85. § (1) A két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha – különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel – alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető.

(1a) A határzár tiltott átlépése (Btk. 352/A. §), a határzár megrongálása (Btk. 352/B. §), valamint a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása (Btk. 352/C. §) esetén az öt évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető.

(2) A próbaidő tartama – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – egy évtől öt évig terjedhet, de a kiszabott szabadságvesztésnél rövidebb nem lehet. A próbaidőt években, vagy években és hónapokban kell meghatározni.

(2a) A határzár tiltott átlépése (Btk. 352/A. §), a határzár megrongálása (Btk. 352/B. §), valamint a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása (Btk. 352/C. §) esetén a próbaidő tartama két évtől tíz évig terjedhet, de nem lehet rövidebb az ezen bűncselekmények miatt kiszabott kiutasítás tartamánál.

86. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel azzal szemben, aki
a) többszörös visszaeső,
b) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, vagy
c) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt vagy felfüggesztésének próbaideje alatt követte el.

(2) Ha az elkövetőn olyan szabadságvesztést hajtanak végre, amely miatt a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását nem lehet elrendelni, akkor a próbaidő a szabadságvesztés tartamával meghosszabbodik.

(3) A (2) bekezdés szerinti rendelkezést a közérdekű munka és pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés esetén is alkalmazni kell.

(4) A (2) és (3) bekezdés esetén a próbaidő tartama az öt évet meghaladhatja.

(5) Ha az elkövetőt többször ítélik próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, és a szabadságvesztések próbaideje még nem telt el, valamennyi próbaidő párhuzamosan telik.

(6) A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésével egyidejűleg az elkövető pártfogó felügyelet alá helyezhető. Ha az elkövető visszaeső, pártfogó felügyelet alatt áll.

87. § A felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani, ha
a) a próbaidő alatt megállapítják, hogy a szabadságvesztés végrehajtását a 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel,
b) az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, vagy
c) az elkövető a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi,
d)37 a 60. § (2a) bekezdése alapján kiutasított elkövető a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt Magyarország területére visszatér.

88. § A büntetés végrehajtásának kegyelemből történt felfüggesztése esetén a végrehajtás elrendelésére a felfüggesztett büntetés végrehajtására vonatkozó rendelkezést megfelelően alkalmazni kell.

A fentiekkel kapcsolatos bírói gyakorlat:

55/2007. BK vélemény a felnőttkorúak próbára bocsátásáról és a büntetés végrehajtásának felfüggesztéséről.

