Polgári jog
Ismét módosultak a sajtó-helyreigazítás szabályai
Visszatérés a korábbi szabályozás felé
2011. augusztus 3-tól újabb változás történt a sajtó-helyreigazítási per Polgári Perrendtartásban (Pp.) lefektetett szabályaiban.
A módosulás eredményeként a lehetséges alperesek köre – a 2011. előtti szabályozáshoz visszatérve – kiegészült a sajtótermék szerkesztőségével, a korábbi „médiatartalom-szolgáltató” pedig „médiaszolgáltatóra” változott. Továbbra is önállóan perbe vonható kategóriát képez a hírügynökség.
A módosításra vélhetően a miatt került sor, hogy a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvényben (Smtv., más néven Médiaalkotmány) adott kimerítő fogalom-meghatározások ellenére a „médiatartalom-szolgáltató” mibenléte komoly értelmezési nehézségeket okozott a joggyakorlatban. A sajtó-helyreigazítás anyagi jogi és peren kívüli eljárási szabályozását tartalmazó törvény – mely hosszú évek után felváltotta a Ptk. ide vágó szabályait – sokak véleménye szerint ún. „gumifogalmakat” használ.
Az Smtv. fogalom-meghatározásai
Az Smtv. alapján médiaszolgáltató: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely szerkesztői felelősséggel rendelkezik a médiaszolgáltatás tartalmának megválasztásáért, és meghatározza annak összeállítását. A szerkesztői felelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges ellenőrzésért való felelősséget jelenti, és nem eredményez szükségszerűen jogi felelősséget a médiaszolgáltatás tekintetében.
Míg a médiatartalom-szolgáltató definíciója: a médiaszolgáltató, illetve bármely médiatartalom szolgáltatója.
Magát a médiaszolgáltatást ily módon határozza meg az Smtv.: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. és 57. cikkében meghatározott, önálló, üzletszerűen – rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett – végzett gazdasági szolgáltatás, amelyért egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősséget visel, amelynek elsődleges célja műsorszámoknak tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a nyilvánossághoz való eljuttatása valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül.
Az Smtv. szerinti médiatartalom pedig: valamennyi médiaszolgáltatás során, valamint sajtótermék által kínált tartalom.
A jelenlegi helyzet
A bizonytalan szituációban a bírói gyakorlat végül alapvetően a sajtótermék kiadójával azonosította a médiatartalom-szolgáltatót, de a korábbiaknak megfelelően a szerkesztőség alperesként való perlését is elfogadta. (Az előbbi értelmezést látszik megerősíteni az Smtv. azon §-a, amely kimondja, hogy a törvény hatálya kiterjed a médiaszolgáltatást nyújtó, vagy sajtóterméket kiadó médiatartalom-szolgáltatóra.)
A legutóbbi „korrekció” így tulajdonképpen szentesítette a már kialakult helyzetet, egyben csökkentette a jogkereső felek (és a bíróságok) értelmezési problémáit. A módosítás tehát afelé mutat, hogy az Smtv. nem hoz gyökeres változást a sajtóperekben: a továbbiakban is a polgári bíróságok több évtizedes gyakorlata, az Alkotmánybíróság határozatai és a sajtószabadsággal (is) foglalkozó nemzetközi egyezmények töltik ki a vonatkozó jogszabályokat valódi tartalommal.
Nem valósult meg az Smtv. hatálybalépésével az a többek által szorgalmazott változás sem, mely kiterjesztette volna a sajtó-helyreigazítást (bizonyos javaslatokban „válaszadási jog” néven) a valótlan tényállítások mellett a személyiségi jogokat sértő véleménynyilvánításokra is. A becsületet, emberi méltóságot sértő vélemények, értékelések esetén továbbra is „csak” a Ptk.-ban található személyiségvédelmi eszközök állnak rendelkezésre.
Az igazán lényeges módosulást valójában nem az alperesek körének újabb változtatása jelenti, hanem az, hogy az Smtv. 2011. január 1-től a sajtó-helyreigazítás hatókörébe vonta az interneten megjelenő sajtótermékeket is. Az Smtv. azonban egyértelművé teszi, hogy csak a gazdasági szolgáltatásként nyújtott médiaszolgáltatások, illetve sajtótermékek tartoznak a hatálya alá. Gazdasági szolgáltatás „az önálló, üzletszerűen – rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett – végzett szolgáltatás”. A klasszikus „magánblogokban” megjelent valótlan tényállítások esetén tehát sajtó-helyreigazítási eljárás nem kérhető.
