Egyetemlegesség
Főszabály szerint egyetemlegesen tartoznak a kárt megtéríteni azok, akik azt közösen okozták. Ez azt jelenti, hogy a károsult bármelyiktől követelheti a teljes kár megtérítését, egészen addig amíg az teljesen meg nem térült.
A károkozók ezt követően egymással el kell, hogy számoljanak: aki nagyobb részt térített meg, mint amekkora kár neki felróható, az ún. megtérítési igényt támaszthat a másik, vagy többi károkozóval szemben, ez azonban a károsultat már nem érinti. A közös károkozás és a megtérítési igény kérdéseit tárgyaló PK 40. számú állásfoglalás azt a példát hozza fel, amikor két gépkocsi ütközése során egy harmadik személy sérül meg. Látható tehát, hogy a közös károkozás polgári jog tényállásának megállapításához nem feltétlenül szükséges a károkozók közös elhatározása vagy akarategysége. Olyan esetben viszont nem állapította meg a bíróság a közös károkozást, amikor a kárt egy vendéglőből egy magánlakásba áthallatszó zaj okozta, ezzel birtokháborítást követve el, de az egyik károkozó egy bizonyos időpontig vezette csak az üzletet, utána a vette át a másik károkozó. Ebben az esetben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint külön okozták a kárt (BH 2000.397)
A közrehatás mértéke
Az egyetemleges megtérítés előírásának célja a károsult hatékony védelme. Ha a károsult érdekeinek védelme az egyetemleges felelősség megállapítása nélkül is biztosítható, illetőleg ha a károsult nem érdemes az egyetemlegesség kedvezményére, a törvény lehetővé teszi, hogy a bíróság mellőzze az egyetemleges felelősség megállapítását és a károkozókat a károkozásban való közrehatásuk (részvételük) arányában marasztalja el.
A PK. 37. számú állásfoglalás határozza meg közelebbről, mit is jelent a „közrehatás”. E szerint a kártérítési felelősség körében elsősorban a károkozásban való közrehatás felróhatóságának van jelentősége, Ha pl. az egyik károkozó magatartásának felróhatósága nagyobb, mint a másik károkozó magatartásáé az előbbinek a „közrehatása” rendszerint a nagyobb mértékű, s ezért a marasztalásnak is ennek megfelelően kell történnie.
A nagyobb mértékben felróható magatartás a károkozásban való nagyobb mértékű „közrehatás”-t is jelent; tehát éppen a felróhatóság nagyobb súlya emeli meg a károkozásban való „közrehatás” mértékét.