A polgári jogi kártérítési felelősségnek négy alapvető feltétele van:
1. az, hogy a károkozás jogellenes legyen, hogy
2. a magatartás felróható legyen a károkozónak, és ezzel
3. okozati összefüggésben
4. kár következzen be.
A jogellenességgel kapcsolatban megjegyzendő, hogy nem akkor jogellenes az adott károkozás, ha valamilyen jogszabály azt tiltja, hanem fordítva: vélelmezendő a károkozó magatartás jogellenessége, tehát a károkozó magatartás általában jogellenes, hacsak más jogszabály az adott károkozást jogszerűnek nem minősíti. (Expressis verbis egy jogszabály sem mondja ki, hogy tilos focilabdával betörni a tanterem ablakát, de mivel a károkozás általában tilos, kifejezett jogszabályi engedély hiányában ez a cselekmény jogellenesnek minősül.)
A felróhatóság sajátos jogi terminus, így mindenképp magyarázatra szorul: akkor felróható valakinek a magatartása, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A károkozó magatartásának megítélésénél tehát egyfajta elvárhatóságot (zsinórmértéket) használ a jog, aminek alapja a károkozóval tipikusan hasonló helyzetben lévőkkel szembeni társadalmi elvárás, vagy követelmény.
Például amikor egy olajfolton megcsúszó autó kártérítést követel az útkezelőtől, akkor a bíró azt vizsgálja, hogy mi lehet a jogos elvárás az útkezelőtől. Ha azt állapítja meg, hogy csak az elvárható, hogy a közútkezelő hozzon létre útkarbantartó szervezetet, határozza meg feladatait, és ellenerőzze azt, akkor nem felróható a magatartása, ha ennek eleget tett. (EBH 2000.196)
Az okozati összefüggés jogi használatban szintén sajátos értelemmel bír: az összefüggés csak a tipikus okozatok esetében állapítható meg. Ez a kérdés hatalmas jelentőséggel bír azoknak az igényeknek az elbírálásában, amelyek alapjául például olyan bántalmazás vagy akár nem szándékos baleset szolgál, amelynek nem várt következményei (sérülések) lesznek, akár az élettan, akár azon kívüli események rendhagyó láncolatánál fogva. Erre példa, ha egy kis sérülést helyreállítani célzó rutinműtét során a károsult alkati sajátossága folytán komplikációk lépnek fel. Ilyen kérdéseket a polgári jog úgy bírál el, hogy felteszi annak kérdését, vajon a káros következmény a károkozó magatartás szempontjából következmény tipikusnak vagy atipikusnak mondható-e. Általában ilyen következményekkel szokott-e járni egy adott magatartás? Ennek eldöntésére a bíró élettapasztalatán kívül gyakran hívja segítségül szakértők állásfoglalását.
A kár bekövetkezte feltétlenül szükséges eleme a kártérítési felelősség megállapításának. Kár felmerültének hiányában nincs kártérítési felelősség sem, hiába elítélendő például egy károkozási kísérlet. (Itt most természetesen csak a kártérítésről beszélünk, a kísérletnek a büntetőjogban például komoly jogkövetkezményei vannak).
A kár bekövetkeztének megállapításához nem kell ún. ténylegesen felmerült kár, a kár ugyanis állhat akár elmaradt haszonból is.