Sajtó-helyreigazítás
Alapvető szabályok
2011. január 1-től módosultak a sajtó-helyreigazítás szabályai: korábban a Ptk. rendelkezett a kérdésről, azonban szabályozása – némi változtatással – átkerült a „Médiaalkotmánynak” becézett, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvénybe. Az új törvény legfontosabb újítása az, hogy kiterjeszti a helyreigazítás alkalmazási körét az internetes médiatartalmakra is.
Ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények.
A sajtó-helyreigazítás alapvetően a jó hírnév sajtó útján történő megsértésének speciális polgári jogi szankciója, melynek létét a tömegtájékoztatási eszközök útján elkövetett jogsértések különös szerepe indokolja.
A sérelmet szenvedett fél úgy védheti meg a legjobban jó hírnevét, becsületét, ha lehetősége van a válaszadásra, mégpedig ugyanazon közönség előtt, amely a hamis tényállításról is értesülhetett.
A sajtó-helyreigazítás alkalmazása azonban nem követeli meg azt, hogy a közlés valóban sértse valakinek a jó hírnevét: a felelősség megállapításához elegendő, ha a közlés valótlan, hamis. Vagyis a sajtó-helyreigazítás intézménye kifejezi azt az igényt is, hogy a sajtó ne állíthasson következmények nélkül hamis tényeket, és a közönség megfelelő, torzításoktól mentes tájékoztatást kapjon.
Sajtó-helyreigazítás csak tényállításokkal szemben kérhető, sérelmezett vélemények sajtó általi közzététele esetén tehát nem alkalmazható. A sajtó-helyreigazítás objektív szankció, vagyis független az érintett sajtószerv felróható magatartásától.
Bírói gyakorlat
A bírói gyakorlat számos kérdésben ad eligazítást sajtó-helyreigazítási ügyekben.
Sajtó-helyreigazítási igény esetén a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közlést nem feltétlenül formális megjelenése, hanem valóságos tartalma szerint kell figyelembe venni. A helyreigazítást kérő személy megítélése szempontjából közömbös pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak okot helyreigazításra (PK 12. szám).
A sajtó-helyreigazítást nem csak a konkrétan megnevezett személy igényelheti, hanem minden olyan természetes személy vagy szervezet, akit vagy amelyet a közleményből szűkebb vagy tágabb környezete beazonosíthatott (PK 13. szám).
Nincs helye sajtó-helyreigazításnak, ha a sajtószerv a valóságnak megfelelően tájékoztatta a közönséget valamely büntetőeljárásról, illetve az eljárásban felmerülő egyébként hamis tényeket közölt (PK 14. szám).
Helyreigazító közleményként a jogosult válaszlevele közzétételét is kérheti, azonban csak a helyreigazításhoz szükséges terjedelemben, illetve tartalommal (PK 15. szám). A helyreigazító közleményből ki kell tűnnie, hogy a kifogásolt sajtóközlemény mely tényállása valótlan, mely tényeket tünteti fel hamis színben, illetve melyek a valós tények. A közlemény szövege nem alakítható úgy, hogy ezáltal elveszítse helyreigazító, szankciós jellegét.
Sajtó-helyreigazítási eljárás
A helyreigazító közleményt napilap, internetes sajtótermék és hírügynökség esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő öt napon belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben kell közölni. Lekérhető médiaszolgáltatás esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő nyolc napon belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben, más időszaki lap esetében az igény kézhezvételétől számított nyolc napot követően a legközelebbi számban a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben. Lineáris médiaszolgáltatás esetében nyolc napon belül, a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és azzal azonos napszakban.
A fenti határidőkön kívül – melyek a Médiaalkotmányban találhatóak – a sajtó-helyreigazítás eljárásjogi szabályait a Polgári perrendtartás tartalmazza. A sajtó-helyreigazítás különleges eljárás keretében történik, vagyis a polgári perek általános szabályai bizonyos eltérésekkel alkalmazandóak rá. Az eltérések az eljárás minél gyorsabb lefolytatását célozzák.
