Idézést kapott egy nyomozóhatóságtól (rendőrségtől, NAV bűnügyi nyomozó szervétől, vagy nyomozó ügyészségtől), hogy fáradjon be tanúként, vallomást tenni? Ilyenkor sokak fejében megszólal egy vészcsengő. Felmerül az aggasztó gondolat, hogy tanúként megyek be, de gyanúsítottként jövök ki.
Szürkezónás nyomozási taktika
Sajnos a fenti aggodalomnak van gyakorlati alapja. Régebben ez rendszeres gyakorlat volt, szürkezónában (vagy inkább feketezónában) zajló nyomozási taktika, hogy a potenciális gyanúsítottat előbb hallgassuk ki tanúként, majd gyanúsítsuk meg. Így nyerhető ki tőle a legtöbb információ.
Ez az álláspontom szerint jogellenes, és ahhoz kell, hogy vezessen, hogy később, a büntetőeljárás bírósági szakában ki kell rekeszteni az így szerzett bizonyítékot.
A tanúból gyanúsított gyakorlat jogi háttere
Az Alaptörvény XXVIII. cikke írja elő a tisztességes eljáráshoz való jogot, az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. cikkével összhangban.
Ezen túlmenően a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény („Be.”)166 § (1) bekezdése alapelvi szinten írja elő a bizonyítás törvényességének követelményét. E szerint a bizonyítási eszközök felderítése összegyűjtése biztosítása és felhasználása során e törvény rendelkezéseit kell figyelembe venni.
Miért hátrányos a gyanúsítottra nézve ha előbb tanúként hallgatják ki?
A Be. 168 § (2) szerint a tanú köteles vallomást tenni. A Be. 176 § (1) bekezdése alapján a tanút figyelmeztetik arra, köteles igazat mondani.
Ezzel szemben garanciális elve a büntetőeljárásnak, hogy a gyanúsított nem köteles vallomást tenni, szabadon védekezhet, azaz nem köteles igazat mondani, azzal a korláttal, hogy mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat, illetve hamis tényállítással kegyeleti jogot nem sérthet.
Az, hogy az ügy későbbi gyanúsítottjait először tanúként hallgatja ki a nyomozóhatóság a tisztességes eljárás tilalmába és bizonyítás törvényességének előírásába ütközik, helyesebben ütközhet.
A „tanúból gyanúsított” problematika a parlamentben
A probléma komplexitását jól szemlélteti az, hogy 2015. március 30-án az országgyűlésben zajlott le az a vita, melynek során Dr. Bárándy Gergely országgyűlési képviselő a dr. Polt Péter legfőbb ügyészhez intézett azonnali kérdésében – az un. Quaestor-ügy rendőrségi nyomozása kapcsán – kifogásolta, hogy „..azokat, akikről biztosan lehetett tudni, hogy érintettek és bűncselekményt követnek el, … legalább tanúként miért nem hallgatták ki”.
Válaszában maga a Legfőbb Ügyész jelentette ki, hogy „aki potenciális gyanúsított, az nem hallgatható ki előzőleg tanúként, ez mindenfajta emberi jognak ellentmond” A további vita során a Legfőbb Ügyész azt is kijelentette, hogy a kérdést megfogalmazó képviselő gyakorlatilag törvénysértő gyakorlat folytatására biztatta az ügyészséget.
A Legfőbb Ügyész nyilatkozatának hatása a tanúból gyanúsított problémára
A fentiek mind politikában, mind a büntetőjogi szakmán belüli kisebb vihart kavartak, amely odáig vezetett, hogy a Legfőbb Ügyészség vizsgálatot rendelt el, és ennek eredménye gondosan kimunkálta az a Legfőbb Ügyész által az országgyűlésben is kimondott tételt, hogy a büntetőeljárásra vonatkozó szabályokból következően – aki potenciális gyanúsított, azt nem lehet tanúként kihallgatni. Potenciális gyanúsítottról pedig akkor beszélhetünk, amennyiben van személyre szabott gyanú, de az még nem megalapozott.
Legfőbb Ügyészségi vizsgálat
A Legfőbb Ügyészségi vizsgálat eredménye statisztikákat is közölt. Rávilágított, hogy az általa szúrópróba szerűen tételesen vizsgált 41 ügynek 54 vádlottja volt. Megállapítást nyert, hogy jónéhány ügyben későbbi vádlottat úgy hallgatták ki tanúként, hogy volt terhelő adat velük szemben, de ez nem érte el az alapos gyanú szintjét (potenciális gyanúsítottak voltak), ezért a tanúkénti kihallgatásuk sértette a tisztességes eljárás elvét.
Jónéhány későbbi vádlott illetően ráadásul úgy került sor a tanúkihallgatásra, hogy velük szemben ekkor már megfelelő bizonyítékok álltak rendelkezésre a megalapozott gyanú közléséhez. Ezek tanúkihallgatások a Legfőbb Ügyészség álláspontja nem csak tisztességtelenek, hanem kifejezetten törvénysértőek voltak. A törvénysértéshez a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint az vezetett, hogy a nyomozó hatóság hibásan értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat.
A Legfőbb Ügyészség csak a fennmaradó ügyekben látta úgy, hogy a későbbi vádlottak tanúkihallgatása nem volt törvénysértő, mivel a nyomozás ezen időszakában még egyáltalán nem volt adat arra, hogy a tanú bűncselekményt követett el.
Lehetek-e tanúból gyanúsított manapság (2022)?
Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a Legfőbb Ügyész 2015-ös parlamentben kimondott szava olyan irányban hatott az országban zajló büntetőeljárásokra, hogy a tanúból gyanúsított „trükköt” egyre kevésbé lehet büntetlenül kijátszani. És ennek megfelelően csökkenő tendenciát folytat ez a jogellenes gyakorlat.
Kamarámnak, a Budapesti Ügyvédi Kamarának a honlapja