Büntetőeljárás: fókuszban az alapvető jogok

A büntetőjogi ügyvédeknek kiemelten nagy szerepük van abban, hogy a büntetőeljárásban hatékonyan érvényesüljenek azok a garanciák amik az alapvető jogokat védik. Ebben a cikkben összeszedtem azokat a §-kat amik erről, valamint a büntetőeljárási feladat-megosztásról és a vádhoz kötöttségről szólnak.

Az alapvető jogok védelme

2. § (1) A büntetőeljárásban tiszteletben kell tartani mindenkinek az emberi méltóságát.
(2) A büntetőeljárásban mindenki számára biztosítani kell a szabadsághoz és személyi biztonsághoz fűződő jogot.
(3) A büntetőeljárásban alapvető jogot korlátozni csak az e törvény szerinti eljárásban, az e törvényben meghatározott okból, módon és mértékben lehet, feltéve, hogy az elérni kívánt cél kisebb korlátozással járó más eljárási cselekmény vagy intézkedés útján nem biztosítható.

Az eljárási feladatok megoszlása

5. § A büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés elkülönül.

Az ítélkezés alapja és vádhoz kötöttsége

6. § (1) A bíróság vád alapján ítélkezik.
(2) A bíróságnak a vádról döntenie kell, a vádon túl nem terjeszkedhet.
(3) A bíróság csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet és csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz.

Segítség a fentiek értelmezéséhez

A fenti szakaszok értelmezésével kapcsolatban kiemelést érdemel, hogy a büntetőeljárás, mint a büntető anyagi jog érvényesítésének törvényes rendje, szükségszerűen együtt járhat az Alaptörvény által legmagasabb szinten védett alapvető jogok korlátozásával. Ilyen eljárási cselekményre a 2§ (3) bekezdés szerint csak a büntetőeljárási törvény szerinti eljárásban és feltételek alapján van lehetőség.

A törvény a 2 § (3) bekezdésben kiemeli az arányosság követelményét, ami azt jelenti, hogy a büntetőügyben eljáró hatóságoknak mindig a lehető legkisebb alapjogi korlátozásra kell törekedni. Ez a szabály különösen a kényszerintézkedések (letartóztatás, bűnügyi felügyelet, lefoglalás) területén kap jelentőséget.

A vádhoz kötöttséggel kapcsolatos 6 §-al kapcsolatban kiemelést érdemel, hogy a vádban leírt történeti tényállást kell elbírálni, azaz dönteni arról, hogy amit az tartalmaz, a valóságban megtörtént-e, az követte-e el, akit ezzel megvádoltak és a döntésnek a korlátja az, hogy a bíróság csak a leírt történést vizsgálhatja, annál többről (másról) nem ítélkezhet. Ez jelenti a vád kimerítését. Ennek teljesnek, maradéktalannak kell lennie.

További büntetőjogi cikkeim itt

A büntetőeljárási törvény itt olvasható