Egyik legutóbbi ügyemben egy üzbég állampolgár jogi képviseletét láttam el, kiadatási eljárásban.  Ügyfelemet az üzbég hatóságok nagy értékben elkövetett csalás miatt vádolták meg, és kiadatási kérelemmel fordultak Magyarországhoz. A vád szerint a terhelt által alapított cég szerződést kötött az ügy sértettjével, miszerint 12 milliárd értékű sum (üzbég valuta) terméket szállít majd a sértettnek. A sértett átutalt a cégnek 7 milliárdot, a cég azonban nem teljesítette kötelezettségét: a terhelt bankkártyájára került átutalásra az összeg, aki ezt saját igényeinek kielégítésére fordította.

 

A Fővárosi Törvényszék első fokon megállapította a kiadatás feltételeinek fennállását, ezért fellebbezéssel fordultam a Fővárosi Ítélőtáblához.

A fellebbezésben többek közt arra hivatkoztam, hogy

  1. bár a kiadatási kérelmet szigorú alaki és tartalmi követelmények szerint kellene előterjeszteni, az üzbég fél kiadatás kérelme érthetetlen, és pótolhatatlan hiányosságokat tartalmaz.
  2. hiányzik a kiadatás egy feltétele, a kettős büntetendőség: a leírt cselekmény ugyanis nem valósítja meg a Büntető Törvénykönyvben foglalt csalást. A tényállás a polgári jog területére tartozik, nem feleltethető meg más büntetőjogi tényállásnak sem
  3. harmadrészt azzal érveltem, hogy kiadatása esetén az ügyfelem emberi jogai sérülnének, tekintve, hogy Üzbegisztánban tömegesek az ilyen jogsértések, a fogvatartási körülmények nem kielégítőek, és fennforog a kínzás veszélye.

Az Ítélőtábla elutasította a fellebbezésemet, ezért az ügy az igazságügyi miniszter elé került, akinek a végső döntést kell meghozni a kiadatás ügyében. Az igazságügyi miniszter felhívást intézett az üzbég hatóságokhoz, hogy a védői aggályok ismeretében adjon a kiadatás esetére vonatkozó tájékoztatást, illetve garanciát a nemzetközi jogsértések lehetőségéről.

A magyar igazságügyi miniszter kérdései konrétan – többek között – az alábbi kérdéseket érintették:

  1. milyen fejlemények történtek az utóbbi időben az emberi jogok védelmével kapcsolatban (ismeretes, hogy mintegy két évvel ezelőttig Üzbegisztán Iszlam Karimov uralma alatt a világ egyik legkemélyebb diktatúrájaként volt ismert)?
  2. független-e a bírói hatalom, mik ennek a garanciái?
  3. milyen körülmények között történik a vádlottak illetve elítéltek fogvatartása? Milyen mechanizmus védi jogaikat?

Az üzbég fél válaszában az ombudsmani hivatalt említette, mint emberi jogi garanciát, kiemelte, hogy a bírák függetlenek, a fogvatartottaknak pedig 2,5 m2 életterük van, és részükre fekhely és élelem is biztosítva van (sic!)

A fentiekre reflektálva azzal érveltem, hogy az ombudsman pontos jogköreit nem ismerjük, ha hasonló  a hazánkban működő modellhez, akkor csak kötelező erővel nem rendelkező ajánlásokat tehet, így személye azonban önmagában nem képes biztosítani a kellő emberi jogi védelmi szintet. A védői tevékenységről és a bíróságokról szóló üzbég törvények elmulasztják emellett annak meghatározását, hogy pontosan hogyan van biztosítva a bírói kar függetlensége. A fogvatartottak jogait biztosító üzbég elnöki rendelet pedig csupán általános, semmitmondó feladatokat ró a hatóságokra: például „jogaik szoros felügyeletét”, nem írja azonban le, hogy ez pontosan hogyan, milyen szerv által valósul meg. Érvelésem szerint ezért Üzbegisztánban nem ment végbe az utóbbi években kellő változás az emberi jogok védelme terén.

Kiemeltem, hogy az üzbég törvények emellett minimum 2 ill. 2,5 négyzetméternyi életteret írnak elő a fogvatartási intézményekben – ehhez képest az Emberi Jogi Bíróság által megkövetelt a minimum 6. ill. 4 négyzetméter. Az üzbég hatóságok garanciaként említik, hogy fekhelyet, ételt biztosítanak a fogvatartottaknak, holott ezek természetes szükségletek, amelyek biztosítását nem is kéne kiemelni, hiszen magától értetődőek. Üzbegisztánban emellett semmilyen hatékony monitoring rendszer nem létezik a fogvatartási körülmények ellenőrzésére.

Az üzbég válasz emellett nagyon sok, a miniszter által feltett kérdésre egyáltalán nem vagy csak homályos választ adott. Az érvelésem szerint ezért nem biztosított, hogy kiadatása esetén ügyfelem emberi jogai ne sérüljenek.

Az igazságyi miniszter döntésével megtagadta ügyfelem kiadatását Üzbegisztánba, aki ezáltal szabadult a kiadatási letartóztatásból.