Mit jelent a reintegrációs őrizet? Mi a különbsége a reintegrációs őrizet és a házi őrizet között?

A reintegrációs őrizet egy új, 2015-ben bevezetetett fokozat a szabadságvesztés-büntetés és a feltételes szabadságra bocsátás között. Lényege, hogy a büntetés-végrehajtási bíró kijelöl egy lakást, vagy kertes házat, amit az elítélt a feltételes szabadságra bocsátásáig csak munkavégzési vagy gyógykezelési célból hagyhat el, és ezt minden esetben lábra szerelt elektronikus nyomkövető ellenőrzi. Tulajdonképpen nagyon hasonlít a házi őrizethez. De míg a házi őrizet a jogerős ítélet előtti kényszerintézkedés, a reintegrációs őrizet már a büntetés-végrehajtás utolsó szakaszaiban jöhet szóba.

 Milyen pozitív és negatív feltételei vannak a a reintegrációs őrizetnek?

Reintegrációs őrizet annak az elítéltnek az esetében alkalmazható

  1. akit első alkalommal ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre, vagy visszaesőnek nem minősülő bűnismétlő. (2017. január 1-én hatályba lépett változás! Korábban bármilyen bűnismétlés kizáró körülmény volt)
  2. akit nem a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt ítéltek el,
  3. aki öt évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztését tölti (2017. január 1-én hatályba lépett változás! Korábban a fegyház fokozat kizáró körülmény volt)

Kizáró ok, ha

  1. az elítélttel szemben további szabadságvesztést kell végrehajtani,
  2. az elítélttel szemben folyamatban lévő büntetőügyben elrendelt előzetes letartóztatását a szabadságvesztés végrehajtásának idejére megszakították,
  3. a fogvatartása során engedélyezett reintegrációs őrizetet az elítéltnek felróható okból megszüntették,
  4. az egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésből legalább három, egy évet meghaladó tartamú szabadságvesztésből legalább hat hónapot nem töltött le.

A reintegrációs őrizet időtartama gondatlan bűncselekmény esetén legfeljebb 12 hónap, szándékos bűncselekmény esetén legfeljebb 10 hónap lehet.

Ki dönt a reintegrációs őrizetről, és milyen eljárásban?

A reintegrációs őrizetetről való döntés büntetés-végrehajtási bíró hatáskörébe tartozik, az bv. bíró illetékessége a kijelölt lakás elhelyezkedése szerint alakul.

A reintegrációs őrizetet kezdeményezése fő szabály szerint a bv. intézet részéről történik, de kezdeményezheti az elítélt vagy védőügyvédje is. Ez utóbbi esetben a büntetés-végrehajtási bíró köteles meghallgatni az elítéltet, egyébként pedig az iratok alapján is meghozhatja a döntést.

Ha a reintegrációs őrizetet a bv. intézet kezdeményezi, akkor annak esedékessége előtt három hónappal megvizsgálja, hogy az elítélt megfelel-e  a fenti ismertetett pozitív feltételeknek, illetve nincs –e törvényben meghatározott kizáró ok. Amennyiben a reintegrációs őrizetnek nincs törvényes akadálya, úgy az elítéltet tájékoztatják a reintegrációs őrizet szabályairól, és ezt követően írásban nyilatkozik, hogy vállalja-e a reintegrációs őrizet feltételeit, valamint nyilatkozik a szabadulást követő terveiről és meg kell jelölnie azt a Magyarország területén található lakást, amely a reintegrációs őrizet végrehajtási helyeként szolgálhat. Ha a lakás más tulajdonában van, természetesen ezen személy írásbeli hozzájáruló nyilatkozata is beszerzendő.

A lakás a bv. részéről felmérésre kerül, hogy alkalmas –e távfelügyelő telepítésére, illetve a büntetés-végrehajtási párfogó felügyelői környezettanulmányt készít.

Amennyiben a kérelmet az elítélt vagy védője kezdeményezi azt, a bv. intézet akkor is elkészíti a fentiek szerinti értékelő véleményét és javaslatot készít, melyet továbbít a büntetés-végrehajtási bíróhoz.

A büntetés-végrehajtási bíró mindezek alapján hozza meg döntését.