Hamis vád a Büntető Törvénykönyvben 

A Büntető Törvénykönyvünk (Btk.) az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekmények közt helyezte el a hamis vád tényállását. A jogirodalom ennek két fajtáját különbözteti meg. Első fajtája a „tulajdonképpeni hamis vád”: ezt az követi el, aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol. Másik formája a hamis gyanúkeltés, ami akkor valósul meg, ha valaki más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására. Mindkét forma elkövetését három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a törvény.

Hatóság félrevezetése

Ahhoz, hogy a bűncselekmény megvalósuljon, a passzív alanynak (tehát annak, akire a hamis vád irányul, akit hamisan megvádolnak) bizonyos feltételeknek kell eleget tennie. A megvádolt személy ugyanis csak 1. az elkövetőtől különböző, 2. egyedileg azonosítható, 3. élő, 4. valóságos, olyan 5. természetes személy lehet, 6. aki ellen büntetőeljárás indítható. Az egyedileg azonosíthatóság követelménye annyit jelent, hogy nem szükséges a megvádoltat név szerint, pontosan megnevezni – adható róla olyan leírás, aminek alapján kétséget kizáróan azonosítható (így pl. „Miskolc város polgármestere”), így is létrejön a bűncselekmény. Amennyiben a megvádolt valamely feltételnek nem tesz eleget (így pl. már elhunyt, vagy sosem létezett) – úgy nem ez a bűncselekmény valósul meg, hanem a hatóság félrevezetése. Fontos továbbá megjegyezni, hogy az elhunyt személy megvádolása ezen felül kegyeletsértést is megvalósíthat.

A hamis vád fogalma

Ahogyan már említésre került, ez más személynek a hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével való hamis megvádolásával valósul meg (de a Btk. bünteti a szabálysértéssel, közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegéssel, fegyelmi vétséggel való hamis megvádolást is). Mit értünk tulajdonképpen vádolás alatt? Ez a kifejezés ezen bűncselekmény szempontjából minden olyan nyilatkozatot lefed, ami alkalmul szolgálhat arra, hogy büntetőeljárás induljon. A vádolásnak egyrészt bűncselekmény elkövetésére vonatkozó tényállítást kell tartalmaznia, másrészt pedig a megvádoltra terhelő jellegűnek kell lennie – tehát a feljelentőnek valamely konkrét Btk. Különös részi tényállás megvalósítását kell a feljelentettnek tulajdonítania. Követelmény továbbá a bűncselekmény megvalósulásához, hogy a vádolás legyen közvetlen és kifejezett. Ahhoz továbbá, hogy megvalósuljon a bűncselekmény, az is szükséges, hogy a vád legyen hamis. Az olyan vád, ami a köztudomású vagy a hatóságok hivatalos tudomásában levő adatokkal ellentétes, tehát szembeszökően hiteltelen, objektíve „alkalmatlan közlésnek” minősül, nem hozza létre a hamis vád bűncselekményét.

Hamis gyanúkeltés

A hamis gyanúkeltés azt az esetet takarja, mikor valaki más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására. A „koholt bizonyítékok” alatt a már létező bizonyítási eszközök meghamisítása vagy korábban nem létező, új, hamis bizonyítékok létrehozása értendő. Fontos megjegyezni, hogy ugyan a tanúvallomás is bizonyíték, azonban ennek „koholása” nem a hamis vád bűncselekményét hozza létre, hanem a hamis tanúzást. A terhelt vallomása is a bizonyítási eszközök közé tartozik, védekezési szabadságának határt szab, hogy mást nem vádolhat bűncselekmény elkövetésével hamisan.

A hamis vád minősített esetei

Súlyosabban minősül, ha a hamis vád alapján az érintett ellen büntetőeljárás indul (1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés); továbbá akkor, ha a vádlottat elítélik, vagy ha a hamis vád olyan bűncselekményre vonatkozik, amelynek elkövetőjét a törvény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegeti (2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés); még súlyosabban minősül pedig akkor (5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés), ha az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményre vonatkozó hamisnak bizonyult vád alapján a vádlottat elítélik.

Gondatlan hamis vád

A Btk. nem csak a szándékos, de a gondatlan elkövetést is bünteti. Nem mentesül tehát a felelősségre vonás alól az elkövető arra hivatkozással, hogy nem tudott a tényállítása valótlanságáról vagy a bizonyíték hamisságáról akkor, ha ezekről saját gondatlanságából kifolyólag nem szerzett tudomást.

Érdekes cikk az ügyészek lapjából itt

További büntetőjogi cikkeim itt