A védelemhez való jog és az új büntetőeljárási törvény
A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (új Be., vagy új büntetőeljárási törvény) 2018. július 1-jén lép hatályba. Az új Be-t természetesen nagy szakmai és társadalmi érdeklődés övezi. Ez az a törvény ugyanis ami közvetlenül határozza meg mind a terheltek (gyanúsítottak, vádlottak és elítéltek) mind pedig a védők, a védőügyvédek mindennapjait, valamint azt is, hogy milyen eredménnyel zárulhatnak a folyamatban lévő büntetőügyek.
Az új büntetőeljárási törvény egyszerre kívánja hatékonnyá tenni az ítélkezést, és egyszerre kíván garanciákat adni a hatékony védelemhez való jog érvényesüléséhez. A védőügyvéd azonban előre tudja, hogy ezek a fajta kijelentések csak szavak, ugyanis ez a két elvárás a gyakorlatban üti egymást. Ennek ellenére üdvözlendő, hogy a törvény 3. § -ban részletesen foglalkozik a védelemhez való joggal, a védelem jogával.
E körben rögzíti, hogy
- A terheltnek a büntetőeljárás minden szakaszában joga van a hatékony védelemhez.
- A terheltnek joga van ahhoz, hogy személyesen védekezzen, és ahhoz is, hogy a védelem ellátására védő közreműködését vegye igénybe.
- A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az e törvényben meghatározottak szerint védőt biztosít a terhelt számára.
- A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság köteles megfelelő időt és körülményeket biztosítani a védelemre való felkészüléshez.
A védelemhez való jog konkrét tartalma
Mindenki tudja, hogy a védelemhez való jog többet jelent annál, hogy a gyanúsítottnak vagy vádlottnak lehet ügyvédje. Ennek ellenére mégis meglepő, és tanulságos, hogy a magyar jogrendszerben mégis viszonylag nem rég, 2013-ban is foglalkozni kellett az Alkotmánybíróságnak olyan kérdésekkel, hogy pl. nem helyes az a gyakorlat, mely szerint a nyomozó hatóság egy őrizetbe vett személy első kihallgatásakor éjszaka küld egy faxot a kirendelt védőnek, és ezt követően ki is hallgatja a terheltet.
Úgy tehát, hogy a terheltnek esélye sincs arra, hogy a kihallgatásán az ügyvéd megjelenjen, mivel az ügyvéd éjszaka feltehetően alszik, és nem az iroda fax-készüléke mellett. kirendelt védőnek esélye És hogy az ilyen módon beszerzett bizonyíték bizony a jogszabályok megsértésértésével beszerzett bizonyítéknak tekintendő, következésképp figyelmen kívül kell hagyni a bírói eljárás során.
A konkrét alkotmánybírósági határozat, amelyet az alábbiakban ismertetek a saját védőügyvédi praxisomban is szerepet játszott. Egy konkrét kúrián megnyert emberölési ügyben ez volt az egyik tényező, ami miatt az általam képviselt terheltet felmentette a Kúria, aki végül kártalanítást is kapott a magyar államtól az ügy folyamán elszenvedett előzetes letartóztatásért.
(Az ügyről részletesebben itt olvashat. )
Az új büntetőeljárási törvény közeli hatályba lépése azonban jó alkalmat kínál arra, hogy összefoglaljuk, mit is mondott ki az Alkotmánybíróság a 8/2013. (III. 1.) AB határozatában a védelemhez való jogról, és annak történetéről.
A védelemhez való jog értelmezése az a 8/2013. (III. 1.) Alkotmánybírósági határozatában
Az ügy alapját egy Győri Törvényszéken jogerőssé vált ítélet képezte, amelyben az indítványozó azt kifogásolta, hogy a súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette miatti elítélése alkotmányellenes volt. Az alkotmányossági kifogás alapja az volt, hogy az ügyben a nyomozást folytató rendőrség az első terhelti kihallgatásának tervezett időpontjáról, valamint az terhelt fogva tartásának helyéről elmulasztotta értesíteni a kirendelt védőt.
