Ismeretes, hogy az európai elfogatóparancs a hagyományos kiadatáshoz képest szűkebb védekezési lehetőségeket enged meg.
Az európai elfogatóparancs végrehajtását a magyar hatóság állampolgársági vagy politikai alapon nem tagadhatja meg.
Azonban meg kell tagadnia a magyar bíróságnak az európai elfogatóparancs végrehajtását, ha
– a keresett személy gyermekkor miatt nem büntethető,
– az elfogatóparancs alapjául szolgáló cselekmény nem katalogizált bűncselekmény és a magyar büntető törvény szerint nem minősül bűncselekménynek,
– a magyar törvény szerint a büntethetőség vagy a büntetés elévült, feltéve, hogy az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény magyar joghatóság alá tartozik,
– bármely tagállamban vagy harmadik államban az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekményt már elbírálták, vagy elbírálása folyamatban van,
– az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekmény Magyarországon területén büntetőeljárás van folyamatban, vagy a magyar hatóság a feljelentést elutasította, illetve a büntetőeljárást megszüntette,
ha az európai elfogatóparancsot olyan határozat végrehajtása érdekében bocsátották ki, amelyet a keresett személy távollétében hoztak, kivéve ha tudott az eljárásról és arról, hogy az távollétében lefolytatható. (További feltétel ez esetben, hogy volt az érdekében eljáró védőügyvéd, valamint a határozat kézbesítése megtörtént, és megvolt a lehetősége a fellebbezésre, vagy az átadást követően a határozatot haladéktalanul kézbesítik számára, és tájékoztatják a a jogorvoslati lehetőségekről)
– az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadható, ha az olyan bűncselekményre vonatkozik, amelyet egészben vagy részben Magyarország területén követtek el, illetve ha
– ha a keresett személy olyan magyar állampolgár, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik. (Ebben az esetben az igazságügyért felelős miniszter kezdeményezi a kibocsátó tagállamnál az elítélt szabadságvesztés büntetésének átvételét, tehát a Magyarországon történő letöltést)