A súlyosítási tilalom a büntetőeljárásban azt jelenti, hogy azt jelenti, az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére az ügyész fellebbezést jelentett be. Ez a szabály irányadó akkor is, ha a másodfokú bíróság a  bizonyítást vesz fel, és annak eredményeként súlyosabb bűncselekmény állapítható meg.

A fenti szabályt viszonylag sokan – ügyvédek és nem ügyvédek is – ismerik. A védőügyvéd gyakran tanácsolja a büntetőeljárásban ügyfelének, hogy kedvezőtlen elsőfokú ítélet esetén fellebbezni kell, és ha az ügyész tudomásul veszi az ítéletet, azaz nem fellebbez, akkor a másodfokú eljárásban az ítélet “rosszabb nem lehet” – épp a súlyosítási tilalom következtében.

A fenti ügyvédi tanács nagyon sok esetben helytálló. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy csak úgy mint minden főszabály alól, ez alól is van kivétel. A fellebbezés helyességének kérdésében bizonyos esetekben csak védőügyvéddel, méghozzá szakavatott és gyakorlott büntetőjogásszal lehet jól dönteni.

Vannak ugyanis olyan esetek a büntetőjogban, amikor a másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában is elrendel bizonyos büntetőjogi intézkedéseket, amennyiben azt észleli, hogy az elsőfokú bíróság azt figyelmetlenségből elmulasztotta. Az “intézkedés” a büntetőjogban jogilag nem “büntetésnek” számít, de tényleges hatását, súlyát tekintve gyakran a vetekszik a büntetéssel.

Ilyen eset például a vagyonelkobzás, a bűnös úton szerzett vagyongyarapodás elvonása. A vagyonelkobzás nem büntetésnek, hanem intézkedésnek számít, és elrendelése bizonyos törvényi feltételek fennállása esetén kötelező a bíróság számára. Tehát a vagyonelkobzás , mint büntetőjogi intézkedés alkalmazásár tekintetében bírói mérlegelésre nincs lehetőség – sem a vagyonelkobzás alkalmazása, sem mértéke tekintetében.

Ebben az esetben tehát már nem érvényesül a súlyosítási tilalom – mivel nem büntetésről, hanem intézkedésről, méghozzá kötelezően elrendelendő, és nem bírói mérlegeléstől függő intézkedésről van szó. Gyakran azonban valóságos “hideg zuhanyként” éri a vádlottat, és ügyvédjét, amikor másodfokon ügyészi fellebbezés hiányában is elrendeli a bíróság a vagyonelkobzást, amikor épp védelmi fellebbezés alapján jár el.

A vagyonelkobzáson kívül számos példa említhető, (pl. a visszaesői minőség miatt a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának súlyosabbra módosítása, a pártfogó felügyelet kötelező alkalmazása fiatalkorú terhelt próbára bocsátása esetén).

Tehát tudni kell, hogy létezik súlyosítási tilalom, gyakorlati alkalmazását tekintve viszont léteznek kivételek is alóla. Azaz a fellebbezésnek gyakran van kockázata, és ezt a kockázatot van csak gyakorlott védőügyvéddel lehet felmérni.