A helyreigazítás közzétételét az érintett személy vagy szervezet a vitatott közlemény közzétételétől számított harminc napon belül írásban kérheti a médiatartalom-szolgáltatótól vagy a hírügynökségtől. A határidőben kért helyreigazítás közzétételét csak akkor lehet megtagadni, ha a kérelemben előadottak valósága nyomban megcáfolható. Ha a médiatartalom-szolgáltató vagy a hírügynökség a helyreigazítás közzétételére irányuló kötelezettségét a médiaalkotmányban foglalt határidőben nem teljesíti, az azt igénylő fél ellene keresetet indíthat.
A sajtó-helyreigazításra irányuló keresetet más keresettel összekapcsolni vagy egyesíteni nem lehet. Ez azonban nem akadálya annak, hogy a jogosult párhuzamosan más polgári jogi igényeket is érvényesítsen (pl. kártérítés).
A keresetet a közlési kötelezettség utolsó napjától számított tizenöt nap alatt kell megindítani. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak van helye. A keresetlevélben meg kell jelölni az igényelt helyreigazító nyilatkozat tartalmát, igazolni kell, hogy a felperes a helyreigazítást törvényes határidőben igényelte, és napilap, folyóirat, időszaki lap esetében a kifogásolt közleményt tartalmazó lappéldányt, internetes sajtótermék esetében a kifogásolt közlemény kinyomtatott változatát – amennyiben azok rendelkezésre állnak – csatolni kell. A felsoroltaktól eltekintve a bizonyítási teher a sajtón nyugszik, vagyis bizonyítania kell a kifogásolt tényállítás valóságát, ha mentesülni kíván a felelősség alól.
A perre az a bíróság illetékes, amelynek területén a hírügynökség vagy a médiatartalom-szolgáltató székhelye, illetve lakhelye található. A bíróság illetékességét a médiaszolgáltató helyi stúdiójának székhelye is megalapozza.
A bíróság a sajtó-helyreigazítási perben soron kívül jár el. A tárgyalást legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított nyolcadik napra ki kell tűzni. A perben igazolásnak, viszontkeresetnek és szünetelésnek nincs helye.
Bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra vonatkozóan van helye, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre állnak, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a közlemény kifogásolt tényállításainak valóságát nyomban igazolják, vagy a keresetben előadottakat nyomban megcáfolják. Bizonyítás felvételének helye lehet a felperes által nyomban felajánlott bizonyítékokra is. A tárgyalást – legfeljebb nyolc napra – csak akkor lehet elhalasztani, ha ezt a felperes kéri, vagy a már feltárt bizonyítékok a bizonyítás eredményességét valószínűsítik.
Ha a bíróság a keresetnek helyt ad, ítéletében az alperest határidő kitűzésével a bíróság által megállapított szövegű helyreigazító közlemény közlésére és a felmerült költségek viselésére kötelezi.
“Lopják a weblapomat!”Miben segíthet az ügyvéd?
Internetes jogsértések
Már-már közhellyé vált az a megállapítás, hogy az internetben rejlő technikai lehetőségek nem csak az életmódot és a gazdaságot formálják át gyökerestül, de a új formákat hoznak a jogsértések, sőt a bűnözés területén is.
Egy-egy példát említve: teljesen új formában és hatalmas mérteket öltve jelenik meg a gyermek-pornográfia, az internetes csalások (a ‘cyber-crime’), és emellett a szerzői jogok is tömegesen sérülhetnek. Ennek oka egyrészt a technikai lehetőségek rendelkezésre állása, másrészt az a gyakori felhasználói illúzió, ami szerint az interneten szörfölve ő mindent lát, de saját magát ’láthatatlannak’ képzeli.
Itt most a szerzői jogsértésekkel kívánok röviden foglalkozni. Előre kell bocsátani azt a tézist, hogy a szerzői jog szabályai egyelőre (2011. tavaszán) ugyanazok a szabályok érvényesülnek mint a Gutenberg-érában, és nincs alapja annak hiedelemnek, hogy az internetre más szabályok vonatkoznak.
A szerzői jog megsértése
A szerzői jog alapvető célja, hogy megóvja az egyedi (mű)alkotások értékét, és így óvja a kultúrát magát. Azáltal, hogy a jog védi az egyedi alkotásokat, tulajdonképpen ösztönzi is az alkotókedvet.
