Egyezség a bünösség elismeréséről vagy vádalku?
Az angol és amerikai krimikből is ismerősen hangozhat a vádalku intézménye. Ez tulajdonképpen a terhelt és a vádhatóság megállapodása: megegyeznek abban, hogy az ügyész bizonyos cselekmények tekintetében ejti a vádat, míg mások tekintetében az fennmarad; megállapodnak egy kölcsönösen elfogadható büntetésben. A vádalku alapvetően pergazdaságossági szempontokat szolgál, hiszen igénybevétele esetén nincs szükség a hosszadalmas és költséges bírósági eljárás lefolytatására. A bíró ugyanis, ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, jóváhagyja azt, csupán rábólint – nem kerül sor a történtek részletekbe menő vizsgálatára.
A vádalku Magyarországon
Hazánkban ezidáig – egészen az új büntetőeljárási törvény hatálybalépéséig – a vádalkuhoz hasonló volt a tárgyalásról való lemondás. Ez a különeljárások közt kapott helyet, az általánostól eltérő szabályok vonatkoztak rá. Lényege, hogy a terhelt beismerő vallomást tehetett annak érdekében, hogy enyhébb büntetésben részesüljön. A vádalkutól eltérően a terhelt és az ügyész azonban nem a vád tárgyáról alkudoztak, hanem abban egyeztek meg, hogy ezt az eljárási formát veszik igénybe. Meghatározott terhelti kör és meghatározott bűncselekmények esetén volt helye, amennyiben a terhelt a vádelemelést megelőzően a bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást tett, és a tárgyaláshoz való jogáról is lemondott – ilyenkor a bíróság az ügyész indítványára a vádirattal megegyező tényállás és minősítés miatt megállapíthatta a vádlott bűnösségét és büntetést szabhatott ki. Ez az intézmény, ahogyan a vádalku is, szintén az eljárás gyorsítását szolgálta. Mindazonáltal különbözött a klasszikus vádalkutól abban az értelemben, hogy a bíróságnak a nyilvános ülésén ilyenkor is fel kellett tárnia a történeti tényállást, így például tárgyalásra utalta az ügyet, ha a vádtól eltérő minősítés látszott megállapíthatónak.
Egyezség a bűnösség beismeréséről
Az új büntetőeljárási törvényben nagyobb hangsúlyt kap a terhelti együttműködés, a tárgyalásról való lemondás helyébe pedig az egyezség a bűnösség beismeréséről lép. Ez az általános szabályok közt szerepel, tehát a már említett tárgyalásról való lemondás különeljárással szemben bármely ügyben, bármilyen bűncselekmény esetén igénybe vehető. A törvény kimondja: az ügyészség és a terhelt a vádemelés előtt egyezséget köthet a terhelt által elkövetett bűncselekmény vonatkozásában a bűnösség beismeréséről és ennek következményeiről. Ilyenkor az ügyészség, a terhelt és a védő a bűnösség beismeréséről és – az egyezség tárgyát képező bűncselekmény tényállását és Btk. szerinti minősítését kivéve – az egyezség tartalmi elemeiről egyeztetést folytathat. Nálunk tehát tehát a tényállás és a minősítés nem képezheti az egyezség tárgyát, ezekről ugyanis az ügyészség rendelkezik. Kiterjed azonban a bűncselekmény leírására, a terhelt beismerő nyilatkozatára, valamint az ügyészség által meghatározott büntetésre vagy önállóan alkalmazható intézkedésre, emellett tartalmazhatja például a megállapodást a bűnügyi költség viselésével kapcsolatban is. Egyezség kötésére a vádemelésig van lehetőség. A beismeréséért cserébe a terhelt enyhébb büntetésben részesül, amit tulajdonképpen az ügyészség „ajánl fel” – a bíróság csupán azt vizsgálja, hogy az egyezség megfelel-e a jogszabályoknak, és amennyiben igen, úgy köteles jóváhagyni azt.
Garanciális elem, hogy az egyezség megkötésére irányuló eljárásban a védőügyvéd részvétele kötelező. Az is biztosítékul szolgál továbbá, hogy ha valamilyen okból kifolyólag az ügyészség és a terhelt végül nem kötött egyezséget, a kezdeményezés, valamint az ezzel összefüggésben keletkezett ügyiratok nem használhatók fel bizonyítékként, illetve bizonyítási eszközként.
Az egyezség előnyei és veszélyei
Az egyezség elméletileg minden résztvevőnek kínál valamiféle előnyt: az igazságszolgáltatás rendszere mentesül egy hosszadalmas, rendkívül költséges és bizonytalan kimenetelű eljárás lefolytatása alól; a terhelt előnyösebb büntetést kap, mint arra az általános szabályok szerint lehetőség lenne; a sértett felé pedig azt közvetíti a jogintézmény, hogy az elkövető mindenképpen büntetésben részesül. Mindazonáltal negatív hatással is járhat: megszaporodhat azoknak a száma, akik ártatlan létükre tesznek beismerő vallomást, a súlyos büntetésektől való félelmükben.
Az ügyvéd feladata az egyezség kezdeményezése során
Az ügyvédeknek tehát újabb feladatuk az, egyrészt hogy az ügyfelüket lelkiismeretesen tájékoztassák az új védekezési lehetőségről, és mérlegeljék, hogy érdemes-e az ügyben ezt kezdeményezni, valamint hogy az egyezség megkötése során is a gyanúsított számára lehető legelőnyösebb eredményt harcoljon ki. Éppen ezért a törvény úgy rendelkezik, hogy a védőügyvéd eljárása kötelező az egyezség megkötése során.
Más vádalkuval kapcsolatos cikkeim: itt
Egy érdekes tanulmány az egyezségről itt