Az igazságügyi szakértőkről írni a büntetőjog és a büntetőeljárás terén az egyik legaktuálisabb kérdésnek a vizsgálatát jelenti. Közhely ugyan, de nagyon is igaz, hogy a világunk a technikai fejlődés során egyre bonyolultabbá válik. Ezért a büntetőjog területén is egyre nehezebb az igazság kiderítése. Elég itt csak az informatikai szakismeretekre, darkwebre, kryptopénzekre gondolni, de akár az egészségügyi jog, az egészségügyi etika forradalmian változó szabályai és lehetőségeinek problémáját is említhetném.
Table of Contents
Justizmordok, téves ítéletek és minőségbiztosítás
Mindenki tudja aki büntetőjoggal és büntetőperekkel foglakozik, hogy a téves ítéletek (idegen szóval justizmordok) egy része téves igazságügyi szakvéleményre vezethető vissza. Létfontosságú tehát a büntető igazságszolgáltatás során az igazságügyi szakvélemények minőségbiztosítási rendszerének kidolgozása, és ennek a rendszernek a következetes számonkérése a nyomozók, ügyészek bírák vagy akár természetesen védőügyvédek részéről.
Ki járhat el igazságügyi szakértőként?
Igazságügyi szakértőként az járhat el, aki szerepel az Igazságügyi Minisztérium által vezetett szakértői névjegyzékben és igazságügyi szakértői esküt tett. A szakértői névjegyzékbe az vehető fel, aki a meghatározott feltételeknek megfelel és nem áll fenn vele szemben kizárási ok. Ilyen feltétel, hogy a kérelmében megjelölt szakterületen a szakértői tevékenység folytatásához meghatározott vagy azzal egyenértékű képesítéssel, és főszabály szerint a képesítés megszerzésétől számított, legalább 5 éves szakirányú szakmai gyakorlattal rendelkezzen, valamint a szakértői tevékenység végzéséhez szükséges jogi ismeretek oktatásán részt vegyen és a jogi vizsgát sikeresen letegye.
Legfontosabb, az igazságügyi szakértők által betartandó jogszabályok
- 2016. évi XXIX. törvény az igazságügyi szakértőkről: Ez a törvény szabályozza az igazságügyi szakértők tevékenységét, beleértve a szakvélemények tartalmi követelményeit is.A törvény előírja, hogy a szakvéleménynek tartalmaznia kell a vizsgálat tárgyát, a vizsgálati eljárásokat és eszközöket, valamint a megállapításokat és következtetéseket
- 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet: Ez a rendelet részletesen szabályozza a szakértői vizsgálatok és a szakvélemény-adás folyamatát. Szintén előírja, hogy a szakvéleménynek tartalmaznia kell a szakértő nevét, szakterületét, a kirendelő hatóság megnevezését, a kirendelés tárgyát, a vizsgálat módszereit, a megállapításokat és a szakértői következtetéseket.
Ezek a jogszabályok biztosítják, hogy a szakvélemények egységes szerkezetűek és követhető tartalmúak legyenek, elősegítve ezzel a bírósági eljárások hatékonyságát és az igazságszolgáltatás megbízhatóságát.
Igazságügyi szakértők a büntetőeljárásban
A büntetőeljárásban is a múltbeli események feltárása során, amikor a tények megállapításához különleges szakértelem szükséges, szakértőt rendelnek ki. A szakértő a bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság által meghatározott szakkérdésekben nyújt szakvéleményt, különösen bonyolult ügyekben, mint például gazdasági, pénzügyi vagy élet elleni bűncselekmények esetén. A szakértőnek pártatlanul kell eljárnia, és vizsgálatát a tudomány állásának megfelelő módszerekkel kell elvégeznie, figyelembe véve a jogszabályi előírásokat.
Az igazságügyi szakvélemény tartalma
Az igazságügyi szakvéleménynek tartalmaznia kell a vizsgálati eljárást és eszközöket, a vizsgálat módszerének ismertetését, a szakmai megállapításokat és a szakmai ténymegállapításokból levont következtetéseket. Mindezeket pedig közérthetően kell elmagyaráznia, úgy hogy az összes hozzá feltett kérdésre válaszol, valamint szükség esetén személyes meghallgatása, vagy a bírósági tárgyalás során is válaszol a neki feltett kérdésekre.
