Ismeretes, hogy az európai elfogatóparancs a hagyományos kiadatáshoz képest szűkebb védekezési lehetőségeket enged meg.
Az európai elfogatóparancs végrehajtását a magyar hatóság állampolgársági vagy politikai alapon nem tagadhatja meg.
Azonban meg kell tagadnia a magyar bíróságnak az európai elfogatóparancs végrehajtását, ha
– a keresett személy gyermekkor miatt nem büntethető,
– az elfogatóparancs alapjául szolgáló cselekmény nem katalogizált bűncselekmény és a magyar büntető törvény szerint nem minősül bűncselekménynek,
– a magyar törvény szerint a büntethetőség vagy a büntetés elévült, feltéve, hogy az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény magyar joghatóság alá tartozik,
– bármely tagállamban vagy harmadik államban az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekményt már elbírálták, vagy elbírálása folyamatban van,
– az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekmény Magyarországon területén büntetőeljárás van folyamatban, vagy a magyar hatóság a feljelentést elutasította, illetve a büntetőeljárást megszüntette,
ha az európai elfogatóparancsot olyan határozat végrehajtása érdekében bocsátották ki, amelyet a keresett személy távollétében hoztak, kivéve ha tudott az eljárásról és arról, hogy az távollétében lefolytatható. (További feltétel ez esetben, hogy volt az érdekében eljáró védőügyvéd, valamint a határozat kézbesítése megtörtént, és megvolt a lehetősége a fellebbezésre, vagy az átadást követően a határozatot haladéktalanul kézbesítik számára, és tájékoztatják a a jogorvoslati lehetőségekről)
– az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadható, ha az olyan bűncselekményre vonatkozik, amelyet egészben vagy részben Magyarország területén követtek el, illetve ha
– ha a keresett személy olyan magyar állampolgár, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik. (Ebben az esetben az igazságügyért felelős miniszter kezdeményezi a kibocsátó tagállamnál az elítélt szabadságvesztés büntetésének átvételét, tehát a Magyarországon történő letöltést)
Egy fontos döntést hozott meg a Kúria az európai elfogatóparancs megtagadhatóságával kapcsolatban:
23/2018. számú büntető elvi döntés szerint abból, hogy a külföldi állampolgárságú terhelttel szemben külföldön lefolytatott büntetőeljárás során kényszervallatást alkalmaztak, és ezért a kihallgatást végző rendőrök ellen büntetőeljárás is indult, még nem vonható le az a következtetés, hogy a vele szemben kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása súlyosan sértené a büntetőeljárás során a terheltet megillető nemzetközi szerződésben, vagy az európai uniós aktusban rögzített alapvető jogokat, és ezért annak kibocsátását meg kellene tagadni [Eutv. 5. § (1) bek. f) pont].