A Btk. -bel szabályozás

A Büntető törvénykönyv az alábbiak szerint szabályozza a tartási kötelezettség elmulasztásának vétségét:

212. § (1) Aki jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt gyermektartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt tartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti, és ezzel a jogosultat súlyos nélkülözésnek teszi ki, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Az (1) bekezdés alapján az elkövető nem büntethető, a (2) bekezdés esetén büntetése korlátlanul enyhíthető, ha kötelezettségének az elsőfokú ügydöntő határozat meghozataláig eleget tesz.
212/A. §,

A tartási kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos bírói gyakorlat

A tartási kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos egyik legjelentősebb bírói döntvény a 28/2007. BK vélemény mely a kóros elmeállapotban elkövetett tartási kötelezettség elmulasztásával foglalkozik:

A tartási kötelezettségnek a beszámítási képességet kizáró kóros elmeállapotban levő személy által való elmulasztása esetén hiányzik a Btk. 212. §-ában meghatározott bűncselekmény egyik törvényi tényállási eleme, az önhiba. Ezért a vádlott felmentését bűncselekmény hiányára, és nem büntethetőséget kizáró okra kell alapozni.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 212. §-ában meghatározott tartási kötelezettség elmulasztását követi el, aki jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt tartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti.
A Btk. tehát az önhibát törvényi tényállási elemként szabályozza.
Az önhiba az elkövetőnek felróható tényező, amelyért ekként felelőssé tehető.
A vád tárgyává tett cselekmény [a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 2. § (3) bekezdés, 217. § (3) bekezdés b) pont] kapcsán elsődlegesen abban a kérdésben kell a bíróságnak állást foglalnia, hogy az adott cselekmény bűncselekmény-e [Btk. 4. § (1) bekezdés].
Amennyiben a cselekmény nem bűncselekmény, a büntetőeljárás akadályba ütközik [Be. 6. § (3) bekezdés].
Bűncselekmény hiányában van helye felmentésnek mindazokban az esetekben, amelyekben a vádlott nem valósította meg maradéktalanul valamely bűncselekmény törvényi tényállását.
Ebből a szempontból közömbös, hogy az önhiba, mint törvényi tényállási elem mely okból hiányzik.
Ha a Btk. 212. §-ában meghatározott tartási kötelezettség elmulasztásának a törvényi tényállása az önhiba hiánya folytán nem valósult meg maradéktalanul, a felmentő ítélet rendelkezését bűncselekmény hiányára kell alapítani.
A Be. 331. §-ának (1) bekezdés szerint a bíróság a vádlottat a vád alól felmenti, ha a vádlott bűnössége nem állapítható meg, és az eljárást nem szünteti meg. A határozat indokolásában jelöli meg, hogy a felmentést a Be. 6. §-a (3) bekezdésében felsorolt okok közül melyik okra alapítja [Be. 331. § (2) bekezdés].
A beszámítási képességet kizáró kóros elmeállapot a Btk. 17. §-ának (1) bekezdése szerint büntethetőséget kizáró ok, ezért az ilyen állapotban levő személy bűncselekményt nem követhet el, büntetőjogi felelősségre nem vonható. Az ilyen személy – önhiba mint törvényi tényállási elem hiányában – a tartási kötelezettség elmulasztásának bűncselekményét eleve nem valósíthatja meg.
Mindebből az a következtetés vonható le, hogy ha a Btk. 212. §-ában meghatározott tartási kötelezettség elmulasztásának a törvényi tényállása az önhiba folytán nem valósult meg maradéktalanul, a felmentő ítéleti rendelkezést bűncselekmény hiányára, és nem büntethetőséget kizáró okra kell alapítani.