Az új büntetőeljárási törvény (Be.) legfontosabb újításai a kényszerintézkedéseket is érintik. Egyrészt az új törvény a korábbitól más megnevezéssel, más tartalommal szabályoz egyes, már korábban is létező jogintézményeket – így a bűnügyi felügyelet lett az összefoglaló elnevezése a házi őrizetnek ill. a lakhelyelhagyási tilalomnak; a letartóztatás fogalma váltja fel az előzetes letartóztatást; a korábban ideiglenes kényszergyógykezelésként ismert intézmény már előzetes kényszergyógykezelésként szerepel a törvényben; házkutatás helyett pedig kutatás szerepel benne. Ezen felül az új Be. szerkezetében is tükrözi a fokozatosság elvét – előtérbe helyezi a személyes szabadság elvonásával nem járó alternatív kényszerintézkedéseket.

A törvény a kényszerintézkedések alkalmazásának általános szabályai közt rögzíti: mind az elrendeléskor, mind a kényszerintézkedés végrehajtása során arra kell törekedni, hogy annak alkalmazása az érintett alapvető jogainak a korlátozását csak a legszükségesebb mértékben és ideig eredményezze. Az elrendeléskor szükségképpen érvényesítendő alapelvként rögzíti a fokozatosság elvét: ez azt jelenti, hogy súlyosabb korlátozással járó kényszerintézkedés akkor rendelhető el, ha a kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél kisebb korlátozással járó kényszerintézkedéssel vagy egyéb eljárási cselekménnyel nem érhető el. A végrehajtásra vonatkozóan kimondja a törvény, hogy azt az érintett kíméletével, a korlátozással nem érintett alapvető jogait tiszteletben tartva kell elvégezni; gondoskodni kell személyes adatainak védelméről, és tartózkodni kell a szükségtelen károkozástól.

Az új Be. rögzíti, hogy megkülönböztet személyi szabadságot érintő, valamint vagyont érintő kényszerintézkedéseket. Előbbiek közé tartozik az őrizet, a távoltartás, a bűnügyi felügyelet, a letartóztatás és az előzetes kényszergyógykezelés – az őrizet kivételével ezek bírói engedélyes kényszerintézkedések. A vagyont érintő kényszerintézkedések közt öt jogintézmény szerepel: a kutatás, a motozás, a lefoglalás, a zár alá vétel és az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele.

AZ ŐRIZET

Az őrizet az új Be. szerint a terhelt, illetve a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy személyi szabadságának átmeneti elvonása. Akkor rendelhető el, ha:

  1. az elkövetőt tetten érik, és személyazonossága nem állapítható meg;
  2. ha vele szemben személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése valószínűsíthető, vagy
  3. ha a tárgyaláson rendzavarást követ el.

Az őrizet tartama legfeljebb 72 óra; ebbe beleszámítandó az őrizet elrendelését megelőző hatósági fogvatartás tartama is. Ha a körülmények nem változtak, akkor a terhelt őrizete ismételten nem rendelhető el.

A SZEMÉLYI SZABADSÁGOT ÉRINTŐ BÍRÓI ENGEDÉLYES KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEK

Ezek elrendelésének alapvető feltétele, hogy a terhelt bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható vagy vele szemben vádat emeltek, és a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés céljának eléréséhez ez szükséges, és az elérni kívánt cél más módon nem biztosítható.

  1. A terhelt jelenlétének biztosítása érdekében akkor rendelhetőek el, ha a terhelt korábban már megszökött vagy elrejtőzött, vagy ha ennek veszélye megalapozottan feltehető;
  2.  a bizonyítás megnehezítésének/meghiúsításának megakadályozása érdekében akkor kerülhet rájuk sor, ha a terhelt az eljárásban résztvevő személyt korábban már megfélemlített vagy befolyásolt, vagy ennek veszélye megalapozottan feltehető
  3. harmadik különös célként a törvény a bűnismétlés megakadályozását emeli ki: ilyen célból akkor kerülhet sor személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésre, ha a új bűncselekményt követett el gyanúsítási kihallgatását követően, vagy ha megalapozottan feltehető, hogy a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné,  vagy új szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt követne el.

Távoltartás elrendelhető a bizonyítás megnehezítésének, meghiúsításának megakadályozása valamint a bűnismétlés megakadályozása érdekében; a bűnügyi felügyelet valamennyi felsorolt (1-3.) különös okból elrendelhető, akár távoltartás mellett is. Letartóztatás szintén valamennyi felsorolt különös okból elrendelhető, ha a körülményekre tekintettel a kényszerintézkedés célja enyhébb intézkedéssel nem biztosítható. Előzetes kényszergyógykezelés a bűnismétlés megakadályozása érdekében rendelhető el, ha valószínűsíthető, hogy a későbbiekben kényszergyógykezelésnek lesz helye.