Az őrizetbe vétel 2010. január 5. napján délután történt, és még aznap este ki is hallgatták a gyanúsítottat. Azonban a nyomozóhatóság nem tudta igazolni, hogy a védőt értesítették volna a kihallgatás tervezett időpontjáról. Így a terhelt nem kapott megfelelő időt és lehetőséget a védekezésre való felkészülésre. A Győri Törvényszék ezt nem is vitatta. Ellenben a törvényszék azt az álláspontot foglalta el, hogy a terhelti kihallgatás tervezett időpontjáról való értesítés elmaradása nem jelenti a védekezéshez való jog lényeges korlátozását.
Miranda forumula
Ez ugyanis – a törvényszék álláspontja szerint – nem olyan mértékű jogsérelem mint a „Miranda formulaként” ismert figyelmeztetés elmulasztása lenne. A gyanúsított ugyanis a kirendelt védő személyét elfogadta, és a vallomásmegtagadási jog ismeretében, önként döntött úgy, hogy mégis vallomást tesz.
Az Alkotmánybíróság ennél jóval nagyobb jelentőséget tulajdonított a terhelti és a védői jogok, védekezési lehetőségek korlátozásának. Végül azonban mégsem semmisítette meg a jogerős ítéletet.
De előbb lássuk, hogy ennek kapcsán hogyan foglalta össze az Alkotmánybíróság a védelemhez való jog történetét és jelentőségét:
Az Alkotmánybíróság szempontjai
Az Alkotmánybíróság először is azért fogadta be az alkotmányjogi panaszt, mivel észlelte a büntető-bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség valamint a kérdés alapvető alkotmányjogi jelentőségét.
Az AB álláspontja szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében biztosított védelemhez fűződő jog érintettsége abban nyilvánult meg, hogy a kirendelt védőnek lehetőséget sem biztosított arra, hogy az első terhelti kihallgatáson jogait gyakorolja. A védelemhez fűződő alkotmányos alapjog egy olyan összetett jog amely elsősorban a büntetőeljárásban terheltként szereplő saját eljárási jogosítványaiban és a védő igénybevételéhez való jogban, másfelől magának a védőnek a jogállásában realizálódik.
A védelemhez fűződő jog alkotmányos tartalma alapján tehát ésszerű kétely fogalmazható meg a törvényszéki ítéletben kifejtett érvelés alaptörvényességével szemben, amely érdemi alkotmánybírósági vizsgálatot indokolt.
Amikor esélye sincs a védőügyvédnek, hogy megjelenjen
Az Alkotmánybíróság kifejtette azt is, hogy saját észlelése alapján a bűnügyi nyomozások során számos alkalommal fordult elő, hogy az éjjeli órákban bűnügyi őrizetbe vett és kihallgatott terhelt részére a kirendelt védőt a nyomozó hatóság telefax útján, úgy értesíti, hogy a védő nyilvánvalóan csak a következő munkanap reggeli óráiban, már a terhelti kihallgatás foganatosítását követően értesül az eljárási cselekményről. Márpedig az ilyen jellegű nyomozó hatósági mulasztások olyan gyakoriak, hogy az Alkotmánybíróság ezt alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek értékelte.
Márpedig az AB szerint nem áll összhangban az Alaptörvénnyel, ha a nyomozást folytató hatóság nem teremti meg annak lehetőségét, hogy a büntetőeljárásban kirendelt védő az eljárási törvényben foglalt jogait ténylegesen gyakorolhassa.
A védelemhez való jog tényleges tartalma
Az AB a határozatában részletesen kifejtette, részletezte a védelemhez való jog lényeges tartalmát:
E szerint a védelemhez való jog alkotmányos büntetőeljárási jog egyik olyan alapelve, amely a büntetőeljárás valamennyi szakaszában számtalan különböző részletszabályban érhető tetten. A védelemhez való jog alapja hogy a büntetőeljárás alá vont személynek joga van arra, hogy a vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje, arról álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni érveit felhozhassa, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá védő segítségét vehesse igénybe.