Műalkotásokat nemcsak a hagyományos értelembe vett “művészek” hoznak létre. E sorokat írva én magam ügyvédként is szerzői jogvédelem alá tartozó egyedi alkotást hozok létre. Ahogy bloggerek milliói is, akik gondolataikat, ismereteiket vagy fotóikat osztják meg az interneten.
Ha ezt más
- engedély nélkül
- a szabad felhasználás esetein kívül
- a védelmi idő lejártát megelőzően
lemásolja, akkor megsérti a szerző jogait.
Jogi lehetőségek szerzői jogi jogsértés esetén
A szerző, jogosult jogi lehetőségei leginkább attól függenek, hogy a másolás haszonszerzés érdekében, vagy vagyoni hátrányt okozva történt-e. A haszonszerzési cél nem szorul különösebb magyarázatra, de a vagyoni hátrány esetében fontos tudni, hogy ha valaki letölt valami olyan művet (szoftvert, zenét, filmet stb.) amit egyébként jogszerűen pénzért lenne hozzáférhető, akkor ezzel egyszersmind vagyoni hátrányt is okozott, hiszen a jogdíj nem jutott el törvényes jogosultjához.
Büntetőjogi és polgári jogi jogkövetkezmények
Ha tehát a szerzői jogsértés haszonszerzési céllal, vagy anyagi kárt okozva követik el, akkor tehetünk büntető feljelentést, és ezzel a jogérvényesítés jóval egyszerűbb, kevesebb ráfordítást igénylő kerékvágásán indulunk el.
Ha a szerzői jogsértés nem haszonszerzési céllal, vagy anyagi kárt okozva történik, akkor a polgári peres eszközök állnak rendelkezésünkre. Ez lényegében azt jelenti, hogy keresetet kell beadni a bíróságra. Természetesen nem kötelező ügyvédhez fordulni ennek érdekében, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ügyvédi szakismeret nélkül ezen a fokon már nehéz boldogulni.
A szerző a perben követelheti a jogsértés abbahagyását, kártérítést (természetesen nem vagyoni kártérítést, hiszen a szerzői jog megsértése személyiségi jogsérelmet is jelent), elégtételt.
Milyen gyors a jogvédelem?
Fontos azonban szót ejteni arról, hogy milyen gyorsan lehet orvosolni a szerzői jogi sérelmeket. Ez ugyanis egy alapvető ismérve a jogi védelem hatékonyságának.
Hagyományosan a polgári jogi jogérvényesítés hazánkban sokkal lassabb, mint ahogy azt a jogkeresők elvárhatnák. (Van aki ezért a bírókat, van aki a jogalkotót, és van aki az eljárást elhúzni igyekvő ügyvédeket hibáztatja.)
A szerzői jog azonban megkülönböztetett figyelemben részesül, különösen azóta, hogy a bevezető gondolatokban említett információs robbanás bekövetkezett. Egy szerzői jogi jogsértés ugyanis gyakran pont úgy terjed mint egy járvány. A jogsértést követő rövid időn belül másolatok tömege jelenik meg a világhálón, és az eredeti állapot helyreállítása egyre nehezebb.
Emiatt, ennek ellensúlyozására a polgári perrendtartás megkönnyíti az ideiglenes intézkedések alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy a bíróság szinte azonnal, elrendelheti a jogsértés orvoslását. Természetesen ideiglenesen, addig amíg jogerős döntés nem születik az ügyben.
Értesítési és eltávolítási eljárás
Egy másik fontos jogintézmény az “értesítési-eltávolítási” eljárás, ami azt szabályozza, hogy a jogosult közvetlenül a szolgáltatóhoz forduljon, és kérje a jogsértő tartalom eltávolítását. Ennek mintája az amerikai “Digital Millennium Copyright Act” (Digitális Millennium Szerzői Jogi Törvény) volt.
Ebben az eljárásban a jogosult a szolgáltatón keresztül tulajdonképpen “lelevelezi”, hogy kinek mi az álláspontja a vitatott tartalomról. Ezen a fokon gyakran megoldódik a probléma, amennyiben a a jogsértő elszégyelli magát, vagy akár nem reagál a szolgáltató által részére kézbesített bejelentésre. Ez esetben a szolgáltatónak kötelessége a vitatott tartalmat törölni, vagy a hozzáférést megakadályozni.
