Az új büntetőeljárási törvényben az előzetes letartóztatás „letartóztatás” elnevezéssel szerepel, szabályozása a régebbi törvényhez képest nem változott meg alapvetően.

A jogszabály rögzíti, hogy csak szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folytatott eljárásban van helye a terhelttel szemben személyi szabadságot érintő kényszerintézkedésnek, akkor, ha a terheltet a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítják, vagy vele szemben vádat emeltek, és a kényszerintézkedés céljának eléréséhez szükséges annak elrendelése, és ez a cél más módon nem biztosítható.

A törvény felsorolja a célokat, amelyek biztosítása érdekében személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés elrendelhető. Így:

  1. a terhelt jelenlétének biztosítása érdekében, ha
    • megszökött, szökést kísérelt meg, vagy a hatóságok elől elrejtőzött
    • vagy ha megalapozottan feltehető, hogy a büntetőeljárásban elérhetetlenné válna, különösen tehát megszökne, elrejtőzne (elrejtőzésnek minősül az is, ha a terhelt elmulasztja a lakóhelyének megváltozását bejelenteni a hatóságoknak)
  2. a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának megakadályozása érdekében, ha
    • a terhelt a bizonyítás meghiúsítása érdekében a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlített, jogellenesen befolyásolt, tárgyi bizonyítási eszközt megsemmisített, meghamisított vagy elrejtett
    • megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a fenti magatartásokkal a bizonyítást veszélyeztetné
  3. végül pedig a bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében, ha
    • a gyanúsítotti kihallgatását követően az eljárás tárgyát képező bűncselekményt tovább folytatta, vagy ezután elkövetett újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt gyanúsítottként kihallgatták
    • megalapozottan feltehető, hogy a megkísérelt vagy előkészített – tehát be nem fejezett – bűncselekményt véghezvinné, vagy újabb bűncselekményt követne el

A letartóztatás, mint a legsúlyosabb kényszerintézkedés, a többi mellett továbbra is a végső, legutolsó opció marad – akkor kerülhet sor az elrendelésére, ha a kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél távoltartással, bűnügyi felügyelettel nem biztosítható.

Megjegyzést érdemel, hogy ennek az alapelvnek a törvényi rögzítése üdvözlendő, de hogy mennyire válik be a gyakorlatban, hogy a letartóztatás tényleg kivételes ‘ultima ratio’ vagy ‘last resort’, tehát végső opció maradjon. E célnak az elérésre a védőügyvédekre is nagy felelősséget telepít, de azt gondolom, hogy igazi szemléletváltás az ügyészségeken illetve a nyomozási bíróknál szükséges.

Elrendeléséről a bíróság határoz.

A letartóztatást az új Be. a régivel azonosan definiálja: ez a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt.

Amennyiben a vádemelés előtt rendelték el a letartóztatást, az alapesetben az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tart – itt kerül sor határozathozatalra arról, hogy a terhelt továbbra is előzetesben maradjon-e, vagy kiengedjék. A bíróság tehát az tárgyalás előkészítése során dönthet a meghosszabbításról: az elrendeléstől számított 1 év elteltéig alkalmanként max. 3 hónappal, ezt követően pedig alkalmanként max. 2 hónappal meghosszabbíthatja. Amennyiben az ügydöntő határozat meghozatala után került sor az elrendelésre vagy a fenntartásra, a letartóztatás legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés időtartamáig tart.

Rendelkezik a törvény a letartóztatás tartamának felső határáról is. Attól függően, hogy a bűncselekmény legfeljebb hány évnyi szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett, más-más lesz a letartóztatás maximális tartama is. Így három évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény esetén például maximum 1 év lehet; de például ha tíz évnél súlyosabb a szóbanforgó büntetés, úgy 4 évig tarthat legfeljebb a letartóztatás. Nincs azonban felső határa a letartóztatásnak, ha például a terhelttel szemben életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás.

A letartóztatást az ügyészség rendelkezése alapján rendőrségi fogdában is végre lehet hajtani, itt azonban maximálisan 60 napot tölthet el a terhelt. Egyébként büntetés-végrehajtási intézetben kerül sor a végrehajtásra.

A bíróság a terhelt indítványára rendelkezik arról, hogy a terheltet és a gyermekét együtt helyezzék el egy megfelelő részlegen, ha a terhelt egyévesnél fiatalabb gyermekét gondozó nő és nem áll fenn törvényben meghatározott kizáró ok.