A tényálláshoz kötöttség
Alapvetően az elsőfokú büntetőbíróság feladata a bizonyítási eljárás lefolytatása (tanúk kihallgatása, helyszíni szemle lefolytatása, okiratok értékelése, igazságügyi szakértők meghallgatása stb.), és fő szabály szerint a másodfokú büntetőbíróságot az első fok által megállapított tényállás köti, azaz alapján bírálja el a fellebbezést.
E miatt a szabály miatt kulcsfontosságú annak ismerete, hogy mi minősül ténykérdésnek (ténymegállapításnak), és mi minősül jogkérdésnek (jogi értékelés körébe tartozó kérdésnek) hiszen a ténykérdések másodfokon csak kivételesen támadhatóak.
A másodfokú bíróságot csak akkor nem köti az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás, ha a tényállás megalapozatlan, vagy ha a fellebbezésben akár az ügyész akár a védőügyvéd új tényt állít, vagy új bizonyítékra hivatkozik, és ennek alapján a másodfokú bíróság elrendeli a bizonyítást.
A megalapozatlanság fogalmának jogi jelentése gyakran kulcsfontosságú a másodfokú büntetőeljárásban. A megalapozatlanság körében ugyanis nem lehet arra hivatkozni, hogy a bíróság például a vádlottra sérelmesen értékelte a bizonyítékokat, ez ugyanis szabad bírói mérlegelés tárgya, és sem a védelem, sem a vád részéről eredményesen nem támadható.
A megalapozatlanságra ezzel szemben akkor lehet hivatkozni eredménnyel, ha az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének nem tett eleget, nem vont értékelési körbe valamennyi bizonyítékot, vagy ha a mérlegelése ellentmond a logika alapvető szabályainak.