Az erőszakos bűncselekmények sértettjei gyakran nemcsak a bűncselekmény közvetlen hatásaitól szenvednek, hanem a bűncselekményt követő időszakban is további zaklatásnak lehetnek kitéve.
Ez a jelenség súlyosan ronthatja a sértettek helyzetét, és megnehezítheti a bűncselekmény feldolgozását. A 2025-ben, nem rég hatályba lépett komplex jogszabály-módosításás igénye abból fakadt, hogy a korábbi szabályozás nem vette kellőképpen figyelembe az erőszakos bűncselekmények sértettjeinek különleges kiszolgáltatottságát.
Miről lesz szó ebben a cikkben?
Mi volt a korábbi, zaklatásra vonatkozó szabályozás hiányossága?
Ezzel kapcsolatban a zaklatás általános tényállása nem fedte le azokat a magatartásokat, amelyek kifejezetten az erőszakos bűncselekmény sértettjének megfélemlítésére, megzavarására irányulnak.
Az új jogszabály indoklása kiemeli, hogy nem csak a sértett, hanem minden személy magánautonómiájának tisztelete magában foglalja azt a mindenkire vonatkozó jogi kötelezettséget, hogy az érintett akarata ellenére tartózkodni kell magánéletébe való egyoldalú beavatkozástól.
Azonban még hangsúlyosabb ez az igény a személy elleni erőszakos bűncselekmények olyan sértettjei részéről, akik nem kívánnak semmilyen módon kapcsolatot fenntartani a sérelmükre bűncselekményt elkövető személyekkel. Márpedig a sértett zaklatása több szempontból probléma, azaz büntetőjog-dogmatikai szóhasználattal „veszélyes a társadalomra”, és akár azt lehetetlenné teszi az alapbűncselekmény felderítését és büntetőjogi üldözését, mivel a sértettek esetleg megfélemlítve módosítják a vallomásukat.
Mi változott a Büntető Törvénykönyvben a zaklatással kapcsolatban?
A Büntető Törvénykönyv (Btk.) módosítása az eddigi zaklatás tényállását (Btk. 222 §) egészíti ki, az alábbiak szerint:
„(1a) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az ellene folytatott büntetőeljárás hatálya alatt a) azt követően, hogy vele a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 51/A. §-a szerinti önkényes kapcsolatfelvétellel szembeni védelemről szóló határozatot közölt, vagy b) a vele szemben elrendelt távoltartás magatartási szabályainak megszegésével a sértettel kapcsolatot teremt abból a célból, hogy a sértettet megfélemlítse vagy a magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon.
Mire érdemes felhívni a figyelmet a zaklatás új tényállásának szempontjából?
Az erőszakos bűncselekmény sértettje elleni zaklatás vétsége csak a büntetőeljárás folyamatban léte alatt valósulhat meg.
A zaklatás korábbi (1) bekezdés szerinti tényállásban háborgatásnak „rendszeresnek” vagy „tartósnak” kellett lennie ahhoz hogy megállapítható legyen ez a vétség. Az új tényállás szerint ezek fennállta nem szükséges, ha a sértett hatósági határozattal is megerősítetten elzárkózik a kapcsolatfelvételtől.
Ennek a terhelt részéről történő megsértése már olyan fokú jogsértést fejezhet ki a sértett magánautonómiájával szemben, amely súlyosságában megfeleltethető annak a jogsérelemnek, ami a zaklatás esetében a rendszeres háborgatással valósul meg. Tehát a zaklatás fogalma szélesebb körű, mint a korábbi szabályozásban.
Fontos változás, hogy a zaklatás új alapesetébe tartozik majd a távoltartás, mint személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés magatartási szabályainak legsúlyosabb megszegése is.
A távoltartás megszegése jelenleg eljárási eszközökkel, rendbírság alkalmazásával, illetve szigorúbb kényszerintézkedés elrendelésével szankcionált. Ugyanakkor a jelen Btk. módosítással egyertelmű, hogy ez nem csak büntetőeljárási hanem büntető anyagi jogi eszközökkel is szankcionálható lesz, mivel a hatósági felhívás vagy távoltartási lrendelését követően önkényesen, jogellenesen beavatkozó módon történő kapcsolatfelvétel zaklatásnak minősül.
