Az ügyvédi munka során gyakran tapasztalom, hogy két fontos büntetőjogi fogalom, az elfogatóparancs és a személykörözés fogalmai keverednek egymással.

A két jogintézményben hasonlatos az, hogy az érintett személy mindkettő alapján bekerülhet a körözési rendszerbe. A körözés önmagában ugyanakkor csak arra irányul, hogy a keresett személyt a hatóság azonosítsa és tartózkodási helyét felkutassa.

Az elfogatóparancs ezzel szemben már magában foglalja, hogy a keresett személyt megtalálása esetén 24 illetve 72 órán belül az adott rendőrség, ügyészség, vagy bíróság elé kell állítani.

Körözését tanúnak is el lehet rendelni, elfogatóparancsot csak az ügy terheltje ellen lehet kibocsátani.

Aki ellen csupán körözés van kiadva, de elfogatóparancs nincs kibocsátva, annak őrizetbe vételére nincs jogalap. Személyi szabadságának jogalap nélküli megsértése a hatóság fegyelmi és kártérítési felelősségét egyaránt felveti.