Az igazságügyi szakértői vélemény, mint bizonyíték
Nagyon fontos, hogy az igazságügyi szakértői vélemény nem az objektív igazság maga, és semmilyen módon nem köti a bíróságot, hanem orientálja azt. Az igazságügyi szakértői vélemény egy a bizonyítékok közül, de a bizonyítási eljárás szabad. Ez azt jelenti hogy a bizonyítékoknak nincs előre meghatározott erejük. A szakvélemények segítik a tényállás megállapítását, de a bíróság nem háríthatja át a jogi kérdések eldöntését a szakértőre.
Mikor tekinthető aggályosnak egy igazságügyi szakértői vélemény?
A szakértői vélemény fontos bizonyítékként szolgál, de aggályos lehet, ha nem egyértelmű, hiányos, önellentmondó, egyébként kétséges, vagy jogszabályi előírásokat nem teljesít. Ilyen esetekben a szakvéleményt ki kell egészíteni, vagy más szakértőt kell kirendelni. Több szakértő együttműködése esetén a vélemények közötti eltérések tisztázására közös meghallgatásra is sor kerülhet. Amennyiben az eltérések nem oldhatók fel, újabb szakértő állapíthatja meg a helyes értelmezést.
A szakértői vélemény nem köti a bíróságot, annak megalapozottságát a bíróságnak minden esetben vizsgálnia kell. Csak akkor fogadható el az ítélkezés alapjául, ha a szakértői következtetés a bizonyítékok láncolatába beilleszthető, a per egyéb adataival és tényeivel összhangban áll.
A szakértők díjazása és szankcionálása
A szakértő díjazása és költségtérítése törvényi szabályozás alapján történik a azonban szakértői munka során esetlegesen elkövetett mulasztásokat vagy kötelezettségszegéseket szankciókkal sújthatják. A szakértők etikai és fegyelmi felelősséggel is tartoznak, valamint a hamis szakvélemény adás bűncselekménynek minősül, tehát az igazságügyi szakértő büntetőjogi felelősséggel is tartozik.
Magánszakértők a büntetőeljárás során
A magánszakértők megbízás alapján működnek, és tevékenységük célja, hogy szakkérdésekben támogassák a megbízót, például egy bírósági ügy előkészítésében vagy alátámasztásában. A magánszakértő is köteles függetlenül és pártatlanul eljárni, és munkáját a jogszabályi keretek között végezni. A magánszakértői vélemény csak akkor válik bizonyítékká, ha a jogszabályi előírásoknak megfelelő módon készült és a terhelt vagy védője benyújtja. Ha a szakvélemény kedvezőtlen lenne a terhelt számára, azt nem köteles bemutatni, ezzel biztosítva az önvádra kötelezés tilalmát.
A törvény értelmében a terhelt és a védő közölheti az ügyésszel, illetőleg a bírósággal, hogy szakvéleményt kíván készíttetni, és benyújtani. A terhelt vagy a védő által szakvélemény készítésére felkért személy (gazdasági társaság, szakértői intézmény, szervezet, szakértői testület) szakértőként való bevonásáról a bíróság, illetőleg az ügyész határoz. A felkért szakértő – e minőségének elismerése után – önállóan szakértői vizsgálatot végezhet, a bírósági eljárásban a bíróság, illetőleg az ügyész által kirendelt szakértővel azonos jogok illetik meg, és kötelezettségek terhelik.
A magánszakértőt egyébként a magánszakértői vélemény szakmai tartalmával kapcsolatban megbízója – a Polgári Törvénykönyv megbízási szerződésre vonatkozó szabályaitól eltérően – nem utasíthatja. A szakértő a magánszakértői vélemény elkészítése során a tevékenységére irányadó szakmai szabályok betartásával, a tevékenységével érintett személyek – különösen megbízója – érdekeitől függetlenül, pártatlanul köteles eljárni. A szakértő a szakvéleményét a feltárt tények tárgyilagos értékelésével köteles kialakítani.
