A hivatalos személy elleni erőszak büntetőjogi szabályozásának megértéséhez fontos tudni, hogy az állami feladatok végrehajtásában érintett személyek egyrészt fokozott felelősséggel tartoznak magatartásaikért, másrészt viszont fokozott védelmet élveznek.
Ez a fokozott büntetőjogi védelem jelenik meg hivatalos személy elleni erőszak büntetőjogi tényállásában. Ugyanakkor nem arról van szó, hogy a hivatalos személyek testi épsége fontosabb lenne, mint az egyszerű állampolgárok testi épsége. A büntetőjogi védelem nem ezért bünteti a hivatalos személy elleni erőszakot, hanem azért, hogy védje a hivatali eljárást, és az állam zavartalan működését.
Ki minősül hivatalos személynek?
A hivatalos személy, illetve a külföldi hivatalos személy fogalmát a Btk. 459. § (1) bekezdésnek 11. pontja határozza meg. E szerint hivatalos személy például a rendőr, a bíró, az ügyész, a közjegyző, a helyi önkormányzati képviselő, az önálló bírósági végrehajtó a kormányhivatali alkalmazott és a közterület-felügyelő.
A külföldi hivatalos személyek ugyanolyan védelmet élveznek, mint a belföldi hivatalos személyek. Külföldi hivatalos személy például a külföldi parlamenti képviselő, külföldi bíró, rendőr, nemzetközi szervezet alkalmazottja, szinten a teljesség igénye nélkül.
Tudnom kell, hogy hivatalos személyről van szó?
Fontos tudni, ezért már itt leszögezem, hogy a hivatalos személy elleni erőszak szándékos bűncselekmény. Ebből következik, hogy az elkövető tudatának át kell fognia azt, hogy a passzív alany hivatalos személy.
A hivatalos személy elleni erőszak elkövetési módja
A hivatalos személy elleni erőszakot mindenképp erőszakkal vagy fenyegetéssel lehet elkövetni.
Az erőszak valamilyen fizikai erőfeszítéssel történő ráhatás, amely a hivatalos személy eljárásával ellentétesen hat. (pl: rendőri gumibotjának megrángatása, a rendőr sapkájának lelökése, a házkutatást végző rendőr bezárása, a rendőrautó gumijának kilyukasztása)
Fenyegetés súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a hivatalos személyben komoly félelmet keltsen
A hivatalos személy elleni erőszak elkövetési magatartásai
Akadályozás:
minden olyan magatartás, amely gátolja, nehezíti, késlelteti a hivatalos személy jogszerű eljárásának a végrehajtását. (pl. mozgás, a továbbjutás, valaminek a megtétele korlátozásában) Ez csak aktív magatartással valósítható meg. A puszta engedetlenség, a hivatalos személy felszólításának meg nem tétele hivatalos személy elleni erőszaknak nem minősíthető. De a passzív ellenállás keretét az már meghaladja, ha a terhelt a karját olyan erővel rántja ki a rendőr kezéből, hogy az földre esik.
Intézkedésre kényszerítés:
akkor merül fel, ha az erőszak, vagy fenyegetés alkalmas arra, hogy a sértett eljárásával összefüggésben olyan tevékenységet fejtsen ki, amelyre egyébként is jogosult volna. de nem az ő, hanem az elkövető akaratának felel meg.
Bántalmazás:
A bántalmazás – mint harmadik elkövetési magatartás – a testi sértés okozását, valamint a testnek pusztán fájdalomokozási vagy becsületsértési célú érintését kell tekinteni (pl. a rendőr megpofozása, orrának megfricskázása stb.). A bántalmazás a hivatalos személy hivatalos eljárása alatt, vagy eljárása miatt kell, hogy történjen. Ha én ettől függetlenül, pl. szerelemféltésből, azaz féltékenységből bántalmazom a feleségemnek civilben udvarló rendőrt, az nem minősül hivatalos személy elleni erőszaknak.
Minősített esetek
Súlyosabban minősül a cselekmény csoportos, fegyveresen vagy felfegyverkezve történő elkövetés esetén. A csoportos elkövetés esetén a csoport szervezője vagy vezetője fokozottan felel cselekményéért. A szervező általában az, aki a csoportot létrehozza, illetve a csoport célzatát kialakítja, tehát kezdeményező szerepet játszik
Bűnhalmazati kérdések
Több bűncselekmény történik és ezért bűnhalmazatot kell megállapítani, ha a hivatalos személy elleni erőszak egyúttal könnyű testi sértést is okoz, és a joghatályos magánindítványt előterjesztették. Bűnhalmazat állapítandó meg a súlyos testi sértéssel is.
A közúti veszélyeztetés és a hivatalos személy elleni erőszak bűnhalmazatban állapítandó meg, ha a tettes úgy akadályozza a hivatalos személyt, hogy a közúti közlekedés szabályainak megszegésével szándékosan veszélyezteti.