Az új Btk. (hatálybalépés 2013. július 1.) jelentősen szigorította a kábítószerrel kapcsolatos büntetőjogot, és szűkebbre vonta a védekezési lehetőségeket.

Az új Btk. már nem kezeli privilegizált esetként a kábítószer-függő személy által elkövetett bűncselekményeket, és ezzel összefüggésben természetesen nem kezeli minősített körülményként a kábítószer-függő személy felhasználását a kábítószer-kereskedelem során.

Ezzel, csak úgy mint a kábítószerrel kapcsolatos büntetőjogi változásokkal kapcsolatban a legfontosabb szakmai (civil) szervezetek számtalan kritikával illették az új Btk.-t, melyekkel egyet kell, hogy értsek.

A kábítószer függőség megállapítása ugyan valóban nehéz jogalkalmazói kérdés volt, számos esetben egymásnak ellentmondó szakértői véleményekkel. Ez azonban nem jelentheti álláspontom szerint annak tagadását, hogy valóban léteznek kábítószer-függő elkövetők, akiknek döntési szabadságuk, ezáltal felelősségük korlátozottabb kell, hogy legyen az ilyen betegséggel nem küzdő személyekétől.

Az új Btk. bevezeti különösen jelentős mennyiség fogalmát, a kábítószer birtoklásának bűntette esetében.

Ennek indoka az volt, hogy számos jogesetben nagyon nagy mennyiségű kábítószer került lefoglalásra – melyről alappal volt feltételezhető, hogy rendeletetése a forgalomba hozatal, vagy a kereskedelem, azonban a büntetőjogi ítélkezés szerint ezt kétséget kizáró bizonyítani nem lehetett.

Az új Btk. ezt a helyzetet úgy kezeli, hogy a fenti esetkört a kábítószer birtoklása (tehát nem a terjesztői típusú magatartás) körén belül kell értékelni. Ellenben a mennyiség különösen jelentős voltát már akként kell értékelni, hogy ez bizonyítja a kereskedelmi, vagy forgalomba helyezési szándékot, hanem egyszerűen ez még a jelentős mennyiséghez képeset is további súlyosító körülmény.

A különösen jelentős mennyiség alsó határa egyébként a csekély mennyiség felső határának kétszázszorosa.