A közúti baleset okozása és a büntetőjog

A fejlődő közlekedés, a forgalom sűrűségének növekedése folytán a közlekedés szabályainak megszegése számos emberi életet veszélybe sodorhat vagy ki is olthat. Ebből kifolyólag a jogalkotó szükségesnek tartott pönalizálni egyes magatartásokat, amelyek súlyos következményekhez vezethetnek – ezek közül napjaink egyik legnagyobb relevanciával bíró és leggyakrabban előforduló bűncselekménye a közúti baleset okozása.

A büntetőjogi tényállás

Ezt a Btk.-ban foglalt tényállás szerint az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést, tehát nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoz. Fontos, hogy a súlyos testi sértés tekintetében az ún. „tényleges” gyógytartamot kell figyelembe venni: ez általában azonos az anatómiai gyógytartammal, ami akkor következik be, ha a megsérült szövetek anatómai egysége helyreállt, tehát például a sebszélek összetapadtak, a sebváladék már nem ürül.

A KRESZ mint mögöttes jogszabály

A bűncselekmény elkövetője tehát a közúti közlekedés szabályainak megszegésével valósítja meg a tényállást. Ezeket a szabályokat a KRESZ tartalmazza elsősorban, ennek részletszabályait fogja össze „keretként” ez a tényállás. A legfontosabb általános követelmény, amit a járművezetés során be kell tartani: a kellő figyelem és körültekintés tanúsítása. Fontos kiemelni azonban, hogy nem minden szabályszegést pönalizál ez a tényállás, csupán azokat, amelyek a szabályszegéssel okozati összefüggésben súlyos eredményhez, tehát minimum súlyos testi sértéshez vezetnek. Minősített esetet valósít meg, ha maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, tömegszerencsétlenséget, halált, kettőnél több személy halálát vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz az elkövető.

További büntetőjogi tényállási elemek

Az okozati összefüggés meglétére a büntetőjog számos elméletet kidolgozott, ezek közül az elkövető büntethetőségének megállapításánál a bírói gyakorlat az ún. objektív beszámítás bonyolult elméletét alkalmazza. Ez számos összetevőre lebontva vizsgálja a magatartás és az eredmény közti kapcsolatot, többek közt például a konkrét normasértés relevanciájára (ha például a terhelt 60 km/h-s sebességgel halálra gázolta a gyalogost, ugyanúgy bekövetkezett volna-e az eredmény, ha a megengedett, 50 km/h-s sebességgel halad). Leegyszerűsítve az elmélet lényegét: a józan ész is azt kívánja meg, hogy amennyiben az elkövető például azzal szegett szabályt, hogy nem vitte magával az útjára a forgalmi engedélyét, de egyébként szabályosan halad és ezen kívül más szabályt nem szeg meg, mégis halálra gázolja a sértettet, akkor a jogosítvánnyal kapcsolatos szabályszegése ne legyen releváns.

Kimentési lehetőségek a büntetőjogi felelősség alól

Fontos kivétel, hogy nem állapítható meg az elkövető felelőssége, ha a baleset elháríthatatlan külső ok folytán következett be. Ilyen ok lehet például a jármű műszaki meghibásodása (feltéve természetesen, hogy a járművezető megfelelően ellenőrizte a jármű állapotát vezetés előtt). Akkor sem állapítható meg felelősség, ha a más hibájából keletkezett veszélyhelyzet elhárítására a terhelt nem a legcélszerűbb megoldást választja. Nem várható el ugyanis, hogy a járművezető a hirtelen kialakult veszélyhelyzetben rendelkezésre álló, igen rövid idő alatt tökéletesen felmérje a helyzetet és ideálisan cselekedjen – ezért a vezetési manővere miatt (pl. merre rántja el a kormányt) nem vonható felelősségre.

A közúti baleset okozása mint bűncselekmény elhatárolása más büntetőjogi tényállásoktól

Kiemelendő, hogy a közlekedés szabályainak megszegése lehet szándékos vagy gondatlan is, de az eredmény tekintetében az elkövetőt csak és kizárólag gondatlanság terhelheti. Az elkövető dönthet tehát úgy, hogy szándékosan túllépi a sebességhatárt, vagy pillanatnyi figyelemhiány következtében nem veszi észre az útjelző táblát és így valósítja meg a szabályszegést, de a tényállás megkívánja, hogy a cselekmény eredményeként elgázolt járókelő halála azért következzen be, mert az elkövető nem tanúsította a tőle elvárható figyelmet és körültekintést. Amennyiben az elkövetőt szándékosság terheli az eredmény tekintetében, tehát kifejezetten kívánta a járókelő halálát, vagy ebbe belenyugodott, nem ez a bűncselekmény állapítandó meg, hanem szándékos emberölés vagy testi sértés.

A közúti baleset okozása bűncselekményének enyhébb, szabálysértési alakzata a közúti közlekedés rendjének megzavarása: ezt az valósítja meg, aki a közúti közlekedés szabályait megszegi és ezzel másnak vagy másoknak életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy könnyű testi sértést okoz. Ez tehát az enyhébb eredményben különbözik a bűncselekményi alakzattól.

Fontos megemlíteni, hogy amennyiben az elkövető ittas állapota játszott közre a közúti baleset okozásában, úgy nem ez, hanem a járművezetés ittas állapotban bűncselekménye kerül megállapításra.