A Büntető Törvénykönyv a feltételes elítélés két változatát szabályozza: a próbára bocsátást és a büntetés végrehajtásának felfüggesztését. A törvényesség érvényesülése szempontjából nagy jelentőségű, hogy a bíróságok helyesen és egységesen alkalmazzák az ezekkel a jogintézményekkel összefüggő jogszabályi rendelkezéseket.
I. 1. A bíróság a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 65. §-ának (1) bekezdése szerint a vétség miatt, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt a büntetés kiszabását próbaidőre elhalasztja, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető.
A próbára bocsátás lehetőségéből kizártak körét a Btk. 65. § (2) bekezdése határozza meg, melynek a) pontja szerint nem bocsátható próbára a visszaeső [Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pont], s ebből következően a különös visszaeső, többszörös visszaeső, valamint az erőszakos többszörös visszaeső [Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pont a), b) és c) pont] sem. A Btk. 65. § (2) bekezdés b) pontja alapján a bűncselekményt bűnszervezetben [Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pont] elkövető; a c) pont szerint a szándékos bűncselekményt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt; míg a d) pont alapján a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt elkövető sem bocsátható próbára.
A próbaidő tartama egy évtől három évig terjedhet: a tartamot években, vagy években és hónapokban kell meghatározni [Btk. 65. § (3) bek.]. A próbára bocsátott pártfogó felügyelet alá helyezhető [Btk. 65. § (4) bek.].
A próbára bocsátás a feltételes elítélésnek az a változata, amikor a bíróság megállapítja az elkövető büntetőjogi felelősségét, de a büntetés kiszabását elhalasztja. Ez az intézkedés ugyanazt a célt szolgálja, mint a büntetés. Ezt azonban nem közvetlen hátránnyal, hanem annak kilátásba helyezésével, emellett adott esetben azzal is szolgálja, hogy a hátrány elmaradását magatartási szabályok megtartásától teszi függővé.
2. Minden esetben, amikor a törvény próbára bocsátás alkalmazását lehetővé teszi, a bíróság gondos vizsgálat alapján dönt arról, hogy az adott esetben a büntetés célja ezzel az intézkedéssel is elérhető-e. Ennek során egyenként és összességükben szükséges értékelni a súlyosító és enyhítő körülményeket [Btk. 80. § (1) bek.], továbbá, hogy a próbára bocsátás – az egyéni megelőzés, az elkövető társadalmi beilleszkedésének elsődleges biztosítása mellett – nem kerülne-e ellentétbe az általános megelőzés követelményével.
Ha az elkövető személyi körülményei kedvezőek (büntetlen előéletű, korábban becsületes életmódot folytatott) és a társadalomra kisebb mértékben veszélyes bűncselekményt követett el, büntetés kiszabása helyett általában próbára bocsátást lehet elrendelni.
Ilyen személyi körülmények mellett az elkövető próbára bocsátása akkor sem kizárt, ha jelentősebb társadalomra veszélyességű vagyon elleni, vagy jellegénél fogva súlyosabban megítélendő (pl. erőszakos, garázda jellegű) bűncselekményt követett ugyan el, de a bűnösségének foka csekélyebb (figyelembe véve a cselekmény alkalomszerűségét, menthető indítékát, a kár jóvátételét, a sértett kihívó magatartását stb.).
3. a) Az elkövető kifogásolható életvezetése (ismételten követett el bűncselekményt, korábban szabálysértésért már felelősségre vonták, túlzott mértékben, rendszeresen italozik, családi kötelezettségeit elhanyagolja stb.) önmagában nem zárja ki a próbára bocsátását, ha a társadalomra kisebb mértékben veszélyes bűncselekményt követett el, és a bűnösségének foka is kisebb.
Ebben az elkövetői körben, ha próbára bocsátás elrendelésére kerül sor, szándékos bűncselekmény esetében a próbaidő eredményes elteltéhez többnyire szükséges az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése. Ennek érdekében a próbára bocsátottat általában indokolt pártfogó felügyelet alá helyezni (Btk. 69. §) és ennek keretében külön magatartási szabályokat [Btk. 71. § (2)-(3) bek.] is elő lehet írni a számára, figyelembe véve a magatartási hibáit és az egyéni nevelés szempontjait, így különösen azt, hogy a társadalomba való beilleszkedés érdekében milyen irányú segítségre és ellenőrzésre szorul. Külön magatartási szabályként csak olyan konkrét kötelezettséget lehet megállapítani, amely teljesíthető és végrehajtása megfelelően ellenőrizhető.
b) A próbára bocsátás büntetés helyett önállóan alkalmazható, büntetés mellett azonban nem [Btk. 63. § (2) bek.]. Ezért amennyiben valamely, a Btk. 33. § (1) bekezdésében írt büntetés (foglalkozástól, járművezetéstől, sportrendezvények látogatásától való eltiltás) kiszabása indokolt, úgy próbára bocsátásnak nincs helye.
