A büntetőeljárás garanciáival kapcsolatos alapvető alkotmányjogi kérdéseket vetett fel F. Q. csehországi lakos esete, akit egyrészt szabálysértési értékre, zsebtolvajlás útján elkövetett lopás vétségének kísérletével, másrészt kisebb értékre, zsebtolvajlás újtán elkövetett lopás bűntettével vádoltak.

Q. a vád szerint egy budapesti kávézóban egy fogyasztó vendég székének háttámlájára akasztott kabátba belenyúlt, hogy értékek után kutasson, de mivel nem talált semmit, távozott. Ezt követően egy étterembe ment, ahol egy külföldi vendég kabátjából kivette pénztárcáját, a benne talált összeggel távozott, a pénztárcát pedig a földre dobta. A rendőrség felfigyelt tevékenységére, mivel elmondásuk szerint már egy korábbi zsebtolvajlással kapcsolatban felmerült a személye. Követték F. Q. -t, és őrizetbe vették – az eltulajdonított összeg a helyszínen megkerült a terhelttől.

A gyanúsított mindkét cselekményt beismerte, együttműködött a nyomozó hatósággal. A bíróság elrendelte az előzetes letartóztatását a következő indokokra alapozva: az ügyészség indítványa szerint egyrészt a várható büntetés súlyosságára figyelemmel a szökés, elrejtőzés veszélye fennállt, másrészt a gyanúsított nem rendelkezett magyarországi lakóhellyel, kapcsolatokkal, csupán átutazási célból tartózkodott az országban.

Az ügyészség úgy ítélte meg, hogy szükséges két másik bűnügy iratainak beszerzése a rendőrkapitányságtól, amelyekben szintén felmerült F. Q. tettessége – ezeket egyesíteni kívánták volna a szóban forgó üggyel, és ennek érdekében indítványozták az előzetes letartóztatás határidejének májusban való lejártával annak augusztusig történő meghosszabbítását. Ennek megalapozatlanságára hivatkozva kértem a bíróságot, hogy az indítványt utasítsa el, és szükség esetén rendelje el a terhelt csehországi házi őrizetét. Előzetes letartóztatásban levő gyanúsított esetén ugyanis az eljárást soron kívül kell lefolytatni, és a nyomozó hatóságnak arra kell törekednie, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson. Ezzel az előírással ellentétes volt, hogy a nyomozó hatóság májusig nem tudta beszerezni két másik rendőrségi akta iratait, ami legfeljebb pár napos művelet lett volna. Emellett egyrészt sem a kiszabható büntetés súlyossága nem adott alapot a szökés és az elrejtőzés veszélyének megállapítására, másrészt álláspontom szerint alkalmazható lett volna enyhébb kényszerintézkedés is: a 2009/829/IB tanácsi kerethatározat ugyanis biztosítja azt a törvényi lehetőséget, hogy a bíróság kezdeményezze a házi őrizetről szóló határozat külföldi elismerését és végrehajtását.

Sajnálatos módon a bíróság az indítványomat elutasította, és az előzetes letartóztatás meghosszabbított határidejét az ügyészség által kérttől egy hónappal rövidebb időtartamban, júliusig állapította meg. Mindazonáltal érdemi nyomozási cselekményre ezen határidő leteltéig sem került sor, így az ügyészség ismét az előzetes letartóztatás határidejének meghosszabbítását kérte – ezúttal októberig.

Újonnan kértem a meghosszabbítás iránti kérelem elutasítását, nyomatékosan kiemelve, hogy a terhelt személyi szabadságához való alapjogának sérelmét az állam büntetőhatalmi igényének érvényesítésével mérlegelve kijelenthető: a nyomozó hatóság rendelkezésére álló idő elegendő kellett volna hogy legyen az egyéb bűnügy iratainak beszerzésére, az esetleges adminisztratív lépések végrehajtására. Álláspontom szerint az indítványnak való helyt adás olyan üzenetet, alkotmányos értékítéletet hordozott volna, hogy az állami bűnüldöző szervek alkotmányos jogok által nem korlátozva, és ezeket biztosító bírói kontroll nélkül működhetnek; kiüresítené a kényszerintézkedésekre vonatkozó normák tartalmát.

A bíróság ezúttal helyt adott az érvelésemnek. Megállapította, hogy a büntetőeljárás inaktív volt, ez pedig a kényszerintézkedés meghosszabbításának akadályát képezte. A végzésében rögzítette továbbá, hogy a bűncselekmény tárgyi súlyára, mint a szökés veszélyét növelő tényezőre való hivatkozás jelen esetben komolytalan, hiszen a terhelt bűnössége esetén legfeljebb két évig terjedő szabadságvesztéssel lenne büntetendő. A gyanúsított beismerő vallomását, hatóságokkal való együttműködését enyhítő körülményekként értékelve F. Q. előzetes letartóztatásának megszüntetéséről döntött.