Ha az érintett információt biztosító fél (aki ellen a panaszt tették) kifogást emel, azaz vitatja a jogsértést, akkor a szolgáltató köteles visszaállítani a tartalomhoz való hozzáférést. Egészen addig, amíg a bíróság vagy nyomozó hatóság nem értesíti őt az esetleges ideiglenes intézkedésről.
A szolgáltató csak akkor mentesülhet a jogsértő tartalomért való felelősség alól, ha betartja a rá irányadó értesítési-eltávolítási szabályokat.
Érdekesség, hogy 2006-ig úgy szólt a törvény, hogy a szolgáltató ismét le kell vegye a kifogásolt tartalmat akkor, ha a jogosult igazolja, hogy megtette a szükséges intézkedést az ideiglenes intézkedés iránt. Ez a rendelkezés azonban sok jogos kritikát váltott ki, hiszen figyelmen kívül hagyja az ártatlanság vélelmét, és teret engedett a joggal való visszaélésnek is.
Gyakorlati problémák a szerzői jogi jogvédelem során
Még mielőtt az olvasó nyugodtan hátradőlne, és jóleső érzéssel töltené el az, hogy a jog erős várként védi a szerzőket és alkotásaikat, ráadásul a joghátrányok is arányosan és igazságosan sújtják a jogsértőket, záró megjegyzésként rá kell világítanom arra, hogy a gyakorlatban számtalan megoldatlan probléma adódik a szerzői jogvédelem során.
Csak két közismert problémát említve: Egyrészt a külföldi szerverek külföldi cégként regisztrált felhasználói ellen egyenlőre tehetetlen mind a jogában megsértett fél, mind akár a bűnüldöző hatóság. A másik oldalon pedig tömegesen fordul elő, hogy a jogsértés orvoslása során olyan jogszerű adatok és tartalmak is áldozatul esnek az ideiglenes intézkedéseknek, amelyeknek semmi közük nincs a jogsértő részhez, csak rosszkor voltak rossz szerveren.
Szerzők, jogsértők, szolgáltatók és ügyvédeik kíváncsian várják a jogfeljődés eredményeit.
Foglaló vagy előleg – mi a különbség?
Foglaló
A foglaló a Ptk. rendszerében szerződést biztosító mellékkötelezettségként jelenik meg: a szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül lehet adni. Noha a gyakorlatban elsősorban az adásvételi – főleg ingatlan adásvételi – szerződésekben jelenik meg, egyéb szerződésekben is kiköthető.
A fentiekből következik, hogy foglaló kizárólag a szerződés megkötésekor átadott pénzösszeg vagy más dolog lehet. Egyrészt, ha az átadás ekkor nem történik meg, a foglaló kikötése sem érvényes. Másrészt szerződés hiányában nem lehet szó foglalóról, és a szerződéskötést megelőzően vagy a szerződéskötést követően átadott pénz vagy más dolog sem minősül foglalónak.
Ugyanakkor annak nincs gyakorlati akadálya, hogy a felek a szerződéskötést megelőzően átadott pénzösszeget vagy más dolgot utólag foglalónak minősítsék a szerződésükben, amely ez esetben már foglalónak számít.
A szerződés megkötésekor átadott pénzösszeget vagy más dolgot azonban csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha ez a rendeltetése a szerződésből kétségtelenül kitűnik. Vagyis a szerződésben kifejezetten rögzíteni kell, hogy a szerződéskötéskor, foglaló jogcímén és a szerződéskötés biztosítékául adják át a másik fél (eladó) részére az összeget vagy más dolgot. Ha nincs ilyen egyértelmű utalás, akkor az átadott pénzösszeg előlegnek fog minősülni, amely másként „viselkedik”, mint a foglaló (ld. lentebb).
Ha a szerződést teljesítik, a foglaló a szolgáltatás ellenértékébe (vételárba) beszámít. Ha beszámításra nem alkalmas, vagy a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár. A teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni.
A foglaló összegét tehát úgy kell állapítani meg, hogy a feleket a szerződés teljesítésére ösztönözze, vagyis a foglaló elvesztése, illetve visszatérítése „fájdalmas” legyen. Fontos azonban, hogy peres eljárásban a bíróság mérsékelheti a túlzott mértékű foglalót. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy általában az ellenszolgáltatás (vételár) 10%-a körüli összeget tekinti elfogadhatónak. Nem kizárt viszont, hogy ennél magasabb összeg is helyénvalónak minősüljön – tekintettel az eset összes körülményeire.
