Gyanúsított jogai a nyomozás során
A nyomozati szakban a gyanúsított eljárási jogai korlátozottabbak (pl. jelenlét a kihallgatásokon, iratbetekintés), mint a bírói szakban, a nyilvános tárgyaláson.
A gyanúsított jogi helyzetét meghatározza, hogy a nyomozásnak alapvetően a vád megalapozása, a vád közvetítésével a bírósági eljárást és a bizonyítást előkészítő szerepe van. A nyomozásban a tényállást oly mértékben derítik fel, hogy az ügyész dönthessen arról, vádat emel-e.
Ez az elv legalábbis, mivel ügyvédként sajnos azt lehet tapasztalni, hogy a bírósági tárgyaláson gyakran csak a nyomozás során már beszerzett bizonyítékok ismertetése zajlik.
Épp ezért már a nyomozás során biztosítani kell a hatékony védelmet, mivel a bizonyítékok már a nyomozás során „rögzülnek”, és a bírósági tárgyaláson már sokszor nehezebb korrigálni a hibákat.
A kötelező tájékoztatás a gyanúsított jogairól
A terheltet az eljárás minden szakaszában figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét, illetve az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja.
Figyelmeztetni kell arra, hogy amit mond, az bizonyítékként felhasználható.
Ha a gyanúsított a vallomás tételét megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy ez az eljárás folytatását nem akadályozza. Ha a terhelt vallomást tesz, figyelmeztetni kell, hogy a vallomásában mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat.
Gyanúsított jogai a kihallgatáson
Ha a nyomozó hatóság értékelése szerint meghatározott személy megalapozottan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a gyanúsítottat kihallgatja. A fogva lévő gyanúsítottat a nyomozó hatóság elé állításától számított huszonnégy órán belül ki kell hallgatni.
A gyanúsítottal a kihallgatás elején közölni kell a gyanúsítás lényegét, az erre vonatkozó jogszabályok megjelölésével. Az alapos gyanú lényegi elemeit a terhelt jogosult megismerni
A gyanúsítottat figyelmeztetni kell arra, hogy védőt választhat, illetőleg védő kirendelését kérheti. Ha az eljárásban védő részvétele kötelező, a gyanúsított figyelmét arra is fel kell hívni, hogy ha három napon belül nem hatalmaz meg védőt, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság rendel ki számára védőt.
A kihallgatáson nem tehető fel a gyanúsítottnak a választ, illetőleg nem bizonyított tény állítását magában foglaló, a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet tartalmazó kérdés. Arra a bűncselekményre nézve, amelyre a terhelt a vallomást megtagadta, további kérdések nem intézhetők, illetve a terhelt nem szembesíthető. A gyanúsított beleegyezése nélkül a vallomása hazugságvizsgáló gép (poligráf) alkalmazásával nem vizsgálható.
A vallomástétel megtagadása
A gyanúsított jogosult a vallomást megtagadni, de egyes bizonyítási cselekményeknél közreműködésre (pl. szakértői vizsgálat) vagy jelenlétre (kihallgatás, szemle) kötelezhető.
A gyanúsított beismerő vallomása a büntetéskiszabás során nyomatékos enyhítő körülmény, ha utóbb bűnösnek találják. Hallgatása vagy a válasz megtagadása azonban nem súlyosító körülmény, illetve az együttműködés ilyen módon történő megtagadása semmilyen joghátránnyal nem járhat.
A vádalku (lemondás a tárgyalásról)
A kihallgatás során a hatóság egyfajta „alkut” is ajánlhat: ha a gyanúsított az ügy, illetőleg más büntetőügy felderítéséhez, bizonyításához vallomásával hozzájárulva olyan mértékben együttműködik, hogy az együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az, hogy a gyanúsított ellen az eljárást megindítsák vagy folytassák, a hatóság a feljelentést elutasítja, a gyanúsítottal szembeni eljárást megszünteti. Az „alku” másik formája: a gyanúsított beismerő vallomást tesz és a vádemelés utáni bírósági tárgyalásról lemond.
A nyomozási cselekményeknél való jelenléttel kapcsolatos jogok
A gyanúsított, a védő és a sértett jelen lehet a szakértő meghallgatásánál, a szemlénél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál, továbbá indítványt terjeszthet elő, észrevételt tehet, valamint a szakértőhöz kérdéseket intézhet.
A jelenléti jog alakulása fogva lévő gyanúsított esetén
Ha a gyanúsított szabadságvesztés büntetését tölti vagy előzetes letartóztatásban van, jelenléti jogai sajátosan alakulnak. Idézés alapján a gyanúsítottat a megjelölt helyre és időre a büntetés-végrehajtási intézet előállítja. Ha megjelenési kötelezettség nélkül csupán értesítést kap, akkor kell előállítani, ha a megjelenést ő vagy a védője kéri.
A védelemmel kapcsolatos jogok a nyomozásban
A védő jelen lehet az általa, illetve a gyanúsított által indítványozott tanúkihallgatáson is. A kihallgatáson jelen lévő védő a gyanúsítotthoz és a tanúhoz kérdést intézhet. A gyanúsított a védekezés során hallgathat, de akár hazudhat is. Utóbbi joga az önvádra kötelezés tilalmából fakad, amely szerint senki sem kötelezhető arra, hogy önmagára terhelő vallomást tegyen.
A védekezés során a hamis vallomással tagadhat, illetőleg hamis történetet adhat elő. Nem vádolhat azonban konkrét személyt bűncselekmény elkövetésével, ez ugyanis a hamis vád bűncselekményének megvalósulását jelentené. Ha más személy (pl. a társtettes) cselekményéről kell vallania – hacsak nem tanúként hallgatják ki – szintén nem terheli igazmondási kötelezettség.
Egy fontos gyanúsítotti jog: az iratok megismerésének lehetősége
Jelentős változást hozott az iratok megismerésének lehetősége az új büntetőeljárási törvényben. A törvény szerint a gyanúsított kihallgatását követően az ügy iratokit megtekintheti és azokról másolatot is kaphat. Ez alól csak nyomós nyomozati érdekből lehet kivételt tenni, megfelelő indoklással. Ha a nyomozóhatóság az iratok megismerését korlátozza, ez ellen mindenképpen jogorvoslattal kell élni. A nyomozás során a jogorvoslat az ügyészhez előterjesztett panaszt jelenti.
Gyanúsított jogai: indítványok, észrevételek
A gyanúsított a nyomozás során akár írásban, akár szóban (pl. kihallgatáskor) indítványokat, észrevételeket tehet.
Az indítványok elsősorban bizonyítási cselekmények elvégzésére (pl. szakértő kirendelése, helyszíni szemle elvégzése, szembesítés, tanú meghallgatása) irányulhatnak. A gyanúsított bizonyítási indítványát a nyomozó hatóság, illetve a nyomozást folytató ügyész bírálja el. Amennyiben az indítványt elutasítják, a gyanúsítottat a panasztételi jog illeti meg.
A hatóság az indítványokat természetesen szabadon mérlegelheti. A terhelt az indítványait akár a bírói szakban is megismételheti. Az észrevételeket a gyanúsított a nyomozó hatóság eljárási cselekményeivel kapcsolatban szóban vagy írásban egyaránt megteheti.
Szóban rendszerint a gyanúsított jelenléte esetén történik észrevételezés (pl. a kihallgatás körülményeivel, a szakértői véleménnyel stb. kapcsolatban). A hatóság az észrevételt köteles jegyzőkönyvbe venni, az észrevételnek megfelelően intézkedni azonban nem köteles.
A gyanúsított panaszjoga a nyomozati cselekményekkel szemben
A gyanúsított a nyomozás során jogorvoslatként panasszal élhet. Ha reá nézve az ügyész vagy a nyomozó hatóság által hozott határozat közvetlen rendelkezést tartalmaz, a határozat ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet.
Az új büntetőeljárási törvény szerint bizonyos nyomozati intézkedésekkel szemben bírói felülbírálattal is lehet élni.
Büntetőjogi cikkeim itt olvashatók
A cikk megírása során forrásként a magyarorszag.hu cikkét is felhasználtam.
