A kártérítési felelősség szempontjából probléma, hogy a gyermekek, csakúgy, mint pl. az értelmi fogyatékosok, vagy egyes gyógyszer hatása alatt állók stb. nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy felmérjék káros tetteik következményeit, vagy ennek a belátásnak megfelelően irányítsák tetteiket.

Belátási képesség

Ezt a jogi nyelv a belátási képesség hiányának nevezi, és a kártérítési jog szempontjából ún. “vétőképtelenséget” eredményez. Az elnevezés félrevezető: véteni sajnos képesek ezek a személyek, csak a jog nem telepít rájuk kártérítési felelősséget, mivel a belátási képesség hiánya vagy fogyatékossága kizárja a felróhatóság megállapítását, így a károkozó felelősségének megállapítása is kizárt.

Ennek alapvetően jogpolitikai oka, hogy szankció által kifejtendő nevelő hatás nem érhető el. Fontos, hogy a vétőképtelenség korhatárát a törvény nem határozza meg, a bíróságnak minden egyes esetben döntenie kell arról, hogy a károkozó vétőképtelennek minősül-e.

Gondozó felelőssége

A vétőképtelen személy helyett gondozója tartozik felelősséggel, lényegében saját mulasztásáért, amely lehetővé tette a vétőképtelen személy károkozását. A gondozó szűk körben mentesülhet a felelősség alól, akkor, ha bizonyítja, hogy a gondozási tevékenysége körében mulasztás nem terheli, vagyis úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. A kimentő rendszer sajátosságából következik – de a BH 1995.214 külön ki is tér rá – hogy a  vétőképtelen károkozó gondozójának a felróhatósága vélelmezett, tehát azt nem a károsultnak kell bizonyítania.

A felelősség alóli mentesülés szempontjai tekintetében egy másik eseti döntés szerint a gondozói kötelesség vizsgálatánál nemcsak azt a kérdést kell tisztázni, hogy a gondozója károkozást megakadályozhatta volna-e, hanem azt is mérlegelni kell, hogy a szülők a gyermek nevelése, jellemének, szokásainak kialakítása körül úgy jártak-e el, ahogy az általában elvárható (BH1980.129).

A gondozó kimentésével kapcsolatban iránymutató a PK. 39 számú állásfoglalás, mely szerint az a szülő aki az óvodából társaival hancúrozva eltávozó gyermeket annyira fegyelmezetlenül engedi az úton közlekedni, hogy váratlanul a gépkocsi elé szaladhat, nem hivatkozhat arra, hogy a gyermek feletti felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. Az ilyen gondozó tehát a gyermeket ért baleset bekövetkeztében vétkes.

Belátási képesség hiánya önhibából

Érdekes azoknak a vétőképtelen személyeknek a jog megítélése, akik ugyan nem rendelkeznek belátási képességgel, de ezt az állapotot korábbi önhibájuk idézte elő (tipikusan ilyen a lerészegedés, kábítószer fogyasztása) Ezekben az esetekben a vétőképtelenségre hivatkozást kizárja a törvény.