A csődbűncselekmény tényállása a gazdasági büntetőjog, gazdasági bűncselekmények körébe tartozik.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1979. évi IV. törvény (Btk.) 290.§-ban foglalt csődbűncselekmény törvényi tényállását az követi el, aki a csődeljárás vagy felszámolási eljárás során, a tartozása fedezetéül szolgáló vagyonát kimenti a hitelezői igények érvényesítése alól. A csődbűncselekmény elnevezése a korábbi szabályozásban csődbűntett volt.
A csődbűncselekmény törvényi szabályozásának valamennyi fordulata a hitelezői érdekek védelmét szolgálja, így biztosítva a piacgazdaság zavartalan működését, melynek elengedhetetlen feltétele, hogy a hitelezők képesek legyenek a tőkeáramlás eszközrendszerét megteremteni.
A csődbűncselekmény elkövetési magatartásai
Ez többféle magatartással valósulhat meg. Elrejtéssel, ha az elkövető a vagyonát a hitelezői számára hozzáférhetetlenné teszi. Eltitkolással, ha a hitelezők egyáltalán nem is szereznek tudomást a vagyonról. Megrongálással, amennyiben az elkövető olyan kárt okoz a dologban, amely miatt az már nem lesz alkalmas rendeltetésszerű használatra, ezáltal csökken az értéke is vagy megsemmisítéssel, amennyiben a dolog olyan szinten sérül, hogy eredeti állapotba többé nem lehet visszaállítani, illetve ténylegesen megszűnik létezni. Végül használhatatlanná tétellel, amely magatartás megvalósításához elegendő, ha az elkövető a vagyont rendeltetésszerű használatra átmenetileg vagy véglegesen alkalmatlanná teszi.
Mindezek mellett az elkövető kimentheti vagyonát a hitelezői igények érvényesítése alól színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével, illetőleg oly módon is, hogy veszteséges üzletbe kezd, vagy azt folytatja. Ez utóbbi magatartás csak abban az esetben valósítja meg a csődbűncselekmény törvényi tényállását, ha az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétesen fejtik ki, ha viszont a kockázatvállalás megengedett, akkor a cselekmény sem jogellenes. Végül pedig megvalósítható a csődbűncselekmény az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon, például akkor, ha a gazdálkodó szervezet olyan üzletbe kezd, ahol tudatosan számol a veszteséggel, de közben abban reménykedik, hogy végül a szokásosnál lényegesen nagyobb nyereségre tesz majd szert.
Fizetésképtelenség
Valamennyi magatartási formához fizetésképtelenség kapcsolódik, melynek fogalmát a Csődtörvény (1991. évi XLIX. törvény) határozza meg. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet és a fizetésképtelenség is ténykérdések, objektív kategóriák, melyet a büntetőügyekben eljáró hatóságok önállóan vizsgálnak és önállóan állapítanak meg.
A csődbűncselekmény alapesetei
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben elkövetett csődbűncselekmény (az (1) bekezdés alapján) és a fizetésképtelen helyzetben elkövetett csődbűncselekmény (a (3) bekezdés alapján) közös jellemzője, hogy a fizetésképtelenség vagy az azzal való fenyegetettség a bűncselekmény elkövetésének feltétele, ahol a törvényi tényállást az elkövető úgy meríti ki, hogy az előzőekben felsorolt magatartásokkal menti vagyonát.
Még a fizetésképtelenséget előidéző csődbűncselekmény (a (2) bekezdés alapján) esetében a fizetésképtelenség a bűncselekmény elkövetésének következménye. Ebben a helyzetben az elkövető szándékos magatartásával idézi elő fizetésképtelenségét vagy kelti annak látszatát azért, hogy hitelezői kielégítését meghiúsítsa.
A törvényi tényállás kimerítésének negyedik alapesete, a hitelező jogtalan előnyben részesítésével elkövetett csődbűncselekmény. Még az előző három esetben a csődbűntett elkövetője úgy valósította meg a törvényi tényállást, hogy a tartozás fedezetéül szolgáló vagyont hitelezői elől elvonta, addig ennél az alakzatnál a hitelezői igények kielégítésének módjára vonatkozó szabályokat szegi meg, de közben nem csökkenti a kielégítés vagyoni alapját.
A csődbűncselekmény minősített esete
Súlyosabban minősül a csődbűncselekmény akkor, ha a gazdasági életben is súlyos következményekkel jár. Például, ha több hitelezőnek okoz nagyarányú kárt vagy egy hitelezőnél eredményez olyan jelentős összegű elvonást, amely alapvetően rendíti meg a hitelező gazdasági helyzetét és ezzel emberek (alkalmazottak) sokaságának egzisztenciáját.
A csődbűncselekmény elkövetési tárgya: a vagyon
A csődbűncselekmény törvényi szabályozásával a jogalkotó célja a hitelezők érdekeinek védelme a csődeljárás és a felszámolási eljárás eredményes lefolytatása révén. Tehát a bűncselekmény elkövetési tárgya a fedezetül szolgáló vagyon, amely lehet ingó és ingatlan is, feltéve, hogy végrehajtás alá vonható.
A csődbűncselekmény büntethetőségi feltétele
A Btk. objektív büntethetőségi feltételként mondja ki valamennyi alapesetre, hogy a cselekmény csak akkor büntethető, ha a csődeljárást vagy felszámolási eljárást már megindították, illetőleg az eljárás csak azért nem indult meg, mert az erre irányuló kötelező kérés előterjesztését elmulasztották.
A csődbűncselekmény tényállása megvalósításának első három alapesete ún. eredmény-bűncselekmény, tehát a csődbűntett megállapításának csak akkor van helye, ha a fizetésképtelenség már bekövetkezett abban az időpontban, amikor az elkövető valamely – a törvényben meghatározott – magatartása folytán a hitelezői igények ténylegesen csorbulnak.