Az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXXIX. törvény 2011. július 13-tól jelentős újításokat vezetett be a büntetőeljárásról szóló törvénybe (Be.). A változtatások illeszkednek ahhoz a tendenciához, amely a 2011. márciusi „büntetőeljárási gyorsítócsomaggal” kezdődött és, amely a garanciális rendelkezéseket több esetben feláldozza a büntetőeljárás hatékonyságának és gyorsaságnak oltárán.
A legfontosabb, és egyben a szakma, illetve a közvélemény által leginkább támadott módosítás a kiemelt jelentőségű ügyek kategóriájának megteremtése, és ezen ügyek soron kívüli elbírálásának szabályozása.
Kiemelt jelentőségű ügyek
A kiemelt jelentőségű ügyek soron kívüli eljárását eredetileg a korrupciós „politikai bűnözés” elleni erőteljesebb fellépés jegyében kívánták bevezetni, azonban a kategória végül kibővült számos egyéb bűncselekménnyel, amelyeket a Be. tételesen felsorol. Így kiemelt jelentőségű ügyek többek között: a hivatali visszaélés, a közélet tisztasága elleni bűncselekmények (például a vesztegetés), a bűnszervezetben részvétel, a bűnszervezetben elkövetett bármely bűncselekmény, a pénzmosás valamennyi esete, a súlyosabb vagyon elleni bűncselekmények, és az emberölés súlyosabban minősülő esetei.
A közélet tisztasága elleni bűncselekmények azonban csak, akkor számítanak kiemelt jelentőségűnek, ha az elkövetéssel helyi önkormányzati képviselő, (al)polgármester, helyi önkormányzati képviselő-testület hivatalának vezető beosztású dolgozója, országgyűlési képviselő, állami vezető, vagy közigazgatási szerv vezető beosztású dolgozója gyanúsítható megalapozottan, illetve elkövetőként kizárólag ilyen személy jöhet szóba, vagy pedig a bűncselekményt e személyek vonatkozásában követik el.
Kiemelt jelentőségű ügyekben az őrizetbe vétel leghosszabb időtartamát 72 óráról 120 órára emelte a jogalkotó. Kiemelt jelentőségű ügyekben védő részvétele minden esetben kötelező, azonban az egyik legvitatottabb újítás értelmében az őrizet első 48 órájában a terhelt és a védő érintkezése az ügyész intézkedésére megtiltható. Kiemelt ügyekben a fogva lévő gyanúsítottat az általános szabályoktól eltérően nem 24, hanem 72 órán belül kell kihallgatni. Ez azt is jelenti, hogy a nyomozó hatóság csak 72 óra elteltével köteles a fogva tartottal közölni a gyanúsítás lényegét, vagyis azt, hogy tulajdonképpen milyen bűncselekmény miatt tartják őrizetben.
Kiemelt jelentőségű ügyekben a törvény az óvadék legkisebb összegéről is rendelkezik: ez nem lehet kevesebb hárommillió forintnál („alapesetben” az óvadéknak nincs minimális összege; annak meghatározása teljes mértékben a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik).
Fontos az rendelkezés is, amely szerint az eljárásra kiemelt ügyekben az a bíróság is illetékes lehet, ahol az ügyész – a legfőbb ügyész döntése alapján – vádat emel. A tárgyalás határnapját az eljárás gyorsítása érdekében három hónapon belülre kell kitűznie a bíróságnak.
Alkotmányellenesség?
Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke nemrég az Alkotmánybírósághoz fordult, és soron kívüli eljárásban kérte a kiemelt jelentőségű ügyekre vonatkozó rendelkezések jelentős részének megsemmisítését.
Beadványában egyebek között hivatkozik arra, hogy az a szabály, mely szerint kiemelt jelentőségű ügyekben a legfőbb ügyész is dönthet arról, hogy melyik bíróságon induljon a per, súlyosan sérti a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogot, illetve a vád és a védelem fegyveregyenlőségének elvét. A bírósághoz való jog garanciális szabálya ugyanis azt jelenti, hogy a bíróság hatáskörét, illetékességét és összetételét előzetesen lefekteti a törvény, és senkit sem lehet a saját törvényesen kijelölt bírájától önkényesen elvonni. A legfőbb ügyész döntési joga pedig a bíróságok működésébe való önkényes beavatkozás, ami sérti az ítélkezés függetlenségét is. Másrészt a fegyveregyenlőség elve alapján a védelemnek és a vádnak nagyjából azonos súlyú jogokkal kell rendelkeznie. Ha az ügyészség saját maga választhat bíróságot, a védelem viszont nem, akkor ez az egyenlőség csorbát szenved.
A főbíró alkotmányellenesnek tartja azt a szabályt is, hogy kiemelt ügyekben az ügyész megtilthatja a terhelt és a védőügyvéd érintkezését az őrizet első 48 órájában. Az Alkotmány szerint „a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga”.
Baka András szerint az új szabályok a fentieken túl még több ponton ellentétesek az Alkotmánnyal, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményével. Az Alkotmánybíróság jelenleg még nem döntött a beadvány tárgyában.
Az ügyvédi kar részéről megfogalmazott kritikák pedig kiemelik, hogy a védőügyvéddel való érintkezés korlátozása – ha egyáltalán növeli a hatékonyságot a bűnüldözés során –, akkor is lényegében egyes eleve jogellenes nyomozati nyomásgyakorlási technikák szentesítő eszköze lehet.