A veszélyes üzemi felelősség körébe tartoznak mindazok a magatartások, amelyek kifejtésénél mintegy előre látni lehet, hogy ebből bizony sok kár származhat. A veszélyes üzem ismérve egyébként, összhangban a fent írtakkal az, hogy csekély hiba is aránytalanul súlyos károkat eredményezhet. Azonban az üzem betiltása mégsem lenne indokolt, mivel a sok kár ellenére – össztársadalmi szinten – jelentős előnyökkel is jár.
Az első veszélyes üzem a történelemben
Az egyetemes jogtörténetben az első veszélyes üzem a vasút volt, és az ezzel kapcsolatos szigorú kárfelelősségi szabályok már a 19. században hatályba léptek. Ugyanakkor a magyar jogban nem lehet kimerítően felsorolni a veszélyes üzemek fajtáit, típusait, mert a változó technikai környezetben folyamatosan újak születnek, illetve nem kizárt, hogy a javuló technika „megszünteti” a veszélyes jelleget. Azt tehát, hogy mi veszélyes üzem és mi nem a bírói gyakorlat, iránymutató legfelsőbb bírósági BH-k döntik el (BH 2002.306). Tipikus veszélyes üzem a vasút, a gépkocsi (általában a gépesített közlekedés), erőművek, zsilipek, pirotechnika (de a nyílt láng önmagában nem), vadállat tartása, vadgazdálkodás, robbanómotor használata, mérgező anyagok használata, permetezés.
Objektív felelősség
Ezek működtetése, üzemeltetése során nem számít a vétkesség, a felelősség objektív jellegű. Ennek lényege, hogy a felelősséget megalapozza a jogellenesség, a kár valamint a kettő között fennálló okozati összefüggés, vagyis a károkozó vétkessége nem feltétele a kártérítési felelősség megállapításának. De e három tényező meglétének bizonyítása ez esetben is a károsultat terheli.
Ez azonban nem jelenti, hogy a károkozó ne menthetné ki magát. Csupán a kimentés lehetősége szűkebb. Ahhoz, hogy a felelősség alól mentesüljön, a károkozónak két körülmény együttes fennállását kell bizonyítania: egyfelől, hogy a kárt elháríthatatlan ok idézte elő, másfelől, hogy ez az ok a veszélyes üzemi tevékenység körén kívül esik. Az elháríthatatlanság a joggyakorlat szerint akkor állapítható meg, ha a technika adott fejlettségi szintjére és a gazdaság teherbíró képességére is figyelemmel objektíve nem áll fenn a védekezés lehetősége.
Vis maior
Elháríthatatlan külső ok lehet például a ’vis maior’, természeti események, állat közrehatása, harmadik személy közrehatása, károsult közrehatása. A közlekedési balesetből eredő kártérítési igény érvényesítése esetén a károsult felróható és a baleset bekövetkeztében közreható magatartása például akkor minősül a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső, elháríthatatlan oknak, ha a baleset a legnagyobb gondosság, a közlekedési szabályok maradéktalan megtartása mellett is elkerülhetetlen volt, tehát a baleset elhárítása a gépjármű vezetője számára objektíve lehetetlenné vált. (Ilyen például a gyalogos hirtelen, előre nem látható módon lelép az útra).
Veszélyes üzemek találkozása
Sajátos eset a veszélyes üzemek találkozása: tipikusan ilyen két autó ütközése, illetve gyakori az autó-őz találkozás is. Ilyen esetben annak a veszélyes üzemnek az üzembentartója tartozik megtéríteni a kárt, amelyik magatartása felróható volt (pl. az autós szabályt szegett, vagy a vadgazdálkodó elmulasztotta felállítani a vadvédelmi kerítést). Ha a magatartás senkinek nem felróható, akkor releváns lehet a nem felróható rendellenesség (pl. rossz fék, kirágott vadkerítés), ha ilyen sem állapítható meg, úgy ki-ki viseli a maga kárát.