A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendeléséről a bíróság határoz, a vádemelés előtt az ügyészség indítványára (a távoltartás elrendelését a sértett is indítványozhatja, ezt az eljáró ügyészségnél terjesztheti elő). Az eljáró hatóságoknak arra kell törekedniük, hogy ezek a kényszerintézkedések a lehető legrövidebb ideig tartsanak. A törvényben a kényszerintézkedés megszűnésének okaként szerepel már az eljárás felfüggesztése is.

A távoltartás és a bűnügyi felügyelet

Mind a távoltartás, mind a bűnügyi felügyelet a terhelt szabad mozgáshoz és a lakóhely, illetve a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát korlátozza. A különbség a magatartási szabályok terén jelentkezik. Távoltartás esetén a bíróság azt írja elő, hogy a terhelt meghatározott személlyel ne lépjen kapcsolatba, tőle tartsa távol magát; de ezen felül azt is előírhatja, hogy a terhelt meghatározott lakást hagyjon el és onnan maradjon távol, vagy pl. a távoltartással érintett személy munkahelyétől, általa látogatott intézményektől (iskola, orvos, templom) tartsa távol magát. Bűnügyi felügyelet esetén a bíróság előírja, hogy a terhelt a számára meghatározott területet, lakást engedély nélkül ne hagyja el; vagy meghatározott nyilvános helyeket, nyilvános rendezvényeket ne látogasson; vagy azt, hogy meghatározott időközönként jelentkezzen a rendőrségnél. Ezek mellett további magatartási szabályokat is előírhat a bíróság.

A távoltartás és a bűnügyi felügyelet szabályainak megtartását biztosítja egyrészt az óvadék intézménye, másrészt a technikai nyomkövető alkalmazása. Utóbbival kapcsolatban fontos kiemelni, hogy amennyiben a terhelt az eszköz működtetésében nem működik közre, az a magatartási szabályok megsértésének minősül.

Az óvadék összegét a terhelt vagy védője indítványára a bíróság állapítja meg, és letétele esetére például letartóztatás helyett távoltartást vagy bűnügyi felügyeletet rendeljen el, enyhébb magatartási szabályokat írjon elő. Összege nem lehet kevesebb, mint 500 000 forint; az óvadékot megállapító határozat véglegessé válásától számított 3 hónapon belül lehet letenni. Ha a bírói engedélyes kényszerintézkedés megszűnt vagy azt megszüntették, akkor az óvadék összege visszajár a letevőjének. Elveszti azonban a letevő a jogát az összegre, ha a bíróság elrendeli a terhelt letartóztatását az óvadék letételét követően tanúsított magatartása következtében, ill. szökése vagy elrejtőzése esetén is.

Mind a távoltartás, mind a bűnügyi felügyelet tartama (ha ezeket a vádemelés előtt rendelték el) a bíróság tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de maximum 4 hónapig tarthat, lehetőség van azonban arra, hogy a bíróság alkalmanként 4 hónapos hosszabbítást rendeljen el. Mindkét kényszerintézkedésnél rendszeresen sor kerül a fenntartásuk szükségességességének felülvizsgálatára. Az előírt magatartási szabályok megszegése esetén fokozatos szankciók alkalmazandóak: így főszabályként rendbírság, míg letartóztatás csak ismételt vagy súlyos esetben, legvégsőként alkalmazandó.

A letartóztatás

Az új Be. változatlanul fogalmazza meg a jogintézmény definícióját: a letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt. A törvényben elfoglalt rendszertani helye is azt tükrözi, hogy csak a távoltartás és a bűnügyi felügyelet elvetése esetén jöhet szóba. A vádemelés előtt elrendelt letartóztatás tartama ugyanúgy alakul, ahogyan a régi Be.-ben: az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tart (a meghosszabbításra sor kerülhet). Az eljárás tárgyát képező bűncselekményre előírt szabadságvesztés büntetés időtartamától függően megadja a törvény a letartóztatás felső határát (így például maximum egy évig tarthat meghosszabbításokkal együtt, ha a terhelttel szemben 3 évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás). Ugyanakkor fontos, hogy ha a terhelttel szemben életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás, úgy nincs felső határa a kényszerintézkedés tartamának.

Végrehajtására büntetés-végrehajtási intézményben kerül sor, de az ügyészség rendelkezése alapján sor kerülhet (maximum 60 napig) nyomozási cselekmények elvégzése érdekében arra, hogy a letartóztatást rendőrségi fogdában hajtsák végre.

Előzetes kényszergyógykezelés

Az új Be.-ben alapvetően nem változtak meg ezen jogintézmény szabályai. Továbbra is a bűnismétlés megakadályozása érdekében rendelhető el, kóros elmeállapotú terhelttel szemben, akkor, ha a kényszergyógykezelés későbbi elrendelése valószínűsíthető. Elrendelése ellen a terhelt házastársa és élettársa is fellebbezhet, végrehajtására az IMEI-ben kerül sor.

