Büntetőjog
Kiemelt jelentőségű ügyek – új kategória a büntetőeljárásban
Az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXXIX. törvény 2011. július 13-tól jelentős újításokat vezetett be a büntetőeljárásról szóló törvénybe (Be.). A változtatások illeszkednek ahhoz a tendenciához, amely a 2011. márciusi „büntetőeljárási gyorsítócsomaggal” kezdődött és, amely a garanciális rendelkezéseket több esetben feláldozza a büntetőeljárás hatékonyságának és gyorsaságnak oltárán.
A legfontosabb, és egyben a szakma, illetve a közvélemény által leginkább támadott módosítás a kiemelt jelentőségű ügyek kategóriájának megteremtése, és ezen ügyek soron kívüli elbírálásának szabályozása.
Kiemelt jelentőségű ügyek
A kiemelt jelentőségű ügyek soron kívüli eljárását eredetileg a korrupciós „politikai bűnözés” elleni erőteljesebb fellépés jegyében kívánták bevezetni, azonban a kategória végül kibővült számos egyéb bűncselekménnyel, amelyeket a Be. tételesen felsorol. Így kiemelt jelentőségű ügyek többek között: a hivatali visszaélés, a közélet tisztasága elleni bűncselekmények (például a vesztegetés), a bűnszervezetben részvétel, a bűnszervezetben elkövetett bármely bűncselekmény, a pénzmosás valamennyi esete, a súlyosabb vagyon elleni bűncselekmények, és az emberölés súlyosabban minősülő esetei.
A közélet tisztasága elleni bűncselekmények azonban csak, akkor számítanak kiemelt jelentőségűnek, ha az elkövetéssel helyi önkormányzati képviselő, (al)polgármester, helyi önkormányzati képviselő-testület hivatalának vezető beosztású dolgozója, országgyűlési képviselő, állami vezető, vagy közigazgatási szerv vezető beosztású dolgozója gyanúsítható megalapozottan, illetve elkövetőként kizárólag ilyen személy jöhet szóba, vagy pedig a bűncselekményt e személyek vonatkozásában követik el.
Kiemelt jelentőségű ügyekben az őrizetbe vétel leghosszabb időtartamát 72 óráról 120 órára emelte a jogalkotó. Kiemelt jelentőségű ügyekben védő részvétele minden esetben kötelező, azonban az egyik legvitatottabb újítás értelmében az őrizet első 48 órájában a terhelt és a védő érintkezése az ügyész intézkedésére megtiltható. Kiemelt ügyekben a fogva lévő gyanúsítottat az általános szabályoktól eltérően nem 24, hanem 72 órán belül kell kihallgatni. Ez azt is jelenti, hogy a nyomozó hatóság csak 72 óra elteltével köteles a fogva tartottal közölni a gyanúsítás lényegét, vagyis azt, hogy tulajdonképpen milyen bűncselekmény miatt tartják őrizetben.
Kiemelt jelentőségű ügyekben a törvény az óvadék legkisebb összegéről is rendelkezik: ez nem lehet kevesebb hárommillió forintnál („alapesetben” az óvadéknak nincs minimális összege; annak meghatározása teljes mértékben a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik).
Fontos az rendelkezés is, amely szerint az eljárásra kiemelt ügyekben az a bíróság is illetékes lehet, ahol az ügyész – a legfőbb ügyész döntése alapján – vádat emel. A tárgyalás határnapját az eljárás gyorsítása érdekében három hónapon belülre kell kitűznie a bíróságnak.
Alkotmányellenesség?
Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke nemrég az Alkotmánybírósághoz fordult, és soron kívüli eljárásban kérte a kiemelt jelentőségű ügyekre vonatkozó rendelkezések jelentős részének megsemmisítését.
Beadványában egyebek között hivatkozik arra, hogy az a szabály, mely szerint kiemelt jelentőségű ügyekben a legfőbb ügyész is dönthet arról, hogy melyik bíróságon induljon a per, súlyosan sérti a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogot, illetve a vád és a védelem fegyveregyenlőségének elvét. A bírósághoz való jog garanciális szabálya ugyanis azt jelenti, hogy a bíróság hatáskörét, illetékességét és összetételét előzetesen lefekteti a törvény, és senkit sem lehet a saját törvényesen kijelölt bírájától önkényesen elvonni. A legfőbb ügyész döntési joga pedig a bíróságok működésébe való önkényes beavatkozás, ami sérti az ítélkezés függetlenségét is. Másrészt a fegyveregyenlőség elve alapján a védelemnek és a vádnak nagyjából azonos súlyú jogokkal kell rendelkeznie. Ha az ügyészség saját maga választhat bíróságot, a védelem viszont nem, akkor ez az egyenlőség csorbát szenved.
