Az előzetes letartóztatás meghosszabbítása tárgyában a vádirat benyújtásáig a nyomozási bíró dönt. A meghosszabbítás nyomozási bíró akkor tart ülést, ha az előzetes letartóztatási iránti indítványban az ügyész új körülményre hivatkozik, egyébként pedig ha előzetes letartóztatás elrendelésétől számított hat hónapot meghaladó meghosszabbítás kérdésében kell dönteni.

Ha a nyomozási bíró az előzetes letartóztatás meghosszabbítását nem rendeli el, vagy helyette házi őrizetet, vagy lakhelyelhagyási tilalmat rendel el, akkor az ügyészi fellebbezésnek a gyanúsított szabadlábra helyezése tekintetében halasztó hatálya van. (Szemben a büntetőeljárás tárgyalási szakában, tehát nem nyomozási bíró, hanem tárgyaló bíró által hozott ilyen tartalmú végzéssel)

Ilyen esetekben az előzetes letartóztatás csak az előzetes letartóztatást elrendelő korábbi bírói végzésben megjelölt időtartam lejártáig állhat fenn. A gyanúsítottat ennek az időpontnak a lejártáig szabadon kell bocsátani, az ügyészi fellebbezés ellenére.

A fellebbezést a másodfokú bíróság (törvényszék vagy ítélőtábla) tanácsban eljárva bírálja felül, méghozzá a teljes felülbírálat elve alapján, tehát függetlenül attól, hogy ki és milyen okból fellebbezett.

Ha a gyanúsított a másodfokú bíróság döntéséig szabadul, mert a fellebbezést követően lejárt a korábbi végzésben előírt, előzetes letartóztatás végeként meghatározott időtartam, a végzést akkor is felül kell bírálni. Ebben az esetben a másodfokú bíróságnak szem előtt kell tartania, hogy a gyanúsított már nincs fogvatartásban.

Azonban a másodfokú bíróságnak így is joga van, arra, hogy az elsőfokú határozatot megváltoztassa, ha álláspontja szerint az helytelenül alkalmazza a jogszabályt.