Előleg
Az előleg is gyakran jelenik meg ingatlan adásvételek kapcsán, és több dologban alapvetően különbözik a foglalótól, noha a köztudatban gyakran összekeverik őket.
Az előlegként átadott összegnek biztosítéki, szankciós jellege nincs: a szerződés bármely okból történő meghiúsulása esetén visszajár. Az előleg a vételár része, és bármikor át lehet adni az eladónak, függetlenül attól, hogy írásban megkötötték-e már a szerződést a felek. A vételár-előleget akkor sem kell feltétlenül a szerződéskötéssel egyidejűleg átadni, ha magában az adásvételi szerződésben kötik ki. Összege nem korlátozott a vételár egészéhez viszonyítva, vagyis az előlegnek jogilag nincs „túlzott mértéke”, ellentétben a foglalóval.
Csődeljárás
Napjaink felgyorsult gazdasági változásai hatására gyakran előfordul, hogy egy gazdasági társaság valamilyen jogviszonyból eredő fizetési kötelezettségének nem tesz eleget esedékességkor.
Az ilyen fizetésképtelenség orvoslására áll az adósok rendelkezésére a csődeljárás lehetősége. Ez az eljárás indulhat az adós kérelmére is, ilyenkor tehát öncsődről beszélünk. Az eljárások többsége öncsőd miatt indul.
A csődeljárás lényege, hogy az adós fizetési haladékot kap és csődegyesség megkötésére tesz kísérletet. Ha a bíróság végzésével a csődeljárást elrendeli, akkor az erről szóló végzés közzétételétől számított 90 nap 0 óráig fizetési haladék illeti meg az adóst.
A moratórium alatt az adóssal szemben nincs helye beszámításnak, a bankszámláival szemben benyújtott bármilyen megbízásnak, kifizetésnek, pénzkövetelés végrehajtásának, az adó által biztosítékként nyújtott zálogok érvényesítésének.
A hitelezők feladata csődeljárás esetén az, hogy az adóssal szemben fennálló követeléseiket a csődeljárás elrendeléséről szóló végzés közzétételétől számított 30 napon belül jelentsék be az adósnak vagy a vagyonfelügyelőnek, illetve, hogy egyességet kössenek.
Az eljárás lényege az, hogy az adós egyességi tárgyalásra összehívja hitelezőit és fizetőképességének helyreállítására és megtartására vonatkozó javaslatot dolgozzanak ki, melyhez a hitelezők is hozzájárulnak. Az egyesség megkötése során meg kell állapodniuk az adósság rendezésének feltételiről.
Ha sikerül egyességet kötniük, a bíróság dönt annak jóváhagyásáról, míg annak sikertelensége esetén a bíróság elrendeli az adós felszámolását
Követelésbehajtás felszámolási eljárással – mit tanácsol az ügyvéd?
Felszámolási eljárás vagy fmh?
A felszámolási eljárás alapvetően nem a követelések behajtására szolgál, azonban a gazdasági életben a hitelezők gyakran élnek ezzel az eszközzel, hogy hozzájussanak követelésükhöz.
Az ügyvédi gyakorlatban is azt tapasztalom, hogy gondos előkészítés és mérlegelés esetén sokkal hatékonyabb lehet, mint egy több évig elhúzódó, perré alakuló fizetési meghagyásos eljárás (fmh). Tudni kell azonban, hogy megvan a kockázata annak, ha a hitelező ezt az utat választja.
Kockázatok felszámolási eljárás esetén
Amennyiben ugyanis az adós valóban fizetésképtelen, esetleg már semmi gazdasági érdeke nem fűződik ahhoz, hogy a cégét fenntartsa, könnyen előfordulhat, hogy a hitelező feleslegesen veri magát soha meg nem térülő költségekbe.
Általában elmondható, hogy egy notórius adós is kész habozás nélkül kifizetni a felszámolási eljárás során tőle követelt összeget, ha például korábban olyan hitelt vett fel, ami esetében azonnal felmondási eseménynek számít a felszámolási eljárás megindulása. Hasonló a helyzet, ha esetleg egy pályázaton vesz részt, és a felszámolási eljárással elveszítheti a pályázati összeg folyósítását.