A KUTATÁS

A kutatásra a korábbi Be-ben szereplő házkutatás szabályai vonatkoznak, kisebb változtatásokkal. Ez a büntetőeljárás eredményes lefolytatása érdekében a lakás, az egyéb helyiség, a bekerített hely vagy a jármű átkutatása. Ugyanakkor a kutatás információs rendszer, illetve adathordozó átvizsgálására is kiterjedhet. Elrendelheti a nyomozó hatóság is, a korábbi szabályozáshoz hasonlóan; fontos azonban kiemelni, hogy ha a közjegyzői vagy ügyvédi irodában tartandó kutatás közjegyzői vagy ügyvédi tevékenységgel összefüggő védett adat megismerésére irányul, a kutatást a bíróság rendeli el. Már nem szerepel a „védett” körben az egészségügy intézmény, korábban ennek átvizsgálását is a nyomozási bíró rendelte el.

A MOTOZÁS

Változatlan definícióval szerepel az új Be.-ben: ez tulajdonképpen a bizonyítási eszköz, az elkobozható, illetve a vagyonelkobzás alá eső dolog megtalálása céljából a motozás alá vont személy ruházatának és testének az átvizsgálása. A motozás során ugyanakkor a motozás alá vont személynél található bármely dolog is átvizsgálható. Új elem, hogy a jármű már nem eshet ebbe a körbe – ez a kutatás körében vizsgálható át. Szintén újdonság, hogy a törvény kiemeli: a motozás nem történhet szeméremsértő módon, a testüregek átvizsgálását pedig csak orvos végezheti.

A LEFOGLALÁS

A jogintézmény lényege és célja nem változott – célja továbbra is a bizonyítási eszköz, illetve az elkobozható dolog vagy a vagyonelkobzás alá eső vagyon biztosítása a büntetőeljárás eredményes lefolytatása érdekében. A lefoglalás a lefoglalás tárgya feletti tulajdonjogot korlátozza. A lefoglalható tárgyak közt az ingó dolgok és elektronikus adatok közt a törvény kiemeli az elektronikus pénzt és a számlapénzt is. A lefoglalást főszabály szerint birtokba vétellel kell végrehajtani; abban az esetben pedig, ha a dolog például nem alkalmas birtokba vételre, akkor az érintett őrizetében hagyásával is végre lehet hajtani. Új elem a lefoglalt dolog megváltása: ha a dolog lefoglalására kizárólag vagyonelkobzás biztosítása érdekében került sor, és annak kiadása iránt megalapozott igényt nem jelentettek be, az, akitől a dolgot lefoglalták, indítványozhatja a dolog megváltásának elfogadását. A megváltás összegét az ügyészség, ill. a bíróság állapítja meg, összegeként a dolog becsült értékét kell megállapítani. Változatlanok azonban a lefoglalt dolog értékesítésére vonatkozó szabályok (erre akkor kerülhet sor, ha a lefoglalt dologra a bizonyítás érdekében már nincs szükség, a lefoglalás megszüntetésének nincs helye, és a lefoglalt dologgal kapcsolatban senki nem jelentett be megalapozott igényt).

A ZÁR ALÁ VÉTEL

A zár alá vétel a vagyonelkobzás vagy a polgári jogi igény biztosítása érdekében a zár alá vétel tárgya feletti rendelkezési jogot függeszti fel. Változás, hogy már nem csak a bíróság rendelheti el; akkor kerülhet rá sor, ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban vagyonelkobzásnak van helye, vagy ha célja polgári igény biztosítása, és tartani lehet attól, hogy a vagyonelkobzás végrehajtását, a polgári jogi igény kielégítését meghiúsítják. Polgári jogi igény biztosítása céljából zár alá vételre ugyanakkor a vádemelés előtt a sértett indítványára kerülhet sor, tehát akkor, ha a sértett a polgári jogi igény érvényesítésének szándékát bejelentette. Vádemelés előtt a nyomozó hatóság és az ügyészség is elrendelheti 100 millió forintos összeghatárig, csak a vagyonelkobzás biztosítása érdekében. Itt is sor kerülhet a zár alá vett vagyon megváltására, hasonlóképpen a lefoglalásnál elmondottakhoz.

Újdonság, hogy az új Be. külön szabályozza a vagyonkezelésre vonatkozó szabályokat a lefoglalás és a zár alá vétel esetén. Kimondja, hogy erről a rendes gazdálkodás szabályai szerint kell gondoskodni, továbbá biztosítani kell azt, hogy a bűnügyi vagyon értéke a természetes mértéknél nagyobb arányban ne csökkenjen.

AZ ELEKTRONIKUS ADAT IDEIGLENES HOZZÁFÉRHETETLENNÉ TÉTELE

A kényszerintézkedés lényege továbbra is változatlan: az elektronikus hírközlő hálózat útján közzétett adat feletti rendelkezési jog ideiglenes korlátozását és az adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozását jelenti. Akkor lehet elrendelni, ha az eljárás olyan közvádra üldözendő bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének van helye, és az a bűncselekmény megszakítása érdekében szükséges. Új elem, hogy a szolgáltató is felhívható a hozzáférhetetlenné tételre.