A jelenleg (2011-ben) hatályos Btk. szerint az adócsalás, illetve a munkáltatással összefüggő adócsalás kapcsán bizonyos esetekben büntethetőséget megszüntető, tehát a büntetőjogi felelősség alól mentesítő ok az, ha az adótartozás a vádirat benyújtásáig befizetésre kerül.
A Btk. 310. § és 310/A. §-ai szerint az adótartozás befizetése a kisebb értékre elkövetett adócsalás esetén jelenthet büntetőjogi mentesülést.
Ezzel összefüggésben fontos ismerni az adójogi önellenőrzés vagy önrevízió intézményét, amit az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) szabályoz. Az önellenőrzés az önadózó részéről bevallott adó utólagos helyesbítése a tévedés feltárásával, a helyesen megállapított adó kiszámításával és a különbözet megfizetésével.
Az önellenőrzéssel az adózó mentesülhet az adóbírság alól, ami általában az adóhiány 50 %-ának megfelelő összeg szokott lenni. Az önellenőrzés legfontosabb korlátja, hogy azt azelőtt kell megtenni, hogy az adózó értesülne az esetleges adóellenőrzésről.
Az önellenőrzés és a büntetőjogi mentesülés kapcsolatával fontos bírói elvi döntések foglalkoznak. Ezek szerint önmagában az önellenőrzés nem jelenti azt, hogy az adózó mentesülhetne az adócsalás miatti büntetőjogi felelősségre vonás alól.
A szabályos önellenőrzés csupán a téves bevallás adóigazgatási következményeinek elhárítását teszi lehetővé. A tévedés alapja lehet jogszabály helytelen értelmezésére, elírás vagy számolási hiba.
Ha azonban az adóhiány az adóhatóság szándékos megtévesztésére vezethető vissza, úgy ez büntetőjogi következményekkel jár (adócsalás).
A büntetőjogi következményeket pedig csak kisebb összegre elkövetett adócsalás esetén lehet elhárítani a Btk. szerint, akkor ha az adótartozását a vádirat benyújtásáig befizeti az adózó.