéretek ellenére később vele szemben is felhasználták a vallomásait.
A központi jogi kérdés az volt, hogy ilyen körülmények között biztosítható-e ügyfelem számára a tisztességes büntetőeljárás, illetve megbízhatók-e a török hatóságok által adott emberi jogi garanciák arra nézve, hogy nem lesz kitéve megalázó vagy embertelen bánásmódnak.
A kiadatási ügyet első fokon megnyertük
A kiadatási eljárásban a védelem eredményes volt. A Fővárosi Törvényszékk első fokon megállapította, hogy a kiadatás feltételei nem állnak fenn, ezért a török kiadatási kérelem nem teljesíthető, és ügyfelem nem adható ki Törökországnak. Emellett a bíróság elrendelte ügyfelem azonnali szabadlábra helyezését.
A döntésben meghatározó jelentősége volt a tisztességes eljárás, az alapvető jogállami és emberi jogi garanciák kérdésének, valamint annak, hogy a török hatóságok által adott garanciavállalások mennyiben tekinthetők megbízhatónak. A bíróság megszüntette ügyfelem kiadatási letartóztatását és elrendelte szabadlábra helyezését.
Egy ilyen döntés során a bíróság komplexen értékeli a kiadni kért személy egyéni helyzetét, valamint a kiadatást kérő állam politikai, jogállami és emberi jogi viszonyait.
A kiadatási ügy után
A kiadatási letartóztatás megszüntetése azonban nem jelentette ügyfelem tényleges szabadulását. Ezt követően hosszas és kacskaringós eljárások sora következett, amelyek sajnos végül felőrölték ügyfelemet, nem függetlenül a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben uralkodó „sajnálatos” körülményektől.
A rendőrség ügyfelemet közvetlenül az idegenrendészeti hatósághoz szállította, ahol a visszaküldés tilalmának nyilvánvaló akadálya ellenére kiutasították és ismét őrizetbe vették. Ezzel párhuzamosan természetesen előterjesztettük a menekültkénti elismerés iránti kérelmet is. Ebben az eljárásban a központi kérdés az volt, hogy ügyfelem Törökországba történő visszaküldése esetén fennáll-e a kínzás vagy más embertelen, illetve megalázó bánásmód veszélye.
Hosszú idegenrendészeti, majd menekültügyi őrizetet követően, az őrizet végső törvényi határidejének lejártával, azon a napon, amikor ügyfelem szabadult volna, a Nemzeti Nyomozó Iroda ismét őrizetbe vette. Kiderült ugyanis, hogy a kedvező kiadatási bírói döntést követően – a biztonság kedvéért – Magyarországon is büntetőeljárás indult vele szemben a törökországi eljárások tárgyát képező, külföldön elkövetett cselekmények miatt, a legfőbb ügyész rendelkezése alapján.
Ez természetesen felvetette azt a kérdést, hogy milyen módon használhatók fel egy magyar büntetőeljárásban azok a külföldről származó bizonyítékok, amelyek megszerzésének törvényességével és körülményeivel kapcsolatban súlyos aggályok merültek fel.
A letartóztatásról döntő nyomozási bíró a török bizonyítékokat a letartóztatás elrendelésénél nem vette figyelembe. Ugyanakkor az a körülmény, hogy ügyfelem hamis útlevéllel lépett be Magyarország területére, formailag megvalósította a közokirat-hamisítás tényállását.
Azért fogalmazok úgy, hogy csak formailag, mert a nemzetközi menekültjogi normák alapján, ha valaki életveszély vagy embertelen bánásmód elől menekül, e körülmény kizárhatja a büntetőjogi felelősségét a hamis úti okmány használata miatt. Ezt a nyomozási bíró sajnos másként ítélte meg.
Ügyfelem a több éven át tartó, túlnyomórészt büntetés-végrehajtási intézetben, letartóztatásként végrehajtott fogvatartást végül nem bírta tovább, és visszavonta a menekültkénti elismerés iránti kérelmét.
Az ügy jól példázza a nemzetközi büntetőjogi védelem összetettségét. Egyetlen ügyben kellett egymással összefüggésben kezelni a kiadatási jog, a büntetőeljárás, az idegenrendészet, a menekültjog és az alapvető emberi jogok kérdéseit.
A védelem legfontosabb eredménye az volt, hogy a Törökország által kezdeményezett kiadatási eljárást első fokon sikerült megnyernünk: a magyar bíróság nem engedélyezte ügyfelem kiadatását, megszüntette kiadatási letartóztatását és elrendelte szabadlábra helyezését.
Sajnos ebben az ügyben is kiderült, hogy a gépezetként működő hatósági rendszer a letartóztatás intézményével, valamint az ezt némiképp kiegészítő, rendkívül súlyos magyarországi börtönviszonyokkal olyan nyomást tud gyakorolni egy nemzetközi jogi védelemért folyamodó személyre, hogy az érintett végül inkább a törökországi fogvatartást választja, mint a magyarországi emberi jogi igényérvényesítés útvesztőjének további vállalását.
Az ügyben a jogi képviseletet dr. Pohárnok Barbara ügyvéddel közösen láttam el, Ortunc Gabriella török tolmács kiemelkedő és minden elismerésre méltó közreműködése mellett.
Kapcsolódó cikkeim: A kiadatási és az emberi jogok kapcsolata