A főbíró alkotmányellenesnek tartja azt a szabályt is, hogy kiemelt ügyekben az ügyész megtilthatja a terhelt és a védőügyvéd érintkezését az őrizet első 48 órájában. Az Alkotmány szerint „a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga”.
Baka András szerint az új szabályok a fentieken túl még több ponton ellentétesek az Alkotmánnyal, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményével. Az Alkotmánybíróság jelenleg még nem döntött a beadvány tárgyában.
Az ügyvédi kar részéről megfogalmazott kritikák pedig kiemelik, hogy a védőügyvéddel való érintkezés korlátozása – ha egyáltalán növeli a hatékonyságot a bűnüldözés során –, akkor is lényegében egyes eleve jogellenes nyomozati nyomásgyakorlási technikák szentesítő eszköze lehet.
Elfogatóparancs és körözés
Az ügyvédi munka során gyakran tapasztalom, hogy két fontos büntetőjogi fogalom, az elfogatóparancs és a személykörözés fogalmai keverednek egymással.
A két jogintézményben hasonlatos az, hogy az érintett személy mindkettő alapján bekerülhet a körözési rendszerbe. A körözés önmagában ugyanakkor csak arra irányul, hogy a keresett személyt a hatóság azonosítsa és tartózkodási helyét felkutassa.
Az elfogatóparancs ezzel szemben már magában foglalja, hogy a keresett személyt megtalálása esetén 24 illetve 72 órán belül az adott rendőrség, ügyészség, vagy bíróság elé kell állítani.
Körözését tanúnak is el lehet rendelni, elfogatóparancsot csak az ügy terheltje ellen lehet kibocsátani.
Aki ellen csupán körözés van kiadva, de elfogatóparancs nincs kibocsátva, annak őrizetbe vételére nincs jogalap. Személyi szabadságának jogalap nélküli megsértése a hatóság fegyelmi és kártérítési felelősségét egyaránt felveti.
A fiatalkorúak mentesülése a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól
A fiatalkorúak mentesülése a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól
A hatályos büntetőjogi szabályozás szerint nincs külön, a fiatalkorúakra vonatkozó törvényünk. A rájuk vonatkozó speciális szabályokat a Btk. 107-121. §-ai foglalják össze.
A büntetett előélethez fűződő hátrányok alól több módon is lehet mentesülni. A Btk. 121. §-a a törvény általi mentesülést, illetve a bírósághoz benyújtott kérelem általi mentesülést említi.
A törvény általi mentesülést a kiszabott szabadságvesztés mértéke befolyásolja. Ennek alapján:
a) felfüggesztett szabadságvesztés esetén az ítélet jogerőre emelkedésének napján,
b) ha szándékos bűncselekmény miatt egy évet meg nem haladó szabadságvesztésre ítélték, a büntetés kitöltésének, illetőleg végrehajthatósága megszűnésének napján, vagy
c) ha szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb szabadságvesztésre ítélték, a büntetés kitöltésének vagy végrehajthatósága megszűnésének napjától számított három év elteltével mentesülhet a fiatalkorú elítélt.
A bírói mentesítés kérelemre történik. Erre a törvény szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meghaladó szabadságvesztés kitöltése után ad lehetőséget, de csak akkor, ha a bíróság a fiatalkorút erre érdemesnek tartja.
Erkölcsi bizonyítványt az kaphat, aki a bűntettesek nyilvántartásában nem szerepel (a bűnügyi nyilvántartást és ezen belül a bűntettesek nyilvántartását az 1999. évi LXXXV. törvény szabályozza). Ez abban az esetben lehetséges, ha a személy büntetlen előéletű, illetve a büntetett előélet hátrányai alól már mentesült.
A bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény alapján a bűntettesek nyilvántartásába felvett adatokat a fiatalkorúakra vonatkozóan legfeljebb 30. életévük betöltéséig kell kezelni, feltéve, hogy eddig az időpontig mentesültek, illetve javítóintézeti nevelés esetén az intézkedés végrehajtásának befejeztétől számított három évig.