A magánszakértők szerepe egyébként egyértelműen az angolszász rendszerben a legteljesebb, ahol a felek saját szakértőket kérnek fel, akik tanúként járnak el a perben.
Második igazságügyi szakértőhöz való jog
A 2018-tól óta hatályban lévő (új) büntetőeljárási törvény (a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény) sajnos elvette a védelemtől a második szakértői véleményhez való alanyi, jogot, mely szerint a vádirat benyújtását követően a bírósági szakban kérvényezhette a nyomozás során eljáró igazságügyi szakértőtől eltérő személy kirendelését ugyanarra a szakkérdésre.
Az igazságügyi szakértők etikai és fegyelmi felelőssége
A szakértők fegyelmi vétséget követhetnek el például a szakmai szabályok megszegésével, vagy ha az etikai normáknak nem felelnek meg. Az ilyen vétségeket a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara fegyelmi bizottsága vizsgálja, és a szankciók között szerepelhet pénzbírság, kamarai tagság felfüggesztése vagy kizárás. Az etikai vétségek ismétlődése súlyos fegyelmi következményekhez vezethet.
Ezzel kapcsolatban fontos tudni, hogy a szakértői kamara fegyelmi bizottsága folyamatban lévő peres ügyben megindítja ugyan a fegyelmi eljárást, de azt rögtön fel is függeszti az alapügy jogerős elbírálásáig. Ezzel lehet elejét venni annak, hogy a szakértői véleménnyel egyet nem értés esetén két párhuzamos fórumon folyjon a jogvita (vagy helyesebben tényvita, mivel az igazságügyi szakértő soha nem jogkérdéseket, hanem különleges szakértelmet igénylő ténykérdekeset vizsgál és állapít meg).
A igazságügyi szakértők büntetőjogi felelőssége
A büntető törvénykönyv (Btk.) lényegében hamis tanúzásként kezeli, és a büntetését attól teszi függővé, hogy mennyire súlyos ügyben vinné félre az igazságszolgáltatást. Ha polgári ügyről, például bontóperről vagy kártérítésről van szó, alapból 3 év szabadságvesztés a plafon, ami – ha óriási érték forog kockán – 5 évre is ugorhat. Ha büntetőügyben készül hamis szakvélemény, a büntetési tétel alja 1 év szabadságvesztés, és igazán súlyos, életfogytiglannal fenyegetett ügyekben 8 év a maximum. A szakvélemény hamisnak számít, ha csak egyetlen részletkérdésben is eltér a valóságtól.
A szakértői vélemény készítésének tartalmi követelményei
A szakértői véleménynek pontosnak, közérthetőnek, és az adott szakkérdésre fókuszálónak kell lennie. Az igazságügyi vélemény nem lehet túlzottan technikai vagy nehezen érthető. A szakértői vélemények minősége és érthetősége, átláthatósága alapvetően befolyásolja a büntetőeljárás kimenetelét.
Eseti szakértők
Az eseti szakértők olyan szakértők, akiket a bíróság kivételes esetben rendel ki, amikor az igazságügyi szakértők hivatalos névjegyzékéből nem található megfelelő szakértő az adott ügy szakkérdéseinek megválaszolására. Eseti szakértők lehetnek magánszemélyek vagy szervezetek, akik bizonyítottan rendelkeznek az adott szakterületen szükséges speciális ismeretekkel.
Eseti szakértőkre azért van szükség mert léteznek hiányszakterületek ahol nem áll rendelkezésre megfelelő számú névjegyzékbe vett szakértő. Eseti szakértő akkor is kirendelésre kerülhet ha összeférhetetlenség áll fenn. Ez akkor áll fenn, ha valamennyi névjegyzékbe vett igazságügyi szakértővel szemben elfogultsági vagy kizárási ok merül fel.
Ezen kívül van, hogy az ügy olyan speciális szakértelmet igényel amellyel a névjegyzékben szereplő szakértők nem rendelkeznek. Ez akkor áll fenn különösen ha az adott szakterület nem szerepel a miniszter rendeletében (a szintén sokat kritizált kompetencia-rendeletben) felsorolt szakterületek között.