Sőt, a jogállami büntetőeljárás korlátozhatatlan minősége az eljárás tisztessége, amelynek egyik eleme az a követelmény, hogy a terhelt védelemhez való joga hatékony érvényesüljön.
A tisztességes eljárást egyébként mind a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya [14. Cikk 3. b)], mind az Emberi Jogok Európai Egyezménye [6. Cikk 3. b)] szerint minimálisan azt jelenti, hogy a terhelt és a védő megfelelő idővel és lehetőséggel rendelkezzék védelme előkészítésére, illetve rendelkezzék a védelmének előkészítéséhez szükséges idővel és eszközökkel
A védői eszközök és vagy lehetőségek pedig felölelnek minden olyan „elemet”, amely a büntető felelősség alóli mentesülést vagy a büntetés csökkentését szolgálhatja,
A védelemhez fűződő összetett jog tehát magában foglalja a védő igénybevételéhez való jogot is, azaz hogy a terhelt az állami büntetőigény érvényesítésével szemben történő védekezése során védőt vegyen igénybe.
Más a nyomozás, más a tárgyalás
A büntetőeljárás különböző szakaszai ugyanakkor más megítélés alá esnek. Az ügyészi irányítás és felügyelet alatt álló bűnügyi nyomozás a védő csak a védence, illetve az általa tanúként kihallgatni indítványozott személy kihallgatásán, a szakértő meghallgatásán, a szemlén, a bizonyítási kísérleten és a felismerésre bemutatáson lehet jelen. De a nyomozás befejezését követően nyomozás befejezésekor a védő a beszerzett bizonyítékokat, a nyomozás összefűzött iratait annak mellékleteivel együtt megtekintheti, azokról másolatot kérhet, a nyomozás kiegészítését indítványozhatja, és egyéb észrevételeket tehet. Ezzel szemben a bírósági tárgyaláson főszabály szerint a védő tárgyalási részvétele kötelező. (Kivéve ha az eljárásban nem kötelező a védő jelenléte)
De nyomozás során a védői jelenlét az egyes eljárási cselekményeknél még a védelem kötelező eseteiben is csak lehetőségként szabályozott. Ennek megfelelően önmagában a védő megjelenésének hiánya nem akadályozza a megalapozott gyanú közlését, a terhelt első és folytatólagos kihallgatásainak foganatosításait. A védő tehát jelen lehet a nyomozás során, de nem kötelező a jelenléte. A védő jelenlétének a lehetősége azonban rendkívül jelentős.
A nyomozási szakban van a legnagyobb szükség az ügyvédre
Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága az ötödik alkotmány kiegészítésben biztosított védelemhez való jog hatékony garantálását hasonló megfontolásból terjesztette ki a bírósági tárgyalást megelőző vizsgálati, nyomozási szakaszra. A amerikai Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint egyfelől a bűnügy kezdeti szakasza olyan kritikus része az eljárásnak, ahol leginkább szükség van professzionális jogi tanácsra és segítségre. Éppen ezért a védő igénybevételéhez való jog fogyatékos lenne, ha érvényesülését csak egy olyan szakasztól kezdve biztosítanák, amelyben a vallomástétel jelentősége csökken. Valamint a nyomozás során foganatosított terhelti kihallgatások döntő hatásúak lehetnek a későbbi bírósági szakaszra is.
Éppen ezért indokolt törvényi rendelkezés, hogy a gyanúsított kihallgatásáról a nyomozó hatóság olyan időben köteles intézkedni, hogy a terhelt megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre.
