A kártérítésre irányuló igény, illetve az azzal szembeni védekezés sikerességét döntően befolyásolja az, hogy melyik félre milyen bizonyítási teher esik. Ez lényegében azt jelenti, hogy ha sikertelen a bizonyítás (nem sikerül egy adott állítást bizonyítani) akkor ennek következményeit az adott fél viseli, legyen az a keresetnek való helyt adást, vagy annak elutasítása.

A kártérítési jogvita során speciális bizonyítási tehermegosztás érvényesül, a kárigények könnyebb érvényesíthetősége érdekében.

A károsultnak azt kell csak bizonyítani, hogy kár érte, és hogy mekkora ennek összege, illetve az okozati összefüggést a károkozó magatartása és a kár között.

A károkozót terheli annak bizonyítása, hogy magatartása nem volt jogellenes, vagy nem volt felróható (tehát hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható volt).