Hamis vád a Büntető Törvénykönyvben 

A Büntető Törvénykönyvünk (Btk.) az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekmények közt helyezte el a hamis vád tényállását. A jogirodalom ennek két fajtáját különbözteti meg. Első fajtája a „tulajdonképpeni hamis vád”: ezt az követi el, aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol. Másik formája a hamis gyanúkeltés, ami akkor valósul meg, ha valaki más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására. Mindkét forma elkövetését három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a törvény.

Hamis vád vs. Hatóság félrevezetése

Ahhoz, hogy a bűncselekmény megvalósuljon, a passzív alanynak (tehát annak, akire a hamis vád irányul, akit hamisan megvádolnak) bizonyos feltételeknek kell eleget tennie. A megvádolt személy ugyanis csak 1. az elkövetőtől különböző, 2. egyedileg azonosítható, 3. élő, 4. valóságos, olyan 5. természetes személy lehet, 6. aki ellen büntetőeljárás indítható. Az egyedileg azonosíthatóság követelménye annyit jelent, hogy nem szükséges a megvádoltat név szerint, pontosan megnevezni – adható róla olyan leírás, aminek alapján kétséget kizáróan azonosítható (így pl. „Miskolc város polgármestere”), így is létrejön a bűncselekmény. Amennyiben a megvádolt valamely feltételnek nem tesz eleget (így pl. már elhunyt, vagy sosem létezett) – úgy nem ez a bűncselekmény valósul meg, hanem a hatóság félrevezetése. Fontos továbbá megjegyezni, hogy az elhunyt személy megvádolása ezen felül kegyeletsértést is megvalósíthat.

A hamis vád fogalma

A továbbiakban először a tulajdonképpeni hamis vád tényállását vizsgáljuk meg. Ahogyan már említésre került, ez más személynek a hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével való hamis megvádolásával valósul meg (de a Btk. bünteti a szabálysértéssel, közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegéssel, fegyelmi vétséggel való hamis megvádolást is). Mit értünk tulajdonképpen vádolás alatt? Ez a kifejezés ezen bűncselekmény szempontjából minden olyan nyilatkozatot lefed, ami alkalmul szolgálhat arra, hogy büntetőeljárás induljon. A vádolásnak egyrészt bűncselekmény elkövetésére vonatkozó tényállítást kell tartalmaznia, másrészt pedig a megvádoltra terhelő jellegűnek kell lennie – tehát a feljelentőnek valamely konkrét Btk. Különös részi tényállás megvalósítását kell a feljelentettnek tulajdonítania. Követelmény továbbá a bűncselekmény megvalósulásához, hogy a vádolás legyen közvetlen és kifejezett. Ahhoz továbbá, hogy megvalósuljon a bűncselekmény, az is szükséges, hogy a vád legyen hamis. Az olyan vád, ami a köztudomású vagy a hatóságok hivatalos tudomásában levő adatokkal ellentétes, tehát szembeszökően hiteltelen, objektíve „alkalmatlan közlésnek” minősül, nem hozza létre a hamis vád bűncselekményét.