Amennyiben azonban a hitelező a jogszabályoknak megfelelő felszámolási kérelmet ad be, és az adós a felszámolási eljárásról szóló bírósági értesítés ellenére nem fizeti meg a tartozást 30 napon belül, úgy a bíróság elrendeli a felszámolást.
A felszámolás elrendelésével lecsökken annak valószínűsége, hogy az üzleti partner hitelező a pénzéhez jusson, mivel a törvény a hitelezői rangsorban előrébb kezeli az adóhatóságot, és a jelzáloggal biztosított banki követeléseket.
A felszámolás költségei
Ebben az esetben a hitelező hiába fizette meg a felszámolási eljárás elején befizetendő 50.000.- Ft illetéket, és 25.000.- Ft cégközlönyben történő közzététel költségét.
Amennyiben viszont az adós a felszámolást elkerülése érdekében a bírósági értesítést követően megfizeti a tartozást (és erre legfeljebb 30 napja van), úgy ezek költségek visszaigényelhetők.
Felszámolási eljárás kezdeményezése
A felszámolási eljárásnak szigorú menete van. Elsősorban egy fizetési felszólításra van szükség. Ennek tartalmát, és kézbesítési formáját azonban a Csődtörvény pontosan körülhatárolja, és a legkisebb hiányosság azt eredményezi, hogy a felszámolási kérelmet elutasítja a bíróság. A törvény előírásoknak megfelelő felszólítólevél esetén is csak akkor kezdeményezhető a felszámolás, ha az adós a követelést nem vitatja. Vita esetén ugyanis a hitelező polgári perben érvényesítheti követelését .
Nem vitatott követelés esetén felszámolási kérelemmel kezdeményezhető az eljárás, erre az adós cég székhelye szerinti bíróság az illetékes. A felszámolási kérelemről a bíróság értesíti az adóst, aki számára – megfelelő előkészítés esetén – két választás marad: vagy kifizeti a tartozást 30 napon belül, vagy átadja a cég ügyvezetését és iratait a bíróság által kirendelt felszámolónak.
Végrendeletek – öröklési jog
A végrendeleteknek szigorú formai kellékei vannak
Végrendeletnek nevezünk minden olyan jogügyletet, amely a végrendelkező halála esetére vonatkozó rendelkezésekettartalmaz. A végrendeletek legjellemzőbb eleme az örökösnevezés, de tartalmazhat olyan rendelkezéseket, hogy például hol szeretne nyugodni az örökhagyó.
Köztudott, hogy a végrendeleteknek szigorú formai követelményei vannak. Ennek ellenére a polgári törvénykönyvünk sok formáját ismerti a végrendeleteknek: a bíróság előtt tett közvégrendelettől, az elejétől végéig saját kézzel írt magánvégrendeleten át a szóbeli végrendeletig.
Az ügyfelek gyakran kérnek fel ügyvédet a végrendelet megszerkesztésére. Ügyvéd közreműködését kérni nem csak azért hasznos, mert így biztosítva van, hogy a végrendelet formailag aggálytalan és ezáltal biztosan érvényes lesz, hanem az ügyvéd így megfelelő felvilágosítást is tud adni az ügyfélnek. Az ügyvéd kötelessége, hogy meggyőződjön a végrendelkező ügyfél valós végakaratáról, és kiválassza azt a jogi megoldást, amivel a leghatékonyabban el lehet érni a kívánt joghatást.
Az ügyvéd által készített végrendelet előnye, hogy pár éve lehetőség nyílt arra, hogy a végrendeletek a Magyar Ügyvédi Kamaránál egy központi nyilvántartásban elhelyezésre kerüljenek. Ezzel biztosítva van az, hogy az örökhagyó halálát követően a hagyatéki eljárás során előkerül, és kiváltja a hozzá fűzött joghatásokat, azaz érvényesül a végrendeleti akarat.
Fontos tudni, hogy a végrendeletet bármikor vissza lehet vonni, amivel az hatálytalanná válik, illetve később új végrendeletet lehet tenni. Ez esetben a korábbi végrendeletnek csak azok a rendelkezései maradnak hatályban, amik nem ellentétesek az új végrendelettel.
Tel:(+36) 30-22-11-579
(+36-1) 786-97-03
Email: iroda@batki.info
1137 Budapest, XIII. kerület
Újpesti rkp. 7.
