Az őrizetbe vétel és a letartóztatás
Az őrizetbe vétel és a letartóztatás büntetőeljárási kényszerintézkedések. Őrizetbe vételt a nyomozóhatóság is alkalmazhat, a letartóztatást viszont csak bíróság rendelhet el. Mind az őrizetbe vétel, mind a letartóztatás a legszigorúbb személyi szabadságot elvonó intézkedés, alkalmazásuk ezért a büntetőeljársi törvényben pontosan és fontos garanciákkal szabályozott.
Letartóztatás, őrizetbe vétel és a védőügyvéd
Letartóztatás esetén a védőügyvédre sokkal nagyobb felelősség hárul, és feladatai is megszaporodnak. Őrizetbe vétel esetén haladéktalanul meg kell látogatni védencét, megismerni az ügyet és az elsődlegesen rendelkezésre álló bizonyítékokat, mivel fel kell készülni az esetleges letartóztatási tárgyalásra.
Az ügyvédnek ezen kívül fel kell térképezni, hogy a gyanúsított egzisztenciális és családi körülményei alkalmasak-e arra, hogy esetlegesen enyhébb kényszerintézkedés (bűnügyi felügyelet, korábbi nevén házi őrizet vagy lakhelyelhagyási tilalom) indítványozható-e a bíróság előtt tartandő letartóztatási tárgyaláson. Amennyiben igen, úgy az ügyvédnek haladéktalanul be kell szerezni a szükséges okiratokat. (Befogadó nyilatkozat, eltartási nyilatkozat, tulajdoni lap, jövedelmi igazolás) Letartóztatás esetén természetesen sokkal hangsúlyosabb, hogy aki teheti forduljon ügyvédhez. Ilyen esetekben az ügyvédi képviseletet a hatóság szükség esetén kirendelt védőügyvéddel is biztosítani köteles, amennyiben a gyanúsított vagy hozzátartozói nem hatalmaznak meg ügyvédet.
Őrizetbe vétel esetén különös jelentősége van annak, hogy ügyvédet a hozzátartozók is meghatalmazhatnak. Korlátozás nélküli ügyvédi beszélőre a BV intézetben ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha az ügyvédnek van meghatalmazása, és az ügyvéd igazolni tudja, hogy az benyújtásra került a nyomozóhatósághoz.
Őrizetbe vétel
Őrizetbe vételt a nyomozóhatóság, ügyészség is elrendelhet. A gyakorlatban őrizetbe vételre általában tettenérés, vagy elfogás esetén kerül sor. Az őrizetbe vétel feltétele, hogy szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény alapos gyanúja megállapítható legyen, továbbá valószínűsíthető legyen a terhelt letartóztatásának szükségessége.
Az őrizetbe vétel legfeljebb 72 óráig tartó kényszerintézkedés. Az őrizetbe vétel 72 óráját percre pontosan kell számítani, és nem hosszabbítható meg. Ez a szigorú szabály azt is jelenti, hogy ha az őriztbe vétel 72 órája a letartóztatási tárgyaláson telik le, akkor a gyanúsított bilincsét haladéktalanul le kell venni. A 72 óra lejártakor a terheltet vagy szabadlábra helyezik, vagy elrendelik a letartóztatását.
Az őrizetbe vétel elrendeléséről, és a fogva tartás helyéről a nyomozóhatóságnak 24 órán belül értesíteni kell a gyanúsított által megjelölt hozzátartozót, vagy más, a gyanúsított által megjelölt személyt. Az ügyészségnek az őrizetbe vétel ideje alatt döntenie kell, hogy indítványozza-e a letartóztatás elrendelését.
A letartóztatás
A letartóztatás elrendelésének eljárása
A letartóztatás általános feltételei
- Letartóztatás csak olyan cselekmény esetén rendelhető el ami szabadságvesztéssel (is) büntetendő, tehát kizárólag pénzbüntetéssel fenyegetett bűncselekmények esetén nem kerülhet sor letartóztatásra.
- Letartóztatás feltétele a terhelt terhére megalapozott gyanú legyen megállapítható
A letartóztatás különös feltételei
- a terhelt megszökött, vagy a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, vagy szökést kísérelt meg, illetőleg az eljárás során ellene újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt eljárás indult,
- szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére tekintettel megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképp nem biztosítható,
- megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén, különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást,
- megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.
A letartóztatás tartama
Ezen kívül a törvény meghatározza, hogy különböző súlyú bűncselekmények esetében mi a letartóztatás maximuma. E szerint a letartóztatás megszűnik, ha
- 3 évnél nem súlyosabban büntetendő cselekmény esetén az 1 évet eléri,
- 5 évnél nem súlyosabban büntetendő cselekmény esetében a 2 évet eléri,
- tizenöt évig vagy életfogytig terjedő szabadságvesztéssel is büntetendő cselekmény esetén a 4 évet eléri,
- egyéb bűncselekmény esetén a 3 évet eléri.
Fontos tudni, hogy ezek a maximális időtartamok kizárólag az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatáig történő elrendelésre vagy fenntartásra vonatkoznak.
Hol történik a letartóztatás végrehajtása?
Jogorvoslat letartóztatás esetén
A bíróságnak a letartóztatást elrendelő határozata ellen fellebbezésnek van helye, amit egy magasabb fokú bíróság bírál el. Azonban a letartóztatás a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
A letartóztatás megszüntetése
A letartóztatást a nyomozati szakban az ügyész indítványára a nyomozási bíró, a vádemelés után az eljáró bíróság szünteti meg, amennyiben az elrendelés feltételei már nem állnak fenn A letartóztatást a vádirat benyújtásáig az ügyész is megszüntetheti. A letartóztatás megszüntetése iránti kérelmet a terhelt és a védőügyvéd is benyújthat.