Az európai elfogatóparancsot haladéktalanul vissza kell vonni, ha a kibocsátásának oka megszűnt.
Sajnos jó pár éve a törvény úgy rendelkezik, hogy folyamatban lévő büntetőeljárás esetén az európai elfogatóparancs nem vonható vissza, csak akkor ha a terhelt Magyarországon elfogásra került, vagy elhunyt.
Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy olyan körülmény, mint például a keresett személy lakcímének ismertté válása még bírói mérlegeléssel sem eredményezheti az európai elfogatóparancs visszavonását – szemben a belföldi elfogatóparanccsal.
A törvény fenti változása időben egybe esett egy olyan ügyemmel, amikor a magyar bíróság egy Angliában élő ügyfelemet rendelte elfogni európai elfogatóparanccsal, és a kinti átadási eljárás ideje alatt ügyfelem óvadék ellenében szabadlábon védekezett. Indítványoztam is a magyar bíróságon, hogy mivel ismertté vált a lakcíme, vonják vissza az elfogatóparancsot. Ennek a bíróság helyt is adott, az utolsó pillanatban, pár órával az előtt, mikor ügyfelemnek már a Heathrow repülőtéren kellett volna megjelennie az átadás végrehajtása érdekében.
Sokszor tűnődtem azon, hogy ez az eset is közrejátszhatott abban, hogy a fenti értelmű törvénymódosítás megalkotásra került, ami – álláspontom szerint helytelenül – kizárja a bírói mérlegelést az elfogatóparancs visszavonása tárgyában.
Az európai elfogatóparancs visszavonásáról szóló végzést egyébként a kibocsátó bíróság haladéktalanul megküldi köteles a terhelt bejelentett lakóhelye, ennek hiányában bejelentett tartózkodási helye – ha a terhelt egyikkel sem rendelkezik, a kibocsátó bíróság székhelye – szerint illetékes rendőrkapitányságnak és a NEBEK-nek.