Problémák az eseti szakértőkkel
Probléma lehet az ellenőrzés hiánya. Az eseti szakértők ugyanis nem szerepelnek az igazságügyi szakértői névjegyzékben, így a bíróságnak korlátozott információi vannak róluk, például korábbi tevékenységeikről, tapasztalataikról, minőségükről vagy díjazásukról. Így ellenőrizhetetlen, hogy az eseti szakértő valóban rendelkezik a szükséges kompetenciákkal.
Híressé vált problémás esetek az igazságügyi szakértőkkel kapcsolatban
A Questor ügy
A Questor ügy bővelkedett igazságügyi szakértőkkel kapcsolatos anomáliákban. Volt olyan olyan szakértő, aki a kirendelése után 4 évvel később jelentette be elfogultságát.
Egy másik igazságügyi szakértőnek két kérdéskörre kellett volna nyilatkoznia, amelyekre két határidőt állapított meg a bíróság, ezeket a szakértő kérésére meg is hosszabbította. A szakértő a véleményeket nem készítette el, hanem – az egyik határidő lejártát követően – írásban a kirendelés alóli felmentését kérte, arra hivatkozva, hogy a szakvélemény elkészítéséhez szükséges mélységű tőkepiaci ismeretekkel nem rendelkezik.
A Questor ügyben egyébként a bíróság volt, hogy egyesített szakértői véleményt kér, pénz- és tőkepiaci, könyvszakértői, informatikai és hasonló elemekkel. De aztán ebből is ki kellett zárni egy szakértőt, és ez azért okozott külön gondot, mert a négy különböző szakértő véleménye egy olyan összegyúrt szakvélemény volt, amelyből nem lehetett kivenni egyetlen elemet.
A Rezesova ügy
A Rezesova ügyben – ahol egy szlovák milliárdosnő ült a vádlottak padján – az eljáró egyik szakértőt azért zárta ki a másodfokú bíróság, mert felmerült, hogy nem pártatlan. Mint ismert, a szakértő az eljárás során előbb elhárította a sértetti oldal felkérését, arra hivatkozva, hogy ő majd különös szakértelme miatt valószínűleg kirendelt szakértő lesz. De később a védelem részéről mégis elvállalta a magánszakértést.
A másodfokú bíróság a jogerős ítélet előtt néhány nappal bizonyítottan elfogultnak minősített egy másik szakértőt is, akit szintén kizárt a perből. Ez a szakértő is a védelem oldalán dolgozott korábban, majd az első fokon eljáró Gödöllői Járásbíróság a kirendeléséről döntött. Ettől kezdve pártatlanul kellett volna eljárnia, ám a másodfokú bíróság szerint továbbra is a védelem szakértőjeként viselkedett – például önszorgalomból vagy a védelem felkérésére 18 oldalas észrevételt csatolt a per irataihoz.
A bíró húsz percen át sorolta fel érveit, miért tűnik számára úgy, hogy az elsőfokú tárgyaláson a bíró által kirendelt szakértő nem volt pártatlan műszaki szakvéleménye elkészítésekor.
A kizárt igazságügyi szakértők vitatták a bíróság érveit és saját maguk kezdeményeztek etikai eljárást magukkal szemben az igazságügyi szakértői kamaránál.
A szakértőkre vonatkozó szabályok a jelenlegi büntetőeljárási törvényben
A Rezesova-ügy miatt botrány során a másodfokon eljáró bíróság nem csak a szakértőket, hanem a magánszakértő intézményét is kritikával illette – illetve már-már ostorozta. Szavai nem múltak el nyomtalanul. A jogalkotó gyökeresen átírta a igazságügyi szakvéleményre vonatkozó szabályokat. A jelenlegi szabályok szinte ellehetetlenítik a magánszakvélemény szerepét és megszüntették a második szakvéleményhez való jogot. Ezzel pedig a jogalkotó többet ártott mint használt: az igazságügyi szakértők által uralt területeken – tehát ahol éppen az ügyvéd, az ügyész és a bíró számít laikusnak – az igazság kiderítésének lehetősége és a fair büntetőeljárások lefolytatásának lehetősége távolabbra került.