A távoltartást a jogalkotó 2006-ban iktatta be a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) rendszerébe, majd a hatékonyabb fellépés érdekében a 2009. évi LXII. törvénnyel megteremtette a távoltartás büntetőeljáráson kívüli, ekként bírói döntés nélküli elrendelésének lehetőségét is. A korábbi magyar jogban ezen jogintézménynek nincs előzménye, az Egyesült Államokból és Nyugat-Európából „importáltuk”, ahol évtizedek óta alkalmazzák a családon belüli erőszak áldozatainak védelmére.
Távoltartás a Be. szerint
A távoltartás a mozgásszabadság és a tartózkodási hely szabad megválasztásának korlátozásával járó kényszerintézkedés, melyet – hasonlóan a lakhelyelhagyási tilalomhoz és a házi őrizethez – a törvényhozó az előzetes letartóztatás alternatívájaként alkotott meg.
A távoltartás alapján a terhelt köteles a bíróság határozatának megfelelően: a) az abban meghatározott lakást elhagyni, és onnan a bíróság által meghatározott ideig távol maradni, b) a meghatározott személytől, illetve e személy lakó- és munkahelyétől, az általa látogatott nevelési és nevelési-oktatási intézménytől, gyógykezelés céljából rendszeresen látogatott egészségügyi intézménytől, vallásgyakorlása során rendszeresen látogatott épülettől a bíróság által meghatározott ideig távol maradni, c) tartózkodni attól, hogy a meghatározott személlyel akár közvetlenül, akár közvetve érintkezésbe lépjen.
Elrendelésének általános feltételei: 1) szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatti eljárás, 2) a kényszerintézkedéssel elérni kívánt célok megvalósulásának reális lehetősége, 3) az előzetes letartóztatás elrendelése nem indokolt. Elrendelésének különös feltételei: megalapozottan arra lehet következtetni, hogy a terhelt lakókörnyezetben hagyása esetén 1) fennáll a veszélye a sértett-tanú befolyásolása vagy megfélemlítése révén a bizonyítási eljárás meghiúsításának, megnehezítésének vagy veszélyeztetésének, vagy 2) fennáll a bűnismétlés veszélye.
A távoltartást a bíróság tíztől hatvan napig terjedő időre rendelheti el.
Távoltartás az új törvény szerint
Bár a Be. ezt nem mondja ki implicite, azonban a távoltartás a családon belüli „terror” elszenvedőinek hivatott gyors segítséget nyújtani, a távoltartási törvény pedig már kifejezetten a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról rendelkezik.
A törvényben található két új jogintézmény, az ideiglenes megelőző távoltartás és a megelőző távoltartás lehetővé teszik a bántalmazó tartózkodási szabadságának, tartózkodási helye szabad megválasztásának, szülői felügyeleti jogának, valamint gyermekével való kapcsolattartási jogának átmeneti korlátozását – már az esetleges büntetőeljárás megindulása előtt.
Akivel szemben ideiglenes megelőző távoltartást, illetve megelőző távoltartást rendeltek el, köteles magát távol tartani a bántalmazottól, a bántalmazott életvitelszerű tartózkodására szolgáló ingatlantól, az ideiglenes megelőző távoltartó határozatban, illetve a megelőző távoltartó határozatban megjelölt más személytől, és tartózkodni attól, hogy a bántalmazottal közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen.
Az ideiglenes megelőző és a megelőző távoltartást akkor rendelik el, ha az eset összes körülményéből, különösen a bántalmazó és a bántalmazott által előadott tényekből, a hozzátartozók közötti erőszakra utaló jelekből, a bántalmazó és a bántalmazott magatartásából és viszonyából a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehet következtetni.
Az ideiglenes megelőző távoltartás elrendelésére a rendőrség jogosult; legfeljebb 72 óráig tarthat. A rendőrség helyszíni intézkedése során észlelt hozzátartozók közötti erőszakra utaló tények alapján hivatalból, vagy a bántalmazott, illetve közeli hozzátartozója és hozzátartozója bejelentése, valamint a gyámügyi, továbbá a szociális és közoktatási törvényben feljogosított személy bejelentése alapján rendelheti el.
A megelőző távoltartás elrendeléséről a bíróság nemperes eljárásban dönt; tartama legfeljebb 30 nap lehet. A nemperes eljárást a rendőrség hivatalból kezdeményezi, ha ideiglenes megelőző távoltartást rendelt el, de megindítását a bántalmazott, illetve közeli hozzátartozója és hozzátartozója is kérelmezheti.