Mikor nem állapítható meg a zaklatás vétsége?
Külön fel kell hívni a figyelmet a célzatban szereplő önkényesség tényállási elemére tekintettel nem csak azoknak az eseteknek a büntethetősége kizárt, amikor az eltiltásról szóló határozatot a törvényben szereplő kizáró okok ellenére hozták meg, hanem az olyan további esetekben is, amikor a terhelt társadalmilag is elfogadott esetekben teremt kapcsolatot a sértettel, pl. az őt telefonon sikertelenül felhívó sértettet visszahívja vagy a sértettet váratlanul ért anyagi kár elhárítása érdekében cselekszik.
Mi változik a büntetőeljárási törvényben?
A büntetőeljárási törvényben ezzel egyidejűleg hatályba lép egy olyan intézmény aminek a neve „Védelem az önkényes kapcsolatfelvétellel szemben”.
Eszerint a személy elleni erőszakos bűncselekmény sértettje indítványozhatja, hogy a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság hívja fel a terheltet arra, hogy tartózkodjon a sértett a magánéletébe, illetve a mindennapi életvitelébe való önkényes beavatkozástól.
Mikor kérhet védelmet a sértett az önkényes kapcsolatfelvétellel szemben?
A sértett már a feljelentésben is nyilatkozhat erről, mivel a törvény lehetővé teszi, hogy a személy elleni erőszakos bűncselekmény sértettje ezt az indítványát a nyomozás során a gyanúsítotti kihallgatást megelőzően is előterjesztheti.
Mit tesz a nyomozóhatóság (rendőrség vagy ügyészség) vagy a bíróság (ha már ilyen szakban van az ügy) védelemre vonatkozó kérelem esetén?
A sértett indítványáról három munkanapon belül hozott határozatában ezt elutasítja ha törvényben rögzített kizáró ok áll fenn. (Erről lejjebb)
Ha ilyen nincs akkor megállapítja, hogy nem nincs kizáró ok, és figyelmezteti a terheltet (ha még nincs közölve a gyanúsítás akkor az első kihallgatásakor), hogy büntetendő cselekményt követ el, ha a büntetőeljárás hatálya alatt a sértettel kapcsolatot teremt abból a célból, hogy a sértettet megfélemlítse vagy a magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon.
A terheltet egyúttal figyelmeztetni kell arra is, hogy a büntetőeljárási jogainak gyakorlásával összefüggésben a sértettel a kapcsolat felvételét a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság útján kezdeményezheti. Hiszen a gyanúsított és a sértett kapcsolatfelvétele akár törvényes célt is szolgálhat: bocsánatkérés, vagy kártérítés felajánlása, nyilván nem indokolt ettől megfelelő hatósági konrtoll mellett elzárni a feleket.
Mikor nem teljesíthető a sértett indítványára közölt hatósági felhívás és figyelmeztetés?
Korábban említettem hogy a hatóság csak akkor utasíthatja el a sértett védelemre irányuló kérését, ha a terhelt és a sértett között olyan jogviszony például lakhatásra, munkavégzésre irányuló vagy közös gyermekre vonatkozó szülői felügyeleti jogviszony áll fenn, amely alapján a terhelt jogosult kapcsolatot tartani a sértettel.
Ilyen esetben az eddigi büntetőeljárási szabályok jelenthetnek megoldást: a távoltartásra vonatkozó kötelezettséget továbbra is bírói engedélyes kényszerintézkedéssel lehet előírni
Milyen jogorvoslat vonatkozik a hatósági tartózkodásra való felhívással szemben?
Mivel elég súlyos jogkorlátozásról van szó, fontos, hogy a gyanúsított, terhelt is jogvédelmet kapjon azzal szemben, ha vitatja, hogy a törvényi feltételei fennállnának ennek a jogkorlátozásnak. Ilyen esetben a gyanúsítással szembeni panasza keretében kérheti, hogy a panaszt elbíráló ügyészség vizsgálja felül a felhívás törvényességét.
Olvassa el más büntetőjogi cikkeimet
