A különbség: a szándék

Az emberölés (vagy ennek kísérlete) és a halált (vagy életveszélyt) okozó testi sértés megállapítása között a büntetőjogi ítélkezési gyakorlatban régóta kialakult szempontrendszer segíti a jogalkalmazót. A laikusok számára azonban nehezen átlátható, hogy mi alapján minősül egy személy elleni támadás végül emberölés kísérletének (aminek a büntetési tétele a befejezett emberöléshez hasonlóan alapesetben öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés) vagy halált okozó testi sértésnek. (aminek a büntetési tétele két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés)

A különbség a kettő között az elkövető szándéka tekintetében áll fenn. Emberölésnek csak az a cselekmény minősül, ahol az elkövető tudata átfogja a sértett halálának bekövetkezését (kísérlet esetében ennek lehetőségét) és erre az akarata is kiterjed (szakszóval: ezt kívánja) vagy legalábbis belenyugszik.

A halált okozó testi sértés esetében azonban az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul, de a halálos eredmény tekintetében csak az elkövető gondatlansága állhat fenn.

Ezzel szemben például az életveszélyt okozó testi sértés esetében az eredményre (tehát a sértett életveszélyes állapotára) kiterjedhet az elkövető szándéka, de a halálos eredményre természetesen nem, hiszen akkor már emberölés kísérletéről beszélnénk.

Összefoglalva tehát az elhatároló szempont az, hogy az elkövető szándéka halál okozására vagy csak testi sértés okozására irányult-e.

Milyen konkrétumok alapján határolható el?

Ennek eldöntéséhez azonban nyilván nem elégedhet meg a jogalkalmazó az elkövető erre vonatkozó nyilatkozatával, hanem a külvilágban megnyilvánuló ún. objektív ismérvek alapján kell állást foglalni.

Ilyen elhatároló szempontok például:

– az elkövetés eszköze. A különösen veszélyes eszközök, mint a lőfegyver, nagy pengehosszúságú kés általában az emberölésre irányuló szándékra engednek következtetni.

– az elkövetéskor használt erőkifejtés mértéke, esetleges megismétlése, folyamatossága, irányítottsága is fontos elhatárolási szempontja az emberölésnek és a halált okozó testi sértésnek. A gyakorlat szerint a kapkodva, hadonászva végrehajtott ütés, szúrás rendszerint a testi sértés okozására irányuló szándékra utal. Lőfegyverrel leadott lövés esetén a legfontosabb szempont, hogy életfontosságú szervekre célzott-e az elkövető,
– ugyanis a sérülés helye és jellege is következtetési alap lehet az elkövető szándékára. (Életfontosságú szervnek, területnek minősül a fej, a szív-, has- és mellüreg és a nyaki területek)

– az elkövető kijelentéseiből szintén lehet szándékára következtetni (azzal, hogy a „megöllek” kifejezés használata nem feltétlenül jelent tényleges ölési szándékot, mert adott esetben ez csak egy indulati kijelentés

– fontos feltárni a fentiek mellett az elkövető személyiségét, valamint a cselekményt kiváltó indítóokot (motívumot), ami a leggyakrabban harag, féltékenység, félelem, szégyen, bosszú stb., Ezekből, vagy éppen ezek hiányából is következtetés vonható le arra, hogy az elkövető szándéka emberölésre vagy csupán testi sértés okozására irányult-e. Fontos leszögezni, hogy a konkrét indítóok hiánya még nem zárja ki automatikusan az emberölés bűntettének megállapítását.

– a fentiek mellett természetesen mérlegelni szükséges az elkövető és a sértett életkorát, fizikumát, önmagukban és egymáshoz viszonyítottan is.