4. A próbára bocsátás próbaidejének tartamát a bíróság a Btk. 65. § (3) bekezdése alapján egy évtől három évig terjedően években, illetőleg években és hónapokban határozhatja meg, és értékelő tevékenysége során általában ugyanazokat a körülményeket veszi figyelembe, amelyeknek már a próbára bocsátás elrendelésekor jelentőséget tulajdonított.
Ha az elkövető személyi körülményei kedvezőek, és a bíróság nem helyezi pártfogó felügyelet alá, a próbaidő tartamának megállapítása szempontjából előtérbe kerül a bűncselekmény törvényi értékelése (bűntett vagy vétség, magasabb-e vagy alacsonyabb a büntetési tétel), illetve a konkrét bűncselekmény súlya és jellege.
Pártfogó felügyelet elrendelése esetén – az egyéb körülmények szem előtt tartása mellett – elsősorban ahhoz mérten kell meghatározni a próbaidő tartamát, hogy az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése, az egyéni megelőzés érdekében, előreláthatóan hosszabb vagy rövidebb időn át indokolt; milyen időtartam szükséges a próba eredményességének leméréséhez, illetve ahhoz, hogy az elkövető életvitelét kedvező irányban lehessen befolyásolni. Mindehhez a személyi körülményeit, jellembeli tulajdonságait értékelni kell (pl. könnyelműségét, fegyelmezetlenségét, befolyásolhatóságát stb.)
Jelentősége van az elkövető környezetének is: a kedvező családi vagy munkahelyi körülmények rövidebb próbaidő megállapítását, az esetleges újabb bűnelkövetést elősegítő kedvezőtlen környezet viszont hosszabb próbaidőt tehet indokolttá.
II. 1. A két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha – különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel – alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető [Btk. 85. § (1) bek.].
Ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, a büntetés mértékét a végrehajtás felfüggesztése lehetőségének a figyelmen kívül hagyásával állapítja meg [Btk. 80. § (4) bek.]. A Btk. 85. §-án alapuló ítéleti rendelkezés járulékos jellegű, és ezzel a törvényi szabályozással, amely a felfüggesztett szabadságvesztést nem tekinti önálló büntetési nemnek, nem egyeztethető össze olyan gyakorlat, amely a végrehajtás felfüggesztését a büntetés hosszabb tartamával mintegy „ellensúlyozza”.
A Btk. 86. § (1) bekezdése határozza meg azt az elkövetői kört, akik esetében a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése törvényben kizárt. A Btk. 86. § (1) bekezdés a) pontja szerint ez a többszörös visszaeső – és értelemszerűen az erőszakos többszörös visszaeső is – [Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pont b) és c) pont]; a b) pontja alapján a bűncselekményt bűnszervezetben [Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pont] elkövető; végül a c) pont szerint az, aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt, vagy felfüggesztésének próbaideje alatt követte el.
2. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztéséről a bíróság a Btk. 85. §-ának rendelkezései alapján, a súlyosító és enyhítő körülményeket, valamint a Btk. 80. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, és e helyütt is érvényesülő büntetéskiszabási elveket figyelembe véve dönt.
Az említett körülmények és a büntetési célok érvényesülése között szoros kölcsönhatás van. Következésképpen a bíróság szem előtt tartja, hogy a szabadságvesztés végrehajtásnak felfüggesztése nem kerülhet ellentétbe az általános megelőzés követelményével. Előtérbe kerül azonban az egyéni megelőzés: a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére – a Btk. 85. §-ának (1) bekezdése szerint – „különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel” kerülhet sor.
a) Ha az elkövető személyi körülményei kedvezőek, a bíróság általában csak jelentős társadalomra veszélyességű bűncselekmény miatt szab ki szabadságvesztést, és a büntetés célja rendszerint a két évet meg nem haladó büntetés végrehajtásának felfüggesztésével is elérhető.
A társadalom értékítéletével összhangban azonban többnyire nem indokolt a büntetés végrehajtásának a felfüggesztése, ha az elkövető jellegénél fogva súlyosabban megítélendő (pl. erőszakos, garázda jellegű vagy a közélet tisztaságát veszélyeztető), nagyobb tárgyi súlyú bűncselekményt követett el; ha a gondatlansága nagyfokú és a bekövetkezett eredmény is súlyos; ha az elkövetők szervezetten követték el a bűncselekményt.
