Visszatérés a korábbi szabályozás felé

2011. augusztus 3-tól újabb változás történt a sajtó-helyreigazítási per Polgári Perrendtartásban (Pp.) lefektetett szabályaiban.

A módosulás eredményeként a lehetséges alperesek köre – a 2011. előtti szabályozáshoz visszatérve – kiegészült a sajtótermék szerkesztőségével, a korábbi „médiatartalom-szolgáltató” pedig „médiaszolgáltatóra” változott. Továbbra is önállóan perbe vonható kategóriát képez a hírügynökség.

A módosításra vélhetően a miatt került sor, hogy a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvényben (Smtv., más néven Médiaalkotmány)  adott kimerítő fogalom-meghatározások ellenére a „médiatartalom-szolgáltató” mibenléte komoly értelmezési nehézségeket okozott a joggyakorlatban. A sajtó-helyreigazítás anyagi jogi és peren kívüli eljárási szabályozását tartalmazó törvény – mely hosszú évek után felváltotta a Ptk. ide vágó szabályait – sokak véleménye szerint ún. „gumifogalmakat” használ.

Az Smtv. fogalom-meghatározásai

Az Smtv. alapján médiaszolgáltató: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely szerkesztői felelősséggel rendelkezik a médiaszolgáltatás tartalmának megválasztásáért, és meghatározza annak összeállítását. A szerkesztői felelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges ellenőrzésért való felelősséget jelenti, és nem eredményez szükségszerűen jogi felelősséget a médiaszolgáltatás tekintetében.

Míg a médiatartalom-szolgáltató definíciója: a médiaszolgáltató, illetve bármely médiatartalom szolgáltatója.

Magát a  médiaszolgáltatást ily módon határozza meg az Smtv.: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. és 57. cikkében meghatározott, önálló, üzletszerűen – rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett – végzett gazdasági szolgáltatás, amelyért egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősséget visel, amelynek elsődleges célja műsorszámoknak tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a nyilvánossághoz való eljuttatása valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül.

Az Smtv. szerinti médiatartalom pedig: valamennyi médiaszolgáltatás során, valamint sajtótermék által kínált tartalom.

A jelenlegi helyzet

A bizonytalan szituációban a bírói gyakorlat végül alapvetően a sajtótermék kiadójával azonosította a médiatartalom-szolgáltatót, de a korábbiaknak megfelelően a szerkesztőség alperesként való perlését is elfogadta. (Az előbbi értelmezést látszik megerősíteni az Smtv. azon §-a, amely kimondja, hogy a törvény hatálya kiterjed a médiaszolgáltatást nyújtó, vagy sajtóterméket kiadó médiatartalom-szolgáltatóra.)

A legutóbbi „korrekció” így tulajdonképpen szentesítette a már kialakult helyzetet, egyben csökkentette a jogkereső felek (és a bíróságok) értelmezési problémáit. A módosítás tehát afelé mutat, hogy az Smtv. nem hoz gyökeres változást a sajtóperekben: a továbbiakban is a polgári bíróságok több évtizedes gyakorlata, az Alkotmánybíróság határozatai és a sajtószabadsággal (is) foglalkozó nemzetközi egyezmények töltik ki a vonatkozó jogszabályokat valódi tartalommal.

Nem valósult meg az Smtv. hatálybalépésével az a többek által szorgalmazott változás sem, mely kiterjesztette volna a sajtó-helyreigazítást (bizonyos javaslatokban „válaszadási jog” néven) a valótlan tényállítások mellett a személyiségi jogokat sértő véleménynyilvánításokra is. A becsületet, emberi méltóságot sértő vélemények, értékelések esetén továbbra is „csak” a Ptk.-ban található személyiségvédelmi eszközök állnak rendelkezésre.

Az igazán lényeges módosulást valójában nem az alperesek körének újabb változtatása jelenti, hanem az, hogy az Smtv. 2011. január 1-től a sajtó-helyreigazítás hatókörébe vonta az interneten megjelenő sajtótermékeket is. Az Smtv. azonban egyértelművé teszi, hogy csak a gazdasági szolgáltatásként nyújtott médiaszolgáltatások, illetve sajtótermékek tartoznak a hatálya alá. Gazdasági szolgáltatás „az önálló, üzletszerűen – rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett – végzett szolgáltatás”. A klasszikus „magánblogokban” megjelent valótlan tényállítások esetén tehát sajtó-helyreigazítási eljárás nem kérhető.