Napjaink felgyorsult gazdasági változásai hatására gyakran előfordul, hogy egy gazdasági társaság valamilyen jogviszonyból eredő fizetési kötelezettségének nem tesz eleget esedékességkor.
Az ilyen fizetésképtelenség orvoslására áll az adósok rendelkezésére a csődeljárás lehetősége. Ez az eljárás indulhat az adós kérelmére is, ilyenkor tehát öncsődről beszélünk. Az eljárások többsége öncsőd miatt indul.
A csődeljárás lényege, hogy az adós fizetési haladékot kap és csődegyesség megkötésére tesz kísérletet. Ha a bíróság végzésével a csődeljárást elrendeli, akkor az erről szóló végzés közzétételétől számított 90 nap 0 óráig fizetési haladék illeti meg az adóst.
A moratórium alatt az adóssal szemben nincs helye beszámításnak, a bankszámláival szemben benyújtott bármilyen megbízásnak, kifizetésnek, pénzkövetelés végrehajtásának, az adó által biztosítékként nyújtott zálogok érvényesítésének.
A hitelezők feladata csődeljárás esetén az, hogy az adóssal szemben fennálló követeléseiket a csődeljárás elrendeléséről szóló végzés közzétételétől számított 30 napon belül jelentsék be az adósnak vagy a vagyonfelügyelőnek, illetve, hogy egyességet kössenek.
Az eljárás lényege az, hogy az adós egyességi tárgyalásra összehívja hitelezőit és fizetőképességének helyreállítására és megtartására vonatkozó javaslatot dolgozzanak ki, melyhez a hitelezők is hozzájárulnak. Az egyesség megkötése során meg kell állapodniuk az adósság rendezésének feltételiről.
Ha sikerül egyességet kötniük, a bíróság dönt annak jóváhagyásáról, míg annak sikertelensége esetén a bíróság elrendeli az adós felszámolását