Prostitúció – szexuális szolgáltatásra való felhívás
Büntetőjogi szempontból érdekes kérdéseket vetett fel egy indiai állampolgár ügye, akinek képviseletét szabálysértési eljárásban láttam el. Az ő felelősségét szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalmának megsértése miatt indult szabálysértési eljárásban állapították meg.
Az ügy tényállása
Az ügy tényállása szerint egy járőrszolgálatot teljesítő rendőr egy ötödik kerületi épületben tartott ellenőrzést bejelentés alapján, ahova prostituáltak jártak a kuncsaftjaikkal. Odabent intézkedés alá vontak egy nőt és egy férfit, és megállapították személyazonosságukat. A férfit azonban meghallgatni nem tudták a helyszínen, mivel angolul beszélő külföldi állampolgár volt. A nő, H.T. elmondása szerint a férfit egy hotel mellett szólította le, és felajánlotta neki a szexuális szolgáltatásait ellenszolgáltatás fejében. Beleegyezés után az említett ötödik kerületi épületbe mentek, szexuális cselekményre nem került azonban sor, és az árban sem egyeztek meg, mivel a rendőr éppen akkor érkezett a helyszínre.
Szexuális szolgáltatásra való felhívás: szabálysértésnek minősül
Az akkor hatályos szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 184. § (1) bekezdése alapján aki a külön jogszabály szerint meghatározott védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális szolgáltatás nyújtására felhív, illetve más személy szexuális szolgáltatásának felajánlását elfogadja, szabálysértést követ el. Ezen szabálysértés elkövetőit a törvény 150 000 forintig terjedő pénzbírsággal rendeli büntetni.
A szabálysértési határozat
Ezen jogszabályhely megsértése miatt a rendőrkapitányság az eljárás alá vont személy felelősségét megállapította, és 101 800 forint pénzbüntetéssel sújtotta.
A fellebbezésem jogi indokai
A határozat ellen kifogást és igazolási kérelmet terjesztettem elő – hiszen az eljárás alá vont csak később értesült a határozatról -, mely a következő érveken alapult.
Mivel az eljárás alá vont személy a magyarországi, helyi viszonyokat nem ismerő külföldi állampolgár, semmiféle ismerete nem volt arra vonatkozólag, hogy mik a szexuális szolgáltatások igénybe vételére vonatkozó helyi jogszabályok; nem tudta, hogy ezek milyen zónában jogszerűek avagy tiltottak.
Emellett a türelmi zónák kijelölése az önkormányzatok által alkotmányellenesen mind a mai napig nem történt meg, tehát a magyar állampolgárok sem lehetnek tisztában a szexuális szolgáltatások igénybevételének jogszerűségével.
Kifogásomat a szabálysértési törvény 2. § (7) bekezdésére alapoztam, miszerint nem vonható felelősségre, akivel szemben büntethetőséget kizáró ok áll fenn. A Büntető Törvénykönyv megfelelő szabályának alkalmazása alapján pedig megállapítható, hogy nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. Márpedig a türelmi zónák kialakítására vonatkozó szabályozatlanság és a normabizonytalanság egy külföldi személy esetén ilyen alapos oknak minősül.
Érvelésem szerint ezen kívül a kiszabott pénzbírság az elkövetett szabálysértés esetén eltúlzott mértékű volt, főleg egy szabálysértési előélettel nem rendelkező személy esetén. A hatóság a középmértéktől felfele való eltérés tekintetében nem terjesztett elő indokolást, a határozat tehát ebben a tekintetben megalapozatlan volt.
A jogerős határozat szexuális szolgáltatásra való felhívás
A bíróság az igazolási kérelemről és a kifogásról megállapította, hogy alaposak, azoknak helyt adott – ennek eredményeként az eljárást megszüntette.
Más büntetőjogi cikkeim itt olvashatóak
Egy érdekes oldal szabálysértésekről