Minimum 24 órával előre
A fenti elvárások a hatályos magyar jogban nem csak elvi szinten de részletes szabályokban, rendeleti szinten is elő vannak írva. A belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló, a legfőbb ügyésszel egyetértésben alkotott 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 6. §-a értelmében a fogva lévő terhelt első kihallgatását megelőzően biztosítani kell, hogy védőt hatalmazhasson meg. A Rendelet 9. § (2) bekezdése pedig előírja, hogy a védőt kellő időben, legkevesebb huszonnégy órával korábban, a hely és időpont megjelölésével szükséges értesíteni azokról az eljárási cselekményekről, amelyeken az eljárási törvény alapján jelen lehet.
A védő jelenléte azért is fontos mert a terhelti kihallgatások nem nyilvánosak, következésképp azon csak a védő, a védőügyvéd lehet az egyetlen olyan résztvevő aki ellensúlyozni tudja a nyomozók teljes irányítása alatt cselekményt, és ellensúlyozni tudja a nyomozó hatósági dominanciát, ami bizony nem egyszer sajátos pszichikai nyomást gyakorol a terheltre, aki ilyen értelemben teljesen kiszolgáltatott.
Nem használható fel bizonyítékként
Az ilyen helyzetben tett gyanúsítotti vallomások önkéntességéről, jogszerűségéről csak abban az esetben lehet bírósági szakban meggyőződni, ha a nyomozást folytató hatóságok igazolják, hogy a terheltet védő eljárásjogi garanciáknak érvényt szereztek. Ha ez nem igazolható, akkor a terhelti vallomás nem használható fel bizonyítékként. A védő ennek megfelelően a feladatainak teljesítése során létfontosságú, garanciális jelentőségű szerepet tölt be az alkotmányos büntetőeljárásban. Éppen ezért a védői részvétel hozzájárul ahhoz, hogy a terhelt által tett vallomás később, mindenféle kételyek nélkül használható fel a bírósági tárgyaláson.
A védői jelenlét ilyen hiánya következésképp azonban csak abban az esetben egyeztethető össze védelemhez fűződő joggal, ha a nyomozást folytató hatóság képes igazolni, hogy kellő időben megtette mindazokat az intézkedéseket, amelyek alapján a védőnek lehetősége lett volna részt venni a kihallgatáson.
Összeegyeztethetetlen ezért a védelemhez fűződő jog hatékony érvényesülésével, ha a terhelt érdekében kirendelt védő nem tud arról, hogy védencét pontosan hol, és mikor hallgatják ki, ebben az esetben ugyanis a kirendelt védőnek lehetősége sincs a kihallgatáson megjelenni, védence ügyét megismerni, a kapcsolatot vele felvenni, illetve az eljárási törvényben meghatározott egyéb feladatait ellátni.
A védelemhez fűződő joggal az sem fér össze, ha a védőt olyan időpontban tájékoztatják a kihallgatás helyszínéről és időpontjáról, hogy ténylegesen már nincs lehetősége azon részt venni, és az eljárási törvényben meghatározott feladatait ellátni.
Az Alkotmánybíróság tehát – némileg összefoglaló jelleggel – a feni érvek alapján jutott arra a következtetésre, hogy csak akkor törvényes a gyanúsítotti kihallgatás, csak akkor használható fel az ennek során szerzett bizonyíték, ha az eljárás a fentiek szerint zajlik, és ebből következően a „fair eljárás” vagy más szóval az eljárás fair jellege nem kérdőjelezhető meg. Ellenkező esetben a terhelt vallomása a büntetőeljárás későbbi szakaszaiban bizonyítási eszközként nem értékelhető és nem vehető figyelembe.
Az AB előtt fekvő konkrét alkotmányjogi panasz sorsa
Érdekességképpen megjegyzendő, hogy bár az Alkotmánybíróság hatalmas jelentőségű megállapításokat tett, mégis azt állapította meg az előtte fekvő konkrét ügyben, hogy nem semmisíti meg a Győri Törvényszék kifogásolt ítéletét, mivel a konkrét ügyben nem a kifogásolt terhelti vallomás alapozta meg az elítélést, és a vallomás nem befolyásolta érdemben az alkotmányjogi panaszban kifogásolt törvényszéki ítéletet.
A fenti Alkotmánybírósági határozatot itt olvashatja