Szerencsésnek mondható, hogy a javítóintézetből távozott fiatalok nagyobb része sikeresen újra tud integrálódni a társadalomba, ám bizonyos esetekben túl enyhének mutatkozik a szabályzás (az adatkezelésre vonatkozó 3 év maximum ). Ezekben az esetekben vagy szigorúbban kéne szabályozni a „szabadulás” feltételeit, vagy a mentesülés után speciális figyelemmel kísérés lenne célszerű.
A büntetett előéletű fiatalok munkahelyi alkalmazása során tekintettel kéne lenni az általuk elkövetett bűncselekmények fajtájára is. Sok esetben ezzel megelőzhető lenne a konfliktusok kialakulása és a visszaesés.
Interjú a csepeli hajléktalan gyilkosság ügyében az ATV Startban
Meghívást kaptam az ATV reggeli műsorába, ahol Farkasházy Réka műsorvezető a csepeli hajléktalangyilkosság büntetőjogi vonatkozásairól kérdezett. Arról, hogy lehetséges-e egy ilyen ügyben vádalkut kötni, illetve tehetnek -e valamit a hatóságok az uzsora-bűncselekmények ellen.
Az üggyel kapcsolatban elmondtam, hogy a törvény kizárja, hogy a hatóság vádalkut, helyesebben nyomozati alkut kössön olyan gyanúsítottal, akinek a terhére emberélet szándékos kioltása róható.
Amennyiben igaz, hogy a csepeli bűnügyben a délszláv gyanúsított terhére emberölés, több emberen elkövetett emberölés róható, úgy vele nem köthető vádalku.
Az uzsora-bűncselekménnyel kapcsolatban elmondtam, hogy szerintem büntetőjogi dogmatikailag kidolgozatlan bűncselekményi tényállásról van szó. Hiába van 98 eljárás folyamatban a büntetőjogi statisztikák szerint, ha ezekben az ügyekben később nem lehet vádat emelni, vagy nem ítélik el jogerősen az elkövetőket.
Az uzsora jelenséget nem lehet csak büntetőjogi eszközökkel megoldani, , ahogy más káros társadalmi jelenségeket sem.
Adócsalás büntetőjogi megítélése és önellenőrzés
A jelenleg (2011-ben) hatályos Btk. szerint az adócsalás, illetve a munkáltatással összefüggő adócsalás kapcsán bizonyos esetekben büntethetőséget megszüntető, tehát a büntetőjogi felelősség alól mentesítő ok az, ha az adótartozás a vádirat benyújtásáig befizetésre kerül.
A Btk. 310. § és 310/A. §-ai szerint az adótartozás befizetése a kisebb értékre elkövetett adócsalás esetén jelenthet büntetőjogi mentesülést.
Ezzel összefüggésben fontos ismerni az adójogi önellenőrzés vagy önrevízió intézményét, amit az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) szabályoz. Az önellenőrzés az önadózó részéről bevallott adó utólagos helyesbítése a tévedés feltárásával, a helyesen megállapított adó kiszámításával és a különbözet megfizetésével.
Az önellenőrzéssel az adózó mentesülhet az adóbírság alól, ami általában az adóhiány 50 %-ának megfelelő összeg szokott lenni. Az önellenőrzés legfontosabb korlátja, hogy azt azelőtt kell megtenni, hogy az adózó értesülne az esetleges adóellenőrzésről.
Az önellenőrzés és a büntetőjogi mentesülés kapcsolatával fontos bírói elvi döntések foglalkoznak. Ezek szerint önmagában az önellenőrzés nem jelenti azt, hogy az adózó mentesülhetne az adócsalás miatti büntetőjogi felelősségre vonás alól.
A szabályos önellenőrzés csupán a téves bevallás adóigazgatási következményeinek elhárítását teszi lehetővé. A tévedés alapja lehet jogszabály helytelen értelmezésére, elírás vagy számolási hiba.
Ha azonban az adóhiány az adóhatóság szándékos megtévesztésére vezethető vissza, úgy ez büntetőjogi következményekkel jár (adócsalás).