b) Kifogásolható életvezetésű elkövetőkkel szemben – a Btk. 86. § (1) bekezdésében meghatározott ok hiányában – akkor kerülhet sor a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére, ha az elkövető jelentősebb társadalomra veszélyességű bűncselekményt követett el, de a bűnösségének foka kisebb vagy a cselekmény kisebb mértékben veszélyes a társadalomra, de a bűnösség foka jelentősebb. Próbára bocsátás próbaideje alatt elkövetett bűncselekmény esetében azonban fokozott gonddal szükséges vizsgálni, hogy elérhető-e a büntetés célja a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésével olyan elkövetővel szemben, akinél a feltételes felelősségre vonás másik változata már eredménytelennek bizonyult.
A kifogásolható életvezetésű elkövetőt rendszerint indokolt pártfogó felügyelet alá helyezni, a visszaeső (és különös visszaeső) a törvény kötelező rendelkezése alapján pártfogó felügyelet alatt áll [Btk. 86. § (6) bek.]. Az I/3. pont iránymutatása megfelelően alkalmazható.
Általában nem függeszthető fel a szabadságvesztés végrehajtása azokkal szemben, akik alkoholista életmódjukból vagy erkölcstelen szemléletükből fakadóan jelentősebb társadalomra veszélyességű bűncselekményt avagy bűncselekmények sorozatát követték el, illetve személyi társadalomra veszélyességük egyébként kiemelkedő.
c) A felfüggesztett szabadságvesztés mellett alkalmazott valamely további büntetés azonnali joghátrányt jelent, annak nemét és mértékét úgy indokolt meghatározni (olyan esetben is, amikor a törvénynél fogva nem kötelező), hogy a felfüggesztett szabadságvesztéssel együttesen gyakorolt hatásával elősegítse a büntetés céljának az elérését.
3. A Btk. 85. §-ának (2) bekezdése szerint – feltéve, hogy a Btk. ettől eltérően nem rendelkezik – a próbaidő tartama egy évtől öt évig terjedhet, mely a próbaidőt években, illetőleg években és hónapokban kell meghatározni, és a kiszabott szabadságvesztésnél rövidebb nem lehet.
A jelzett eltérő rendelkezéseket a Btk. 86. § (2), (3) és (4) bekezdése tartalmazza. Eszerint a próbaidő tartama az öt évet abban az esetben haladhatja meg, ha az elkövetőn olyan szabadságvesztést – ide értve a közérdekű munka és pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést is – hajtanak végre, amely miatt a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását nem lehetett elrendelni. Ilyenkor a próbaidő ennek a szabadságvesztésnek a tartamával meghosszabbodik.
Ehhez hasonló rendelkezést ír elő a 2012. évi CCXXIII. törvény (Btká.) 2. §-ának (2) és (3) bekezdése. Amennyiben az elkövetőn olyan szabadságvesztést (közérdekű munka, pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést) hajtanak végre, amely miatt az 1978. évi IV. törvény 90. §-a szerinti részben felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását nem lehet elrendelni, akkor a próbaidő a szabadságvesztés tartamával ugyancsak meghosszabbodik, s ezáltal az öt évet ugyancsak meghaladhatja.
A próbaidő tartamának meghatározásánál a bíróság általában ugyanazokat a körülményeket értékeli, amelyeket büntetés kiszabása során, illetve a Btk. 85. § (1) bekezdésének alkalmazásánál már figyelembe vett, de részben más szempontból.
Ha az elkövető személyi körülményei kedvezőek, előtérbe kerülnek a bűncselekmény elkövetésének körülményei: a bűncselekmény jellege, a bűnösség foka, a bűncselekmény indítéka, az elkövetőnek a bűncselekmény elkövetése után tanúsított magatartása (megbánta a bűncselekményt, jóvátette az okozott kárt stb.). Mindezeket a körülményeket elsősorban az egyéni megelőzés szempontjából kell értékelni, és ennek megfelelően lehet a próbaidő tartamát egyéniesítve megállapítani.
Ha az elkövető életvezetése kifogásolható, és különösen, ha a bíróság a pártfogó felügyeletét rendeli el, a próbaidőt általában hosszabb tartamban indokolt megállapítani.
III. A törvényes és egyéniesített felelősségre vonás fontos követelménye, hogy a büntetőügyekben eljáró hatóságok a próbára bocsátás és a büntetés végrehajtásának felfüggesztése, a pártfogó felügyelet elrendelése, illetve külön magatartási szabályainak előírása szempontjából jelentős tényeket, így különösen az elkövető személyi körülményeit a büntetőeljárás során felderítsék, és azokat a bíróság az ügydöntő határozatában rögzítse és értékelje.
Az értékelés keretében a bíróság számot ad arról, hogy a megállapított tények alapján miért és mennyiben találta indokoltnak az említett rendelkezések alkalmazását. Az érdemi értékelést nem pótolja a jogszabályi rendelkezések puszta felsorolása vagy szövegének idézése.
Az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 259. §-ának (1) bekezdése alapján készült ügydöntő határozat rövid tényállása is tartalmazza – a bűncselekmény tényállásán kívül – az említett jogintézmények alkalmazása szempontjából jelentős körülményeket, így különösen az elkövető személyi körülményeit, valamint – jogi indokolás nélkül – az alkalmazott jogszabályok megjelölését.