A büntetőjogi következményeket pedig csak kisebb összegre elkövetett adócsalás esetén lehet elhárítani a Btk. szerint, akkor ha az adótartozását a vádirat benyújtásáig befizeti az adózó.
Tárgyalás mellőzésével hozott határozat a büntetőjogban
A büntetőjogban, büntetőügyekben egyre erősebb követelmény, hogy az ügydöntő határozatok minél gyorsabban megszülessenek, és jogerőre emelkedjenek. A büntetőjog dogmatikájában ezt a büntetés “időszerőségének” nevezik.
Természetesen ha valakit felmentenek, akkor is fontos, hogy erre minél hamarabb kerüljön sor.
A büntető-eljárásjogban a tárgyalás mellőzése egy olyan intézmény, amellyel bizonyos ügyeket gyorsan le lehet zárni, és nem kell feleslegesen igénybe venni sem a bíróság, sem az ügyvédek vagy ügyészek, sem az ügyfelek idejét.
Ha a vádlott vagy ügyvédje kéri, tárgyalást kell tartani
Természetes, hogy a tárgyalás garanciájától mindenkit csak beleegyezésével lehet megfosztani, így amennyiben a vádlott vagy ügyvédje kéri, úgy az ügyben tárgyalást kell tartani.
Tárgyalás mellőzésének esetkörei
Tárgyalás mellőzésével akkor lehet határozatot hozni, ha a tényállás egyszerű, a vádlott beismerte a bűncselekmény elkövetését, és azokkal a büntetésekkel is elérhető a büntetés célja, amelyek ilyen ügyekben kiszabhatók. Két évet meghaladó szabadságvesztés-büntetés például nem szabható ki tárgyalás mellőzésével.
Jogorvoslat
Tárgyalás mellőzése esetén a bíróság a vádról nem ítéletben, hanem végzéssel határoz. A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, hanem tárgyalás tartását lehet kérni. Ez esetben az ügy az általános szabályok szerint folyik tovább.
A vesztegetés büntetőjogi megítélése
A vesztegetés a közélet tisztasága elleni bűncselekmények közé tartozik.
Mivel olyan cselekményről van szó, ahol a résztvevők között teljes egyetértés és érdekegység van, így a vesztegetés hagyományosan nehezen felderíthető, magas látenciájú bűncselekmény. A vesztegetések felderítését ugyanakkor segíti, hogy büntetlenséget kap az a fél aki a vesztegetést feltárja, azelőtt, hogy az a hatóság tudomására jutna. (Ezt így a törvény nem mondja ki, de ez lényegében egyfajta vádalku.)
Hivatali és egyéb vesztegetés
A vesztegetés egyik fajtája a hivatali vesztegetés, amit hivatalos személyként, vagy vele kapcsolatban lehet elkövetni. A vesztegetés másik fajtája az, amikor a vesztegetéssel költségvetési vagy gazdálkodó szervezet, illetve társadalmi szervezet dolgozója érintett.
A masik oldali pozícióban lévő fél (büntetőjogi szóhasználattal: aktív vesztegető) bárki, tehát nem csak a fenti személyek lehetnek.
Vesztegetés elkövetési magatartásai, aktív és passzív vesztegetés
A vesztegetés elkövetési magatartása jogtalan előny kérése, jogtalan előny ígéretének elfogadása, vagy akár a jogtalan előny kérőjével, elfogadójával történő egyetértés. Ezeket a magatartásokat a büntetőjog passzív vesztegetésnek nevezi.
Az aktív vesztegetés azt jelenti, hogy a fenti személyek működésével kapcsolatban neki (tehát a hivatalos személynek, vagy költségvetési, gazdasági stb. szerv dolgozójának) vagy rá tekintettel másnak, működésével kapcsolatban jogtalan előnyt adnak, vagy ígérnek.
Fontos , hogy a gazdálkodó szerv vezetőjének büntetőjogilag fenyegetett kötelessége a beosztottjai által elkövetett vesztegetés ellenőrzése, és megakadályozása.
A vesztegetés minősítő körülményei
Minősítő körülmény lehet, ha a jogtalan előnyért a megvesztegetett fél a hivatali hatáskörét túllépi, kötelességét megszegi. Ugyanígy számít az is a büntetőjogi megítélés során, hogy vezető beosztású személyről, fontosabb ügyről van-e szó, vagy ha gazdálkodó szervről beszélünk, akkor önálló intézkedésre jogosult-e az érintett személy.
A minősítő körülmény fennállása esetén magasabb büntetési tétel alkalmazandó.
Nyomozó hatóságok vesztegetés esetén
A vesztegetés ügyében nyomozhat a rendőrség, de ha például rendőr érintett az ügyben, akkor a nyomozó ügyészség végzi a nyomozást. Országgyűlési vagy önkormányzati képviselők, polgármesterek ügyében a nyomozást a Központi Nyomozó Főügyészség végzi.
Jogsegély és kiadatás büntetőügyekben
Bűnügyi jogsegély
A Hír Tv Híradójának megkeresésére tájékoztatást adtam bűnügyi jogsegélyek jogi hátteréről és gyakorlatáról. A kérdések a bűnügyi jogsegélyek fajtáira és azok lefolytatásaira irányultak, és a téma aktualitását a MOL Zrt.-vel kapcsolatos horvát büntetőeljárás adta, illetve az a hír ami szerint a horvát ügyészség jogsegélykérelmet terjesztett elő a magyar Legfőbb Ügyész felé.
Válaszomban kitértem rá, hogy ebben az esetben nem büntetőeljárás átadásáról van szó, hanem szűk értelemben vett jogsegélyről. Azaz a büntetőeljárás Horvátországban marad, a magyar hatóságok egyes konkrét eljárási cselekményeket végeznek el, amik pontosan körül vannak írva a jogsegélykérelemben. Ilyen lehet például házkutatás (ami persze irodára is vonatkozhat), iratok lefoglalása, számítógépek tartalmának átvizsgálása, rögzítése, azok lefoglalása és átadása.
A Legfőbb Ügyésznek dönteni kell, hogy a jogsegélykérelem nem sérti-e Magyarország felségjogait, vagy közrendjét.
Kiadatás és európai elfogatóparancs magyar állampolgárok esetén
Szóba került, hogy a kiadatási jog szerint Magyarország főszabályként nem adja ki saját állampolgárait. De ez EU-s tagállamok irányában már nem érvényesül. Az EU tagállamai európai elfogatóparancsot jogosultak kiadni, és ennek teljesítését nem lehet megtagadni saját állampolgár esetén sem.
Emlékezetes például, hogy az 1990-es marosvásárhelyi zavargások során felelősségre vont és emiatt Romániából Magyarországra menekült magyarok kiadatását a magyar fél megtagadhatta arra hivatkozva, hogy a kiadni kért személyek időközben megszerezték a magyar állampolgárságot.
Románia EU csatlakozásával azonban gyakran ugyanezen kérelmeket már európai elfogatóparancs formájában terjesztette elő, aminek teljesítése európai elfogatóparancs-kerethatározat értelmében kötelező. Sajnos az európai elfogatóparancsok alapjául szolgáló cselekmények kevéssé hiteles módon, elfogultan voltak bűncselekménynek minősítve. Ennek szóvá tétele azonban csak legfeljebb diplomácia úton lehetséges, mivel az európai büntetőjog alapja az államok és hatósági határozatok kölcsönös elismerésének elve.
Védőügyvéd és helyettes védő – büntetőjogi szabályok változása 3.
A 2011. március 1-vel hatályba lépő büntetőeljárási gyorsítócsomag legvitatottabb új rendelkezése a védőügyvéd helyettesítésére, helyettes védőre vonatkozó rendelkezései.
A törvény-módosítás nem titkolja, hogy egyes ügyvédek rosszhiszemű, eljárást elhúzására irányuló pervitelét kívánja szankcionálni. Az ügyvédi kamara számtalan helyen, okosan és de sajnos végül csak kis részben eredményesen tudta felhívni a figyelmet arra, hogy nem támasztható alá az hogy az ügyvédek miatt húzódnának az eljárások.
Valóban volt rá példa, hogy ügyvédek esetleg visszaéltek eljárásjogi lehetőségeikkel védenceik érdekében (és itt most nem akarok ötleteket adni a példák felsorolásával).
A visszaéléseket azonban nem úgy kell szankcionálni, hogy azzal nem az ügyvédet büntetjük, hanem a vádlottat hozzuk olyan helyzetbe, hogy nem tudja hatékonyan gyakorolni védekezéshez való jogát.
Lássuk tehát a változásokat:
A tárgyalás előkészítése során ha a védőügyvéd jelzi, hogy nem ér rá valamelyik tárgyalási napon, úgy ez nem eredményezheti a tárgyalás elhalasztását. A védőügyvédnek helyettes védőről kell gondoskodni, vagy a vádlott jelölhet ki helyettes védőt. Ennek hiányában a bíróság hivatal jelöli ki a védő személyét.
A tárgyalás megkezdése után, ha a védőügyvéd valamelyik tárgyalási napon a védő nem jelenik meg, és ő vagy a védence nem gondoskodik helyettes védőről, akkor szintén a bíróság jelöl ki helyettes védőügyvédet. Ennél a szabálynál jelenleg (2011. április) jogértelmezési különbség van a egyes bíróságok között, hogy a helyettes védő kijelölését kötelező-e alkalmazni akkor amikor a védőügyvéd még a mulasztás előtt előre el nem hárítható akadályról (vis maior) értesíti a bíróságot. Várható, hogy a Legfelsőbb Bíróság hamarosan állást foglal az ügyben.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, és várható, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara hamarosan szintén állást fog foglalni abban a kérdésben, hogy fenti szabályok nem eredményezhetik a vádlott érdemi védekezéshez való jogának kiüresedését, vagy a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét, aminek betartását Magyarország az Európai Emberi Jogi Egyezményben vállalta.
Ezért hangsúlyozandó, hogy a helyettes védőnek is kellő felkészülést kell biztosítani.
Az ügyvédi kamara tervezett szabályai szerint fegyelmi felelősség fogja terhelni a helyettes védőügyvédet, hogy
- indítványozza szükség esetén a tárgyalás elnapolását, megfelelően
- gondoskodjon arról, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvben nyoma legyen, annak ha nem kapott megfelelő felkészülési időt, és
- az érdemi védekezéshez való jog érdekében külön indítványozza a főtárgyalás elhalasztását, ha felkészültsége mellett nem tudja a védőbeszédet megtartani.
A büntetőeljárási gyorsítócsomagról szóló előző két cikkemben jeleztem, hogy jelenleg az ügyvédeknek, védőügyvédeknek egyre fogyatkozó büntetőeljárási garanciák között kell végezniük munkájukat. Felelősségük, hogy a törvény adta keretek között mindent megtegyenek, hogy a jogállam a büntetőeljárásban is fennmaradjon.
Biztos vagyok benne, hogy az elmúlt századokban sokkal keményebb időknek is ellenálló ügyvédi kar sokat fog tenni azért, hogy a tisztességes eljárás európai szabályai Magyarországon is fennmaradjanak.
Bűncselekménnyel okozott kár megtérítése – költségkedvezmények
A bűncselekmények áldozatai, sértettjei kártérítést követelhetnek az elkövetőtől.
Ehhez a kártérítési igényükhöz, a perlés költségeihez a jogalkotó költségkedvezményeket biztosít. A kedvezmény mértéke, köre attól függ, hogy olyan bűncselekményről van-e szó, amellyel az elkövető a sértett személy életében, testi épségében vagy egészségében okozott kárt, vagy egyéb bűncselekményről (esetleg szabálysértésről)
A személy életében, testi épségében vagy egészségében okozott kár megtérítése
A személy életében, testi épségében vagy egészségében okozott kár megtérítése iránti perben a felperest költségfeljegyzési jog illeti meg, ami a perre és a végrehajtási eljárásra is kiterjed.
Ez azt jelenti, hogy a fél helyett az állam előlegezi meg az illetéket és az eljárás során felmerülő egyéb költségeket (szakértői díj, végrehajtói díj, tanúk költségtérítése) de a feljegyzett illetéket és a megelőlegezett költségeket meg kell fizetni az államnak, ha a fél elveszíti a pert.
Nem testi épséget sértő bűncselekményekkel okozott kár
Az egyéb, nem testi épséget sértő bűncselekmények esetében a kártérítést követelő sértettet csak illetékfeljegyzési jog illeti meg, ami csak az illeték előzetes lerovása alól mentesíti a felet, de a szakértői díj, vagy a végrehajtás során a végrehajtó díjának megelőlegezése alól nem mentesíti.
Tel:(+36) 30-22-11-579
(+36-1) 786-97-03
Email: iroda@batki.info
1137 Budapest, XIII. kerület